A Kuṇḍalinī I. Rész

A felébredés fokozatos emelkedése során végbemenő realizáció

Írta: Agnisetu

Copyright © 2021 Minden jog fenntartva! A mű szerzője fenntart magának minden jogot ami mind a mű készítőjét törvényileg megilleti (sokszorosítás, forgalmazás, nyilvános helyen bemutatás stb.) 



Előszó


Szinte minden spirituális hagyomány, ilyen vagy olyan formában beszél a Kuṇḍalinī-ről, mint belső szellemi erőről. A japánok "ki" -nek, a kínaiak "chi" -nek nevezik, a kereszténységben pedig Szentlélek néven említik. Mexikóban a Kuṇḍalinī-t Quetzalcoatl kígyóistenként imádták, a Kalahari sivatag Kung népe pedig ezt a hatalmat n/um-nek nevezi. Bár a leírására használt nevek eltérőek lehetnek, és az előidézéséhez használt szimbólumok kultúránként némileg eltérnek, mégis a Kuṇḍalinī-t mindenhol minden formában tapasztalták.

Hagyományosan a Kuṇḍalinī tudását szigorúan titokban őrizték, amelyet egy Mester csak néhány közeli és kiválasztott beavatottnak tárt fel. Nyugaton a Kuṇḍalinī-ről szóló tudást az ezoterikus vagy misztikus hagyományok vették át és közvetítették, valamint az az ismert nézet, amit tudni lehet róla - még ha hiányos vagy éppen téves is - azokat pedig beleszőtték a modern yoga elképzeléseibe. Bár a Kuṇḍalinī titokzatos ereje világszerte ismert, az indiai hagyomány ezt a tudást a legátfogóbb formájába strukturálta és rendszerezte. A Kuṇḍalinī-t Indiában és sok más kultúrában imádják, mint annak az isteni kozmikus erőnek a megnyilvánulását, amely univerzumot teremtett önmagából önmaga számára.


Hazánkban is nagy népszerűségnek örvend a Kuṇḍalinī-ről szóló tanítás és gyakorlás. Amikor e szót meghalljuk vagy olvassuk, egyből eszünkbe jut az "energia vagy hatalom" fogalma. Tegyük fel magunkban a kérdéseket: - Tényleg jól ismerjük a jelentését, gyakorlatait és a filozófiáját? A maga valóságában ismerjük? Vagy csak azt tudjuk róla, amit tanítottak?

Legyünk kritikusak önmagunkkal szemben.

Senki sem érezheti az "energia" nevű absztrakciót. Amit érezhetnek, az a hatalmas potenciál és cselekvési erő (Śakti), amely a tiszta tudatosságban (Śiva) van jelen.

Bizonyára sokat olvastál róla, de kérlek azért tarts velem, és vizsgáljuk át a róla alkotott megértésünket az eredeti sanskrit szövegek (ősi források) fényében.




Kuṇḍalinī a sanskrit szövegekben


A Tantrasadbhāva (a továbbiakban TaSa) a 10. századból fennmaradt Śākta irodalom egyike. Három nepáli kéziraton keresztül adták át nekünk. Ez a szöveg az istennő-orientált Vidyāpīṭha-kultuszhoz tartozik, amelyet a Bhairava központú Mantrapīṭha-kultuszból fejlesztettek ki. Ami a tantrikus szövegek továbbításának egyik aspektusát illeti, a TaSa jelenlegi verziója bőséges információt tartalmaz más Śaiva hagyományokkal kötött kölcsönös viszonyáról, mint pl. Śaivasiddhānta (pl. Niśvāsa, Kālottara, stb.), Mantrapīṭha (pl. Svacchandatantra) és Kaula szövegekkel (pl. Kubjikāmatatantra), sőt a Vajrayāna-val is, különösen a Śamvara műveknél.

A Śaiva-Vajrayāna kölcsönhatás megértésének továbbfejlesztése érdekében ezen rövid írás célja egyben az, hogy megvizsgálja a TaSa első fejezetében található három verset, mivel ezek erősen lehettek buddhista forrásoktól befolyásoltak. Röviden, a TaSa első fejezetének jelentős számú szövegrésze tartalmaz párhuzamot a Svacchandatantra negyedik fejezetével (Niśvāsakārikā harminckettedik fejezete, a Kulasāra, stb). És annak nyitó része, a Devi Bhairava -nak feltett kérdésével, ami úgy tűnik, hogy a Svacchanda megnyitójából származik. A TaSa másokkal való intertextualitásához képest a Śaiva -művekhez sorolható, kevés versszaka van, amelynek néhány részét ebben a dolgozatban szeretnék megvizsgálni; de csak azokat a tanítási pontokat, amelyek Śaiva módját a fordítók és a redactosok a buddhista céljaikhoz igazítottak.

A TaSa a Śaiva-tannal kapcsolatban azt állítja, hogy a lélek fogalmatlanítása (nirvikalpa) (ātman) nem a legmagasabb állapot, mivel minden tattva végül felszívódik Śiva-ba, a legmagasabb tattvába. Ezért a következő verseket említi:


saṃsāraḥ savitur yāgaś candrayāgas tathā paraḥ ||

ubhau yasmāt tatau tasmān naṣṭau vijñānasāgare |

na saṃsāro na nirvāṇaṃ manyate tattvadarśinaḥ || TaSa 1.400c-4014)

"A Saṃsāra a Nap rítusa, és az ellenkezője [azaz a felszabadulás] a Hold rítusa. Bár mindkettő külön megjelenik, mégis mindkettő egyidejűleg tűnik el a tudat óceánjában. Akik látják a valóságot ne gondoljanak se a saṃsára, se a nirvāṇára."


Ugyanez a rész egy Varajayāna szövegben is megtalálható, ti. a Cittaviśuddhiprakaraṇa 24.:

(saṃsāraṃ caiva nirvāṇaṃ manyate ʼtattvadarśinaḥ | na saṃsāraṃ na nirvāṇaṃ manyante

tattvadarśinaḥ ||),

Ennek szerzőségét általában egy tantrikus Āryadevának tulajdonítják. Azonban, ez a vers a Mādhyamika Nāgārjuna Yuktiṣaṣṭikākārikā (a továbbiakban YṢK) 5 alapján készült:

(nirvāṇaṃ caiva lokaṃ ca manyante ʼtattvadarśinaḥ | naiva lokaṃ na nirvāṇaṃ manyante

tattvadarśinaḥ ||), 5)

Összetételét általában a 2. század környékére datálják.

A TaSa a transzmigrációt és a felszabadulást metaforikusan írja le a Nap és a Hold rítusaival, hogy hangsúlyozza a tudat kettősségét. Más szóval, amikor a tudat a legmagasabb tattvába szívódik fel, az Én valóban megszabadul az átvándorlás és a felszabadulás alól. Ami ezt a tant illeti, a következő párhuzamos szakasz mutatja be:


sthūlasya yā parā koṭiḥ koṭir mukteś ca yā parā |

na tayor antaraṃ kiñcit susūkṣmam api vidyate || TaSa 1.418c-4019b6)

"Ott van a durva [létezési forma] (sthūlasya) legmagasabb pontja, és ott van a legmagasabb felszabadulás pontja; [azonban] a legkisebb különbség sincs a kettő között."


A fenti vers magyarázatát az Amaraughaprabodha adja, mely feltárja az Amṛtasiddhi metafizikáját a korábbi Śaiva hagyományokban. A Napnak a központi csatornába (meru) való áthelyezéséről van szó az Amṛtasiddhi (4,5-10) szakaszában, amely a Nap és a Hold egyesítésének folyamatát írja le. Az Amṛtasiddhi yogájának célja, hogy a Nap megakadályozza a Hold nektárjának felfalását. Azonban ahelyett, hogy konzerválnánk a nektárt a Holdban, a fenti vers magában foglalja azt a különböző elképzelést, hogy a Hold megolvasztja és betölti a testet, feltehetően nektárral. A szöveg itt a szó szerinti Nap és Hold helyett Śiva és Śakti egyesítéséről beszél. Ez a Śakti pontosabban a Kuṇḍalinī asszociációja a nektárral.


A Śāktavijñānam (Krama Śaiva szöveg) a következőképp ír a Kuṇḍalinī-ről:


Etadbodhanamuddiṣṭaṃ cakraviśrāmaṇaṃ tataḥ |

Svābhāvikaṃ dalaṃ dīptaṃ dravaṃ sthiranabhopamam || 16 ||

Amṛtaṃ śekharaṃ caiva śaktirbrahmā tathaiva ca |

Bindunādaṃ tathā proktaṃ cakradvādaśakaṃ kila || 17 ||

Vedhayantī kramācchaktiścakre cakre pratikṣaṇam |

Viśrametsā mahādevī cakraviśrāma uttamaḥ || 18 ||

"Ez jellemzi a Felébredést. És most, a Cakra-ban Nyugvás: Mikor áthatol az eredendő, kinyíló szirmokon, melyek a legkiválóbb, rendíthetetlen Égboltként szikráznak és áramlanak, ez bizonyosan maga a Fej Koronájának --vagyis Sahasrāra-nak-- Nektárja, sőt mi több Śakti Maga, Brahman, vagy az Abszolút, Bindu és Nāda --vagyis az Én és az Ő Ébersége--, ennél fogva ez úgymond kétségtelenül a Cakra tizenkétrétű csoportja. Amikor sikeresen átszúródott, Śakti kiteljesedvén a Cakra-ban nem más mint a Csodálatos Istennő. Nyugodjék a Cakra-ban, mely a legfőbb Cakra-ban Nyugvás --a nyolcadik alakulás vagy átszúrás, amely a Kuṇḍalinī behatolása a Sahasrāra-ba és következésképpen Ő ebben nyugszik. "|| 16-18 ||


A Kuṇḍalinī a Śakti egy kozmikus erőjének tekintett aspektusa: mondhatni, pontosan ez az erő, amennyiben az emberben lakozik, ahol létfontosságú erőként működik; és ez a Kuṇḍalinī név azt jelenti, hogy magát kígyóként tekercselte; legáltalánosabb megnyilvánulásai egy spirálmozgás formájában zajlanak, amely egy központi pólusból fejlődik ki. A "tekercselés" a nyugalmi állapotot szimbolizálja, azt a "statikus" erőt, amelyből a megnyilvánuló tevékenység minden formája származik. Más szavakkal, mindazok a többé -kevésbé specializált életerők, amelyek állandóan működnek az emberi testben is, kettős modalitása szerint, csak másodlagos aspektusai ennek a Śakti -nak, amely önmagában mozdulatlan marad a "gyökérközpontban" (mulādhāra), mint az egész egyéni megnyilvánulás alapja és támogatója.

A Kuṇḍalinī, míg nyugalmi állapotban marad, a Mulādhāra csakra-ban lakozik, amely a gerincoszlop központja alján található, melynek gyökere (Mulla) a sushumnā és minden nādi . Van a háromszög (trikona) nevű Tripura, amely a székhelye Śakti-nak (Śakti-Pitha ); ez három és félszer van feltekerve Śiva szimbolikus lingája körül, amelyet Swayambhu-nak neveznek, és fejével eltakarja a Brahma-dvārát, vagyis a sushumnā-t. Két másik linga is létezik: az egyik (Bāna) az anāhata cakra-ban, a másik (Itara) az ājñā cakra-ban található; ezek a fő "létfontosságú csomópontoknak" (granthis) felelnek meg, amelyek keresztezése képezi a "kritikus pontokat" a Kuṇḍalinī-yoga folyamatában.

A sahasrāra ​​maghéjában a tizenkét szirmú " lótusz "található, amely a Kāmakalā legfelső háromszöget tartalmazza, ez Śakti lakóhelye. A Shabdabrahma -t, vagyis a "kauzális" és megnyilvánulatlan hangállapotot (shabda ) a Kāmakalā képviseli , amely minden mantra "gyökere" (mulla) , és amelynek alacsonyabb megfelelősége van (tekinthető annak tükröződése a durva megnyilvánulással kapcsolatban) a Tripura mulādhāra háromszögben. Végül a Sahasrārát Śivasthâna -nak hívják, mert Paramaśiva rezidenciája , a legfelsőbb Nirvana Śakti -val , a "három világ anyjával" egyesülve ; ez a "gyönyör lakhelye", ahol az "Én" (Ātmā) megvalósul. Aki igazán és teljes mértékben ismeri a sahasrārát, az megszabadul a "vándorlástól" (samsāra), mert éppen e tudás által törte meg mindazokat a kötelékeket, amelyek őt hozzá kötötték, és ezért elérte a jīvanmukta állapotát.

A somānandai Śāktavijñānam a legkorábbi szövegek közé tartozik, amelyek a kinyilatkoztatott Śaiva írásokból merített szisztematikus Kuṇḍalinī gyakorlatot tanítják. Elképzelhető, hogy a Śivadṛṣṭi ünnepelt szerzőjének munkája, de ennek megerősítésére további tanulmányokra van szükség. Ebben a munkában a 19-21. versekben szó szerint idézi a Timirodghāṭana egy szakaszát, egy nagyon korai Kaula -írást, amely akkoriban nem lehetett népszerű Kasmírban, akárcsak Abhinavagupta, aki uttörőnek számított. A Timirodghāṭana-t Abhinavagupta idézi a Parātriṃśikāvivaraṇa-ban, a 201. old. iti śrītimirodghāṭaproktanītyanusārataḥ.

Ez megerősíti a szöveg régiségét és annak kaula jellegét, valamint további bizonyítékokat kínál a Kuṇḍalinī kaula eredetére egy korai nevű tantrikus szerző véleménye szerint. Somānanda igaz nem használja a Kuṇḍalinī szót, hanem annak szininím megfelelőjét a 9d -t: bhujaṅgakuṭilākṛtiḥ, amit a " kígyó feltekeredett alakjával..." azonosít.




Kuṇḍalinī meditáció és Śakti átvitel


"Nincs más isteni tűz, amely képes kihasználni a kettősség egészét, mint a Kundalinī."

/Abhinavagupta (kb. 950-1020), a Kasmíri Śaivizmus egyik legnagyobb lelki tanítója./


A Kundalīni aktivitása három ponton érhető el:

- Jobb pillér tetején

- Jobb pillér közepén

- Jobb oldali pillér alján


A Kuṇḍalinī Sādhana egy tantrikus gyakorlati praxis, amely a Śaiva hagyományokon keresztül jutott el hozzánk. Ez egy tantra-yoga praxis, melynek célja a létezésünk három elemének megértése: a test, az elme és az értelem. Ez a yoga feltárja a Kundalinī-t, ami az élet ereje, vagy másnéven az isteni tudatosság tapasztalata. A Kuṇḍalinī Sādhana gyakorlata ilyen értelemben vett tudatosságot hordoz olyan pontra, ahol nemcsak az egyéni én (jīva) hatalma, hanem a Végtelen Én (ātmā) - az élet egész forrása - alapvető ereje. Ezt a kreatív erőt "dinamikus csendnek" nevezik.

A Kundalīni-t gyakran kígyóként írják le, amely háromszor feltekeredik és a gerincoszlop alján fekszik.

A Kundalinī valójában nem kígyó - hogy is lenne bennünk kígyó, a kígyó egy kúszó állat -, hanem egy olyan 'spirál gyűrű', melynek emelkedéséhez egy avatott, tapasztalt mester szükséges. A Kundalinī a ' Kunda + linī' szavakból tevődik össze: a 'Kunda' itt gyűrűt jelent, a ' linī' pedig a potenciális erő áramlat precíziós emelését, melynek eredménye során az individuális tudati struktúrák csökkennek.


Ahogy a Kuṇḍalinīstavaḥ 2. aforizája beszéli:


Raktā bhāmṛta candrikā lipimayī sarpākṛtir nidritā|

Jāgrat kūrma samāśritā bhagavati tvaṃ māṃ samālokaya|

Māṃ sodgandha kugandha doṣa jaḍitaṃ vedādi kāryānvitaṃ|

Svalpānyā mala candra koṭi kiraṇair nityaṃ śarīraṃ kuru||2||

"Vörösen ragyogsz és Te Vagy a Holdfény nektárja. Te Vagy a betűk formája. Alva, egy feltekeredett (értsd: spirális) kígyó formáját öltöd. Ébren belépsz a kūrmanādī-ba. Óh áldott Úrnő, nézz rám! Ez a test halott és húsának bűze lepi el. A kristálytiszta holdfény erejével ruházd fel azt örökre a rítusok gyümölcsével."


A Kundalinī három edénye képviseli Śakti (Śiva élete) erejének három aspektusát: a prāṇa-kuṇḍalinī, a fizikai életet megjelenítő erőt; cit-kuṇḍalinī, az elme és az érzelmek erejét; és a parā-kuṇḍalinī, spirituális lényünk erejét. Amikor a Kundalinī látens erejének állapotai fokozatosan felébrednek, a gerincen keresztül emelkednek, átszúrva a cakra-knak (kerék - a suṣumṇā bizonyos gócpontjainak ) nevezett tudatosság központjait.


Dhātā śaṅkara mohinī tribhuvanacchāyā paṭodgāminī|

Saṃsārādi mahā sukha praharaṇī tatra sthitā yoginī|

Sarva granthi vibhedinī svabhujagā sūkṣmātisūkṣmā parā|

Brahma jñāna vinodinī kulakuṭī vyāghātinī bhāvyate||5||

"Itt nyugodva (a gyökérben vagyis mūlādhāra-ban), eme Yoginī (a yogī nőes megfelelője) még a Teremtőt és Śiva-t is elbűvöli. Homályt vet Ő a Három világra, majd száműzi azt újra. A legnagyobb enyhítéssel, Ő elpusztítja a saṃsāra-t és a saṃsārin állapotát. Rajta úgy kontemplálunk, mint: aki átfúr minden belső csomót; Kinek vára a test; Ki maga ölti a kígyó formáját; A Legmagasabb Úrnő, Ki finomabb a legfinomabbnál, Kit az Abszolút tudása világít meg; Ki legyőzi a tudatlanságot."

/ Kuṇḍalinīstavaḥ5. /


Ez az átszúrás és a tudatosság felszabadítása az egyes cakra-kon belül történik, amely átengedi a prāṇa feszültséget, hogy blokkolja a tudatlanságot és az én-érzetet (asmita). A Kuṇḍalinī meditáció, ha a szív cakra-ra összpontosul, felkészületlenül komoly károkat tud okozni, ahogy Swami Lakshmana Joo mondta:

"...a Kuṇḍalinī emelése akár még a gyakorló halálához is vezethet. Amennyiben, ha valakinek a tudatosságát megkerülve befolyásolják a szív cakra-ját, a manipuláció hatására könnyen érzelemmentessé válhat. Ez viszont gátló tényezője lehet a yogikus praxisnak."

A Kuṇḍalinī a tudatos élet ereje és lényege, és a Kuṇḍalinī Sādhana az a gyakorlat, mely során az aspiráns tudatában legyen ennek a lényegnek. Ahogy a Kuṇḍalinī érkezik a sahasrāra rendeltetési helyére, a fej tetején lévő ezer-szirmú lótuszként ismert erő központ megnyílik, és teljes mértékben tudatában vagyunk az isteni egységgel való teljes egységünknek. A Kuṇḍalinī Sādhana a dualista tudat boldog felbomlásának a gyakorlata az alapvető egység tapasztalatában és valóságában.

Ez a Śaktipata, a "kegyelem eredetét" jelenti. A nonduális hagyományokban a Śakti átvitel a spirituális beavatás legmagasabb formájának tekinthető, amely a hallgatók számára azonnali hozzáférést biztosít a bennük lakó isteni eredetükhöz. Az erő alászállásának átadását, amely lényeges összetevője a Kuṇḍalinī ébredésnek, a guru négy alapelvét sugallja: megjelenés, érintés, intuitív megértés és szó.

Gyakorlatunkban a "kegyelem fogadása", vagy Śakti átvitel a megjelenés által" a legfontosabb módszer, amely lehetővé teszi a gururól sisyára való közvetlen továbbítást. A Śaiva hagyományokban a sisya találkozik és kapcsolatban áll a guru közvetlen tekintetével, amely lehetővé teszi az erő átadását, miközben teljes mértékben érintkezik az intuitív érzékelésekkel és az anyagi világ tisztán látásával. Mivel a guru és a sisya között energikus áramlás alakul ki, a sisya elkezdheti az erő internalizálását, mély kapcsolatot teremtve a szív szent térével, ami végső soron az önmagában rejlő önmagának valóságába kulminál.

Abhinavagupta leírta a guru-sisya közötti kapcsolat erejét és szentségét:


"Végül kapcsolatba lépni egy guruval, tudatos választás a tanuló részéről, hogy véges tudatosságát a guru kibővített tudatával közvetlen szembesüléssel helyezze el, ami a hallgató által elérni kívánt határtalan tudatosság. A véges és a végtelen tudatosság e találkozása a vimarśa (Az Én-Tudatosságról való Éberség), a tudat önmagában megduplázódó tudatának, a mindenkori örökkévalóságnak és az isteni szívnek tartott módszernek felel meg. Ahogy a tanuló a guru tekintetébe kerül, véges tudata a guru személyében saját forrássával találkozik. Megszabadítja a belső meditatív áramot - a felszabadító kegyelmet, Śiva határtalan tudatának önreferenciális természetét. Ebben a folyamatban a guru kötelezi a tanulót a szolgálatra és a növekedésre, valamint a szükséges belső gyakorlatokra - melynek során e kapcsolat egyetlen célja a szabadság elérése. A guru Isten csatornájaként működik, hogy szabadon engedje ebben a tudatosságban a tanulót. Mindez a śaktipata, Śiva akaratán keresztül történik, amely a tanítványt a guru tekintetébe vette. "




A Kuṇḍalinī ébresztés


Két módszer ismeretes a Kuṇḍalinī ébresztéssel kapcsolatban:


- VIBHUTI MARGA

- MUKTI MARGA


1. Az első módszer a siddhik (mágikus képességek) általi erőszakos felébresztése a Kuṇḍalinī-nek. Ami inkább felzavarás, és ezért ez veszélyes módszer, hiába van sok technika, ami erre irányul. Ettől függetlenül lehetséges,csak nem ajánlott!

2. A második módszer a Kuṇḍalinī spontán felébresztése a guru kegye által. Ez a módszer legbiztonságosabb. 


A Kuṇḍalinī-t tehát ki lehet kényszeríteni aszketikus yogatechnikákkal, és meg is emelkedik, ezért nagyon divatos az az egoisztikus elképzelés hogy

"Majd én felébresztem a Kuṇḍalinī-t" !

Meg lehet csinálni hogy az individuum törekvése által a Kuṇḍalinī megmozdul, de ez az erőszakos beavatkozás nagy veszélyeket rejt magában. Ezekre a veszélyekre minden yogakönyv figyelmeztet is, nem véletlenül. Az első veszély a következő: Az emberek karmájából fakadóan - akik nincsenek beavatba ebbe a yoga titokba - a cakrák nincsenek valami fényes és egészséges állapotban. És ezeknek a cakráknak a nem kielégítő működése komoly bajok forrása lehet, ha azokat a Kuṇḍalinī ereje megtölti. Tehát ami hibás egy cakrában azt Śakti felerősíti és az végül őrülethez vagy halálhoz is vezethet.

Sok yoga és tantra tradíció ezért beszél a cakrák harmonizálásáról és cakra tisztításról, hogy a lehetséges hibákat kijavítsa, mielőtt azokat a Kuṇḍalinī ereje megtölti. Vagyis folyamatosan tisztítani kell a cakrákat, mert ha beleömlik a Śakti akkor onnantól vége a mókának. Pl :ha a szexualitással kapcsolatos cakra nincs megtisztítva, és beleér a felzavart Kuṇḍalinī, akkor a szexuális vágynak egy elképesztő ereje jelenik meg, ami azt jelenti, hogy olyan elsöprő erejű vágya lesz a yogīnak, hogy szem elől veszti Śivát és a törekvése leáll. Azaz fontosabbá válik neki a szex mint az Önmegvalósítás. (Sok nyugati yoga "guru" ezért esik bele a szexualitás bűvkörébe). Ez a probléma tehát már az elején felmerülhet, és akkor még nem beszéltünk a magasabb cakrákról sem, mert itt elakad. Ha a felzavart Kuṇḍalinī mérges, akkor tör zúz maga körül mindent. Ezért veszélyesebb mint egy mérges királykobra. Ezért ábrázolják kígyóval a Kuṇḍalinīt. Főleg Dél-Indiában használják a felzavart Kuṇḍalinī technikákat, speciális guruk segítenek az āsanákban és a légzőgyakorlatokban. Mindenféle bhandák és tisztítógyakorlatok segítségével, hogy harmonizálni tudják a cakrákat.

De van egy másik módszer is, amit a "Guru kegye" általi Kuṇḍalinī-ébresztésnek hívnak. A Guru nem felzavarja, hanem megsimogatja Śaktit és magához szólítja. Hiszen a Guru az maga Śiva. Csakis Śiva képes Śaktit mozgatni, mert egy vele.

Az individuális törekvések csak mesterséges kínlódások ehhez képest. Ezt kellene minden yogīnak megértenie mielőtt a Kuṇḍalinī-ébresztésbe fog. Amikor a guru kegye ébreszti fel finoman a Kuṇḍalinī- Śaktit, akkor az szelíd és békés. (Ezek csak analógiák persze, a könnyebb megértés kedvéért.) Amikor a Kuṇḍalinī- Śakti felébred az intenzitástól függően gyorsan vagy lassan felemelkedik, és automatikusan helyrehozza a cakrákat, amiken keresztülhalad. Ezért biztonságos a guru kegye.

Amikor a Kuṇḍalinī- Śakti felemelkedik ugyanakkor tisztítást és rehabilitálást is végez egy időben. Az én-érzetnek egy feladata van : tolerálni ezt a folyamatot ! Akinek az én-érzete nem képes tolerálni Śaktit az megkattanhat, és menekülni akar, ezért léphetnek fel paranoid gondolatok és érzések. Ezeket mind az én-érzet hibás működése okozza, mert nem képes elviselni azt az Erőt.

A yogīnak ezért a legnagyobb SPIRITUÁLIS erénye a TÜRELEM.

Aki megkapja az Úr kegyét az megérti ezt, aki nem kapott kegyet az nem tud mit kezdeni ezzel hogy tolerancia és türelem, mert az én-érzet hibás működése alatt áll.


A Kuṇḍalinī gyakorlat öt átalakító dinamikus kulcsa:

1. Belső gyakorlat

A meditáció a rendszeres ülés gyakorlat kritikus eleme. Ahogy visszavonjuk energiánkat és figyelmünket a külső világból és a világi értelemben vett felfogásokból, elkezdjük felismerni a magasabb tudatosság mélyebb rezonanciáját és alapozó szubsztrátját, amely tájékoztatja és kiterjeszti a mentális, érzelmi és világi életünket. Egy meditatív gyakorlat megtanulásával belső áramlást fejlesztünk és összekapcsolunk az istenivel belül. Ez az a módszer, amellyel tápláljuk a Kuṇḍalinī tűzét, és megengedjük, hogy emelkedjen.


2. Az Erő átadása és kapcsolata a guruval

A Śakti erőátvitel jelentős módja annak, hogy a tanuló lelki táplálékot gyűjtsön a guruból. Ez a szeretet, feltétel nélkül van megadva. Ez a kegyelem meggyújtja a kreatív hatalmat a tanulón belül, és hosszú távú belső növekedést biztosít. Bár a guru elengedhetetlen a spirituális növekedés folyamatában, ennek ellenére a tanulók szabadon dönthetnek arról, hogy milyen kapcsolatot akarnak vele.


3. Önzetlen egyidejű szolgálat a Guru és Isten felé (Seva)

Ez a nem kettős szolgálat olyan eszköz, amellyel kiterjesztjük spirituális megértésünket az életünkbe. Ami magába foglalja az emberek szeretését és szolgálatát, akiknek nem csak mondjuk, de tudatjuk is, hogy szeretjük, majd ezt a szeretetet és szolgálatot kiterjesztjük a körülöttünk lévő közösségre. Mint ahogy Rumi mondta: "Ha nem építhetjük be napjainkba az egyszerű szeretet képességét, hogy szeressük és megnyissuk embertársainkat, akkor nem állíthatjuk, hogy lelki életünk van." A legmagasabb értelemben vett Seva, vagy önzetlen szolgálat, nem magunkról vagy a mi igényeinkről szól, hanem arról, hogy megadjuk, ami a bennünk lévő Istennek és a körülöttünk lévő emberek számára szükséges és elengedhetetlen. 


4. Tudatos választás és fegyelmezett cselekvés

Tudatosan vagy spirituálisan, vagy szellemileg választunk vagy nem, gyakorlatunk választását mindenképp ezek valamelyike határozza meg. Amikor a spirituális élet elsődleges fontosságát tartjuk szem előtt, nagyon fontos, hogy olyan döntéseket hozzunk, amelyek megerősítik ezt a prioritást. Beszélgessünk a guruval arról, hogy olyan döntéseket hozunk a növekedés iránti igényünk alapján, és aktívan végezzük a gyakran nehéz gyakorlatokat, amelyek valóban hozzájárulnak a felemelkedésünkhöz. A tudatos választás annak a gondos kiválasztása, amely igazán támogatja belső növekedésünket, még a világi haszon áldozata mellett is. Ez nem a világ elutasítása, hanem a spirituális növekedéshez szükséges elkötelezettség megértése. Természetesen vannak olyan bizonyos tevékenységek, még akkor is, ha vonzónak tűnnek, amik túl sok energiát vonnak tőlünk. Felismerve, hogy ez alapján tudatos döntést hozunk, ügyeljünk arra, hogy ne vegyünk részt ezeken a tevékenységeken.

Annak érdekében, hogy figyelmünket és tudatosságunkat az intenzív időkben összpontosíthassuk - legyen szó akár kihívó beszélgetésről vagy életünk jelentős gyakorlatairól - ki kell fejlesztenünk a képességünket arra, hogy kezeljük az energiánkat azáltal, hogy fegyelmezzük tevékenységünket. A lelki növekedés ajándék, de felelősséget, fegyelmet és egyensúlyt is igényel. A fegyelmezett cselekvés az a tény, hogy megóvjuk a tudatosságunkat és az energiáinkat, és nem cselekszünk, vagy feszültséget hozunk magunkban, vagy kialakítunk valamilyet magunk körül.


5. A szentírások / eredeti forrásból származó sanskrit yogaszövegek tanulmányozása

Az ősi szentírások központi üzenete, melyet a guru mond, hogy a lelki felszabadulás azon a felismerésen keresztül történik, hogy Isten bennünk lakik, mint legmagasabb Én-ünk (Paramaśiva). A szentírások olyan iránymutatások, amelyek azt mondják: "Nézzétek ezt. Tárgyilagos és húsbavágó tapasztalást nyújt". Hagyományosan a tanításokat mindig szájhagyomány útján közvetítették, de a későbbi időkben a spirituális mesterek úgy döntöttek, hogy megtartják ezt a tudást írásos ismeret formájában, amely egy fegyelmezett belső gyakorlatra tanít bennünket, melyben a guru-tanítvány viszony még erősebb eszközét biztosítja ennek a legmagasabb eléréséhez. Egy adott közösségen belül a guru szerepe az, hogy értelmezze ezeket a bölcsességeket. A Śaiva szellemiség minden mai tanítványa számára ezek a tanítások továbbra is hatalmas vezetők. Kegyelem révén az ősi bölcsek tanítása ma is rendelkezésünkre áll, hogy segítsen nekünk ezen a spirituális úton.




A prāņa kuņdalinī felemelkedésének változatai


A törekvő vágyaitól és vonzódásaitól függően különböző változatai vannak a prāņa kuņdalinī felemelkedésének a mūlādhāra cakrából. Amikor a yōgin-nak intenzív vágya és vonzódása van a Legfőbb Én (Śiva) felismerésére az aham, az "én vagyok" mantráján keresztül, akkor e vágyódás és vonzódás miatt a légzése üdvvel, gyönyörűséggel és extázissal telt lesz. A légzés eme üdvözült ereje e mantra formájában magától áthatja a mūlādhāra cakrát. Ezzel párhuzamosan a yōgin érzi, hogy önmaga a kuņdalinī emelkedésével és létével egylényegű.


1. E tapasztalás ekkor az üdvözült légzés átható erejével együtt elmozdul és felemelkedik a mūlādhāra cakrából, hogy áthassa a nābhi cakrát, melynek helye a köldöknél található, és felemelkedve áthassa a hŗit cakrát, melynek helye a szív, ami felemelkedve áthassa a kaņţha cakrát, melynek helye a torok, és végül a torokból felemelkedve áthassa a bhrūmadhya cakrát, mely a szemöldökök között lokalizálható. Ennek a bizonyos fajta áthatásnak, amelyet az aham, az "én vagyok" mantra ereje valósít meg, Śivaizmusunkban mantravēdha a neve.


2. Eltérő emelkedés valósul meg, ha a yōgin vágya más emberek felemelése. Az ilyen yōgin sajátos intenzitású vágyat birtokol, s úgy érzi, egyedül az emberiség javáért gyakorol. Nem magán akar segíteni, hanem másokon. Számára a prāņa kuņdalinī felemelkedése a mūlādhāra cakrát érintő légzés üdvözült ereje által megmozdul. Ezzel párhuzamosan a légzés üdvözült ereje nādává alakul. E vonatkozásban a nāda azt jelenti: "Az emberek felemelésére vagyok hivatott." Betű szerint a nāda szó 'hangot' jelent. Itt a nādát használják, mert a szóban forgó yōgin szeretné kifejteni az Egyetemes Valóságot mások számára. Ez a tapasztalás a prāņa kuņdalinī felemelkedéseként folytatódik, ahogyan áthatja a köldököt, majd a szívet, azután a torkot, végül a szemöldöktájékot. Ennek a bizonyos típusú áthatásnak nādavēdha a neve.


3. A prāņa kuņdalinī felemelkedésének következő változata akkor valósul meg, amikor a yōgin a könnyedséghez, enyhüléshez, boldogsághoz és gyönyörhöz kapcsolódik. Az elme nyugalmát szeretné elérni, nem mást. Ebben az esetben, amikor a légzés üdvözült ereje prāņa kuņdalinī formájában áthatja a mūlādhāra cakrát, majd pedig felemelkedik, hogy áthassa a köldököt, a szívet, a torkot és a szemöldöktájékot, ondóforrássá változik. Úgy érzi, a mūlādhāra cakrától a brahmarandhráig ondóforrás buzog fel és elárasztja az egész testét. Hatalmas erővel tör fel, épp úgy, mint egy forrás. Mily boldoggá és örömtelivé válik! A szexuális élvezet semmi ehhez képest. A prāņa kuņdalinī felemelkedésének e rejlő gyönyör intenzitása miatt egészében és egyszerre elveszíti minden hajlandóságát a világi élvezetek iránt. Ennek a fajta áthatásnak binduvēdha a neve.


4. Egy másik változat a prāņa kuņdalinī felemelkedése tekintetében akkor valósul meg, amikor a yōgin vágya az, hogy erőssé váljon és megőrizze erejét. Tökéletes erőnlétben szeretné magát tartani. Szeretné, ha képes lenne arra, hogy mindennemű fáradtság megtapasztalása nélkül tanítson másokat benső tapasztalataira vonatkozólag. Ebben az emberben a légzés üdvözült ereje, amikor áthatja a mūlādhāra cakrát, majd felemelkedik, hogy áthassa a köldököt, a szívet, a torkot és a szemöldöktájékot, hangya formájában emelkedik fel. Ez azért történik így, mert a légzés üdvözült ereje energiává alakul. A prāņa kuņdalinīben levő energia feltörése ez. A yōgin tapasztalja, ahogyan az energia kibontakozik, és hogy ő maga az energia megtestesülésévé válik. Ennek a bizonyos fajta áthatásnak a prāņa kuņdalinī vonatkozásában śāktavēdha a neve.


5. A prāņa kuņdalinī felemelkedésének ötödik változata akkor valósul meg, ha a yōginnak az a meggyőződése, hogy a kuņdalinī formája és lényege valójában kígyóerő. Amikor ez a meggyőződése, akkor a légzés üdvözült ereje prāņa kuņdalinī formájában egy kobra alakját veszi fel. Aktuálisan tapasztalja, hogy kobra az, ami felemelkedik, miközben farkával a mūlādhāra cakrában marad, érintve azt, hogy felfelé nyújtózva áthassa az összes cakrát, a brahmarandhrát is beleértve. Ennek a fajta áthatásnak bhujańgavēdha a neve.


6. A hatodik és utolsó változat a prāņa kuņdalinī felemelkedésének tekintetében akkor valósul meg, amikor a yōgin gyakorlása közben magáévá teszi a vágyat, hogy titokban néhány tanítványát beavassa, bármelyikük tudomása nélkül. E yōgin számára a légzés üdvözült ereje, amikor áthatja a mūlādhāra cakrát és felemelkedik onnan, hogy áthassa a köldököt, a szívet, a torkot és a szemöldöktájékot, zümmögő fekete méh alakjában emelkedik fel. Megtapasztalja a fekete méh hangját, és ezzel párhuzamosan átéli az intenzív üdvösséget is, ami e felemelkedéshez kapcsolódik. Ennek a típusú áthatásnak bhramaravēdha a neve.


Az áthatás e hat változata közül, melyek a prāņa kuņdalinī felemelkedése tekintetében megvalósulnak, én csupán kétfélének a megtapasztalását becsülném nagyra, a mantravēdháét és a binduvēdháét. Mindent odaadnék ezek megtapasztalásáért. Akár tapasztalsz azonban egy bizonyos típusú áthatást, akár nem, nem rajtad múlik. A legmélyebb vágyaid és vonzódásaid határozzák meg maguktól.

Iti shivam


A Második Rész ITT olvasható


Felhasznált Irodalom

(René Guénon," Kundalinî-Yoga ", Le Voile d'Isis , 1933. október-november, szerepel a Hinduizmus tanulmányaiban. Bizonyos megjegyzések nem kerültek bele.)

»( Vâtûlanâtha Sutra az Anantashaktipâda kommentárjával, Sutra 13, Lilian Silburn fordítása, Párizs, 1959)]

(Kṣemarāja , Śivasūtravimarśinī ; in Vasugupta 1999, p. 90. f.11b 4. sor-f.12b 3. )

(Somānanda Śāktavijñānam, szerk. Jagaddhar Zadoo, Śrīnagara 1947, 47-49. O.)