A Brahmacarya

Írta és fordította: Agnisetu

Copyright © 2021 Minden jog fenntartva! A mű szerzője fenntart magának minden jogot ami mind a mű készítőjét törvényileg megilleti (sokszorosítás, forgalmazás, nyilvános helyen bemutatás stb.)


Még 2020-ban írtam erről a témáról egy disszertációt, de most megint visszatérek a szöveg linearitása miatt a brahmacharya kedvéért - ez a yoga egyik legvitatottabb és legrejtélyesebb kérdése. A brahmacharyát Patanjali köztudottan a yoga praxis közé sorolta. A yogáról szóló nyugati kommentárkönyvek többsége a brahmacharya fogalmát a szexuális absztinencia, a cölibátus és az egyedülléttel párosítva népszerűsíti. De ennek az elképzelésnek az abszurditása és ellentmondásos jellege legalább a tantrikus szexuális gyakorlatok létének ténye alapján megítélhető.

Patañjali a következőket írta:


Ahiṁsāsatyāsteyabrahmacaryāparigrahā yamāḥ || 30 ||

"Ártalmatlanság (Ahimsa) , Igaz mondás (satya) , Eltulajdonítástól való mentesség (asteya) , Kontinencia - Brahma tartózkodás-- (brahmacarya) megörzése --absztinencia megtartása| (aztán a) kapzsiság; aparigraha-- (aparigrahāḥ) (és az öt) Yama vagy korlátozás (yamāḥ) betartása || 30 ||

Brahmacaryapratiṣṭhāyāṁ vīryalābhaḥ || 38 ||

"(A) brahmacarya vagy kontinencia (brahmacarya) létrehozva (pratiṣṭhāyām) (abban a Yogī-ban van) Vīrya - aki hősként megszerezte (lābhaḥ) az "energia, erő, erőnlét, erő stb." - (képességeket) || 38 ||

(Yogasutra 2.30, 38)


A kontinencia (brahmacaryam) korlátozás vagy kontroll (saṁyamaḥ) titkos (Gupta) indrija --erő-- (indriyasya) (más néven) Upastha (upasthasya)


Első körben vizsgáljuk meg a brahmacarya fogalmát. (A többiről most nem szólok, mert a cikk tartalma jelen estben erre éleződik ki).

A brahmacarya nem címke és nem titulus, hanem gyakorlat és folyamat is egyben. Ezt a brāhmanák végzik. A "brāhmaṇa" szó szerint azt jelenti, "aki rendelkezik isteni tudással", vagyis "a Brahma vagy az Abszolút ismerője". Az is lehetséges azonban, hogy Vyāsa ezt a kifejezést itt "a négy eredeti kaszt közül az elsőhöz tartozó emberként" használja, ahogy azt általában sok helyen lefordítják. Mindazonáltal a szövegekben hagyományosan mindig az első papokhoz kapcsolódnak. Ebben az esetben - a brahmacaryaról szóló értelmezést -- Vyāsa a maga valóságában határozta meg, és itt utal az Upastha-ra, amit "korábban nem írták elő a szentírások".

Az "Upastha" vagy a szexuális erő azt is jelenti, hogy "jól körülvett vagy védett hely, biztonságos hely, valaminek a belső része", ezért titkos Indriának vagy hatalomnak tekintik. Az Upastha egyike az öt Karmendriya-nak (Karma-indriya-nak), vagyis a cselekvési erőnek.

A brahmacarya elérése (lābhāt) során a (kontinencia) (yasya) , (a fent említett Yogiban) akkor növekszik (utkarṣayati) akadálytalanul (apratighān) amikor a kötőerőkön (guṇān) felülemelkedve tökéletesen beteljesült bölcsé (siddhaḥ ) válik, aki így (bhavati iTI) képes (samarthaḥ) csepegtetni (ādhātum) a tudást (Jnanam) az (ő) tanítványai (vineyeṣu) számára || 38 ||

Vagyis szupra primodriális erőket uraló képességekre tesz szert (Siddhi).

A brahmacarya gyakorlatok eléréséről szóló leírásokat a "yoga cölibátus" rendkívül buzgó hívei nem hajlandók elismerni a Tantra-yoga részeként, ezért nehezzen viselik a klasszikus yogaszövegekben szereplő szexuális gyakorlatok említéseit. Például a következő két afotizma megtalálható a Dattātreya Yoga Śāstrában (a Hatha Yoga elsődleges szövege):


kṣīramāṅgirasaṃ ceti dvayorādyaṃ tu labhate।

dvitīyaṃ durlabhaṃ puṃsāṃ strībhyaḥ sādhyamupāyataḥ

yogābhyāsaratā strī ca puṃsā yatnena sādhayet॥ (140)

"A kshira (tejes váladék) és az angirasa (végtagok íze) a kettő, amely megjelenik. Az első önmagában nehezzen megőrizhető férfi számára, a másodikat egy nő segítségével kell megfelelő módszerekkel megtapasztalni, amit a jógagyakorlásnak elkötelezett nő egy férfi segítségével valósítja meg."


A másik közvetlenül utal a magömlés szabályozására:


calito yadi binduḥ tamurdhvamākṛṣya rakṣayet।

evaṃ ca rakṣito binduḥ mṛtuṃ jayati tattvataḥ (142)

"Ha a férfi (yadi) mag (binduḥ ) ( vagy sperma) mozgásba lendül -ellentétesen ide-oda lendül (tamurdhvamākṛṣya) --, akkor a létkategóriák ismeretében (tattvataḥ) felfelé húzással (jayati) meg kell őrizni (rakṣito)."


Az így megőrzött mag valóban legyőzi a halált.

Nyilvánvaló, hogy ezek a technikák sokkal inkább a szex folyamata szempontjából relevánsak. Annak dacára, hogy a korabeli yoga világában a szex fogalma ismeretlen volt, ezért az erre való utalásokban a követklező fogalmakkal találkozhatunk: ratam (csatlakozás), suratam (páros aktivitás), aupasthyam (együtt lenni), saṃbhogaḥ (testi élvezet), samyojanam (testi egyesülés), ratikriya (közösülés), ratikarma (gyereknemzés), abrahmacaryakam (brahma-n kívül kiengesztelődni) stb.

Ezzel kapcsolatban itt van egy idézet Jñānanarva-tól:


"A férfi és a nő egysége tiszta yoga! (Közben) az élvezeti hang a mantra egy formája, a beszélgetések imák, a befogadás pézsma kínálat, a csókok kámfor kínálat, a köröm és a fogak nyoma a virág szírmai, az összefonodás (önmagában) elégedettség ..., a magömlés visarjana (ajándékozás, adományozás)..." 94-95.


A rishik és az ősi yogik életét leíró elbeszélések tele vannak szexuális történetekkel. És általában véve: India klasszikus korában egyáltalán nem volt puritán életmód. Csak vess egy pillantást az érzékiség által átitatott műalkotásokra.

Ezen ellentmondások kiküszöbölése érdekében néhány skolasztikus író számos kétes, sőt képmutató magyarázatot fogalmazott meg. Hasonlóan ahhoz, hogy a házassági életben a szex valójában nem szex (sajnálom, aki erre a szomorú következtetésre jutott), ez a rituális tantrikus szex, vagy a Védikus etika irányelve, nem számít. Ők úgy gondolják, hogy a brahmacharya (azaz a cölibátus) nem sérül, ha a szex egyetlen célja a gyermekvállalás volt ... De mindezek nem meggyőzőek. E fogalmak béna kifogásaként jöttek létre, melyeket e fogalmak szerzői fejlesztettek ki.

Egy másik probléma valójában a szó értelmezése. A "brahmacharya" szó szerint "brahman útját" vagy "út a brahmanhoz" jelenti. Kezdetben a brachmacharya a tanoncképzés azon szakaszát jelölte, amelyet minden kétszer született gyermeknek be kellett fejeznie. Ebben a kontextusban található meg a szó minden korai Upanishadban. Semmi sem utalt a szexre, csak egy későbbi írásban jelent meg így, amely a Prashna Upanishadban található. Hogy torzították el a yogát azzal, hogy megpróbálták blokkolni az egyik cakrát?

A késői yogaszövegek viszont már a brahmacharya gondolatát képviselik, hogy szexuális kontinencia legyen. Honnan jött ez a furcsa ötlet?

Ebben a cikkben megpróbálom megosztani az adott kérdéssel kapcsolatos megállapításokat. Előre is elnézést kérek a túlzott aprólékosságomért, sőt a szaporaságért. De mivel ez sok yoga iránt érdeklődő ember számára aktuális téma, és amennyire a hagyományos (bár helytelen) értelmezés átitatta, elhatároztam, hogy a szövegemet a lehető legjobban megalapozzam.



A Brahmacharya megismerése


Patañjali most kétszer használja a "brahmacharya" szót. A yama típusait felsoroló sorban:


अहिंसासत्यास्तेयब्रह्मचर्यापरिग्रहा यमाः॥ ३०॥

ahiṃsā-satya-asteya-brahmacarya-aparigrahā yamāḥ॥ 30॥


És még egyszer a brahmacharya eredményekről szóló megjegyzésében


ब्रह्मचर्यप्रतिष्ठायां वीर्यलाभः॥ ३८॥

brahmacarya-pratiṣṭhāyāṃ vīrya-lābhaḥ 38॥


Röviden:

"A brahmacharya gyakorlása során az ember viryát szerez (erő, hősiesség)."


Sajnos Patañjali nem határozza meg a kifejezést. Az első meghatározás Vyasa Yoga Bhashyában jelenik meg. Vyasa a következő magyarázatot adja:


brahmacaryaṃ guptendiyasyopasthasya saṃyamaḥ

"A kontinencia (brahmacaryam) korlátozás vagy kontroll (saṁyamaḥ) titkos (Gupta) indrija --erő-- (indriyasya) (más néven) Upastha (upasthasya)"


A vers ezen közvetlen fordítása illeszkedik a brahmacharya gondolatához, ahhoz, hogy a tanonc ízig-vérig Brahmanban legyen. Valójában a hallgatónak ellenőriznie kell azt, amiről általában nincs tudomása (a létkategóriák - tattva-megjelenését), és a körülötte lévő dolgokat. Az utolsó korrelálható pontossággal. De ez a sor allegorikus értelemben is olvasható. Az upastha szóban rejlő egyik jelentés egy generatív szerv, vagy átvitt értelemben a nemi vágy. Vagyis a "brahmacharya" azt jelenti, hogy "kontrollt tart a pénisz felett"... Jó, csak vicc volt J. A "Brahmacharya" a "szexuális vágy ellenőrzése". De itt a dolgok sem annyira nyilvánvalóak. Noha megtalálható egy szótárban az "upastha" szó ilyen jelentése, a korai Upanishadokban és Bhagavad Gita-ban kizárólag közvetlen jelentésében használták. És itt jön egy kérdés:

DE! Még abban az esetben is, ha ez továbbra is hiteles jelentés, ez nem az "önmegtartóztatásról" vagy "negálásáról" szól, hanem a "kontrollról". Vagyis a Vyasa által készített eredeti vélemény egybeesik azon elképzelésünkkel, miszerint a yoginak képesnek kell lennie kontrollálni a szexuális energiáját (virya-śakti). Valójában, akárcsak bármely más típusú energiát vagy erőt.

Aki először (a yogakritikák között) bevezette a "brahmacharya" szó közvetlen szexuális konnotációját, Vacaspati Misra volt. Ez a kiemelkedő indiai tudós azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy kommentárokat írjon minden darshana főbb szövegéhez. A Vyasa Yoga Bhashya kommentárjára már hivatkoztam Yogasūtravimarśinī során.

Most nézzük Vacaspati Misra magyarázatát:


brahmacaryasvarūpam āha --- gupteti। saṃyatopastho'pi hi strī-prekṣaṇa-tad-ālāpa-kandarp-āyatanatadaṅga-sparśana-sakto na brahmacaryavān iti tannirāsāyoktaṃ guptendriyasyeti। indriyāntarāṇy api tatra lolupāni rakṣaṇīyānīti। aparigrahasvarūpam āha

(Yogasūtrāṇi //2.30// 103)

"(A) brahmacarya tiszta formájának szerint: aki a nők szemlélődéséhez kötődik (sakta), beszél velük (róluk), megérinti magánrészeiket (szó szerint - azok a részek, ahol Kandarpa - a szeretet istene ül (talán itt értelemszerűen erogén zónák ??), az képessé válik érzékszervek cselekvésének irányítására."


Itt a kulcsszó a "csatolt" - sakta, amely a sañj gyökből származik (सञ्ज् - rögzítéshez, ragaszkodáshoz). Úgy látjuk, hogy Vacaspati Misra koncepciója hasonlít Vyasaéhoz, bár a tézis kisebb szűkítésével némi magyarázatra szolgál. A dolgokhoz való "kötöttség" megőrzésének és az irányításnak a készsége nagyon közel áll egymáshoz, mégis az irányítás még tágabb kategória, mert az energiának (ebben az esetben a szexuális energiának) az irányítása összefüggésben áll a gyönyör élmény fokozásával és a belőle született képességekkel is, míg a nem ragaszkodás nem jelenti ugyanezt. Másrészt a nem kötődést előfeltételezheti az ember szexuális gyengesége, és ebben az esetben nincs értelme az ellenőrzésről beszélni. De még a fent említettek figyelembevételével a ragaszkodás nem egyenlő a teljes elutasítással.

Érdekes módon, de maga Vacaspati (ahogy a legenda is mondja) valóban nem kötődött a fent említett dolgokhoz. Van egy kézirat, szemléltető történet, amely az idők folyamán a folklór részévé vált.Vacaspati feleségül vette Tanárának lányát, akinek Bhamati volt a neve. Röviddel a mester halála előtt megkérte Vacaspatit, hogy írjon megjegyzést a Vedanta Sūtrához. Vacaspati elkezdett dolgozni rajta, és hamarosan teljesen belemerült az írásba. Az idő múlott. A napok hónapok, évek, évtizedek lettek ... egész idő alatt a munkájával volt elfoglalva, és soha nem figyelt a körülötte lévő dolgokra. Végül befejezte ezt a traktátust. Csak annyi maradt, hogy címet adjon neki. Abban a pillanatban felnézett egy nőre, aki lámpát gyújtott. Vacaspati annyira meglepődött, hogy megkérdezte tőle: "Ki vagy te, nő? És miért vagy itt? Az asszony így válaszolt: "Ne aggódjon. Folytassa munkáját ". Azt mondta: "A munkámnak vége. De te ki vagy?" "A felesége vagyok!" - válaszolta a nő. Vacaspatit megdöbbentette az a tudat, hogy mind a 30 év alatt, amíg felesége szolgálta, semmit nem vett észre. A hála jeleként a nevét - Bhamati - adta éppen befejezett munkájának.

Ez a történet (ha igaz, természetesen) tökéletesen szemlélteti Vacaspati szexuális szférájához való hozzáállását, és megérteti velünk, miért is következett be az említett téziseltolódás.

E tekintetben jelzésértékű, hogy a Yoga Sūtrák későbbi kommentátora, Bhoja (11. század) Rajamartandájában nemcsak tartózkodott ennek az elképzelésnek a továbbfejlesztésétől, hanem Vyasa brahmacharya-definícióját kétszer rövidebbé tette.

Brahmacaryam upastha-saṃyamaḥ

És ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy Bhoja nemcsak gyakorló yogi, hanem rāja is volt. És valószínűleg szép számú felesége, ágyasa és örömteli hölgye volt.

Egy másik kommentátor, Sankara, kerülte a téma mulatságos megvitatását:


ब्रह्मचर्यं गुप्तेन्द्रियस्य गुप्तान्येन्द्रियस्य पुरुषस्य अब्रह्मचर्यार्थवाङ्मनसादिवृत्तिशून्यस्य उपस्थेन्द्रियसंयम इति॥

brahmacaryaṃ guptendriyasya guptānyendriyasya puruṣasyaabrahmacaryārthavāṅmanasādivṛttiśūnyasyaupasthendriyasaṃyama iti॥

"A kontinencia az érzékek irányítása. A lélek brahmanban lakozik, ki elméjét és gondolatait fokozott kontroll alatt tartja."


Koncepciója a brahmacharya gondolatára vezethető vissza, hogy megtartsa a "manakat stb." távol attól, ami nem-brachmacharya. Természetesen logikai szempontból lehetetlen alapozni az ilyen típusú definíciókat. Úgy tűnik, már ekkor is stresszes volt ez a téma.

A következő tézisváltás a 16. században történt Vijnyanabhikshu aszketikus filozófus kommentárjában. Általában szinte ugyanazokat írta, mint elődei:


ब्रह्मचर्यं लक्षयति-गुप्तेति। गुप्तेन्द्रियस्येति स्वोक्तस्य विवरणमुपस्थस्येति। संयम इत्यत्रोपसर्गेणान्येन्द्रियसाहित्यमुपस्थस्य ग्रह्यम्। तेनोपस्थस्य विषये सर्वेन्द्रियव्यापारोपरम इति लक्षणम्। तथा चोक्त दक्षसहितायाम्

brahmacaryaṃ lakṣayati-gupteti guptendriyasyeti svoktasya vivaraṇamupasthasyeti। saṃyama ityatropasargeṇānyendriyasāhityamupasthasya grahyam। tenopasthasya viṣaye sarvendriyavyāpāroparama iti lakṣaṇam। tathā cokta dakṣasahitāyām


De kommentárját Dakshina Samhita versével egészítette ki, egy viszonylag kései vallási típusú szöveggel:


ब्रह्मचर्यं सदा रक्षेदष्टधालक्षण पृथक्।

स्मरणं कीर्त्तनं केलि: प्रेक्षण गुह्यभाषणम्॥

संकल्पोऽध्यवसायश्च क्रियानिर्वृत्तिरेव च।

एतन्मैथनमष्टाड्गम् प्रवदन्ति मनीषिणः॥ इति।

brahmacaryaṃ sadā rakṣedaṣṭadhālakṣaṇa pṛthak।

smaraṇaṃ kīrttanaṃ keli prekṣaṇa guhyabhāṣaṇam॥

saṃkalpo 'dhyavasāyaśca kriyānirvṛttireva ca।

etanmaithanamaṣṭāḍgam pravadanti manīṣiṇaḥ iti।


A vers fő pontja a következő: A brahmacharya magában foglalja az önmagától való távol tartást (az ige - a pṛthaktól elkülönítve) az érzékiség 8 olyan megnyilvánulásától, amelyek az indiai erotikus szövegekben jól ismertek. Ugyanis:


1. A nemi közösülés (kriya nivritti)

2. Vágy (ādhāvasaya)

3. Gondolkodás a szeretett emberre (sankalpa)

4. Beszélgetés, vagy "kiabálás" valamilyen rejtett helyen (guhyabhāsana)

5. Dicséretek (kirtana)

6. Játék, flörtölés (keli)

7. Megható (sparśana)

8. Csodálja őt (darśana)


Mint láthatjuk, az irányítás gondolata ismét módosult, és most az elhagyás fogalmává fejlődött.

Végül, a 18. században Sadasivendra Saraswati, a Yoga Sūtra egyik későn elismert kommentátorának munkájában a teljes korlátozás gondolata gazdagítja az apogeit. Megírja a definícióját:

Brahmacaryam aṣṭa-vidha-maithuna-tyāgaḥ

Vagyis "a brahmacharya a nyolcféle maithuna elhagyása (tyaga) . Az a nyolc, amit fentebb említettem. Hadd emlékeztessem Maithunát, hogy legyen szexuális kapcsolat. De Sadaśivendra abban az időszakban élt, amikor Indiát aktívan gyarmatosították, és máris az európai civilizáció kulturális nyomásának volt kitéve, a már kialakult iszlámról nem is beszélve. Így nézőpontja előre meghatározottnak tekinthető.

A Yoga Sūtra első angol nyelvű fordításában (JR Ballantyne készítette) a brachmacharya-t kontinenciának fordították. A Victoria-korszak hajnala volt puritánságával. És ebben a formában, ahogy azt a Vivekananda tette, bekerült az oroszul beszélők közösségébe. És sajnos - asszimilálódott. Sőt, néhány különösen lelkes személy tovább fokozta az ötletet azzal, hogy a szót tisztaságnak vagy cölibátusnak értelmezte.

Így lépésről lépésre fokozatosan átalakult az irányítás alapos koncepciója a cölibátus gondolatává, amely ellentmondásos, nem hiteles és idegen a harmonikus személyes fejlődés fogalmától.

Lehet csodálkozni azon, hogy a dolgok miként jelennek meg más, nem yoga szövegekben. A yoga, csakúgy, mint a többi ezoterikus rendszer, nemcsak "fent volt a levegőben", hanem a vele együtt fejlődő (vagy sajnos degradáló) szülői kultúrában is helyet kapott. Egy másik alapszövegben, a Manu törvényeiben (Manu Smriti) a "brahmacharya" kifejezést 25 alkalommal használják, a legtöbb esetben a "tanuló szerződéses gyakorlatát" jelenti. És csak egy-két esetben lehet úgy értelmezni, hogy az valahogy összefügg a nemmel. A magyar változat értelmezői egyes esetekben a "brachmacharya" -t "tisztaságnak" fordították, bár könnyen meg tudták volna őrizni a "tanonc" jelentését.

A brachmachari (hallgató) kódját magyarázó szöveg legjelentősebb részét a második szakasz rajzolja meg.


175. A tanítónál lakó hallgatónak azonban a következő korlátozó szabályokat kell betartania, minden szervét megfelelően irányítva, hogy növelje lelki érdemeit.

....

177. Tartózkodjon a méztől, hústól, parfümöktől, füzérektől, illatanyagoktól (ételektől), nőktől, minden savanyúvá vált anyagtól és az élőlények sérülésétől.

178. A teste kenésétől, szemvíz felvételétől a szemébe, cipő és esernyő (vagy napernyő) használatától, (érzéki) vágyból, haragból, áhítatból, táncból, énekből és játékból (hangszerek),

179. A szerencsejátéktól, a tétlen vitáktól, a meghátrálástól és a hazugságtól, a nők nézegetésétől és megérintésétől, valamint mások bántásától.

.........

190. Ezt a kötelességet a bölcs csak egy Brahmana számára írja elő; de a Kshatriya és a Vaisya esetében nincs ilyen kötelesség elrendelve.


Mint láthatjuk, ez a szöveg tartalmaz utasítást a nőktől való tartózkodástól. De a szövegnek sok fenntartása is van. Először is, ez a követelmény egy brahmacharira vonatkozik, aki "tanára mellett lakik", ami logikusnak tűnik, mivel a hallgató, ha nőket visz egy kis lakóhelyre, kényelmetlenséget okozna. Annál inkább, hogy a tanulói gyakorlat 6-8 évesen kezdődött. Másodszor, ezek a követelmények nem abszolútak, hanem csak a tapas-ok fokozásának eszközei. Végül a 2.190 sor mindezeket csak egy Brahman számára írhatja elő.

Nem folytatom a későbbi szövegek vizsgálatát. Nyilvánvaló, hogy a vallási szövegekben a brahmacharya jelentése, mint a nemtől való elutasítás fokozódik. Mivel vallások, korlátozzák). De még egyszer kiemelem, hogy ennek a szónak a yogában az eredeti jelentése még mindig más. És vitatott.


Ha tetszett az írás, Kövesd az oldalt a Facebookon is.