A Śivaliṅgaṃ

A Śivaliṅgaṃ szimbolizmusának metafizikája

Ātmāvyāpti és śivavyāpti
- Az Én-ben és az Abszolútban jelen lenni -

Írta és fordította: Agnisetu

Copyright © 2021 Minden jog fenntartva! A mű szerzője fenntart magának minden jogot ami mind a mű készítőjét törvényileg megilleti (sokszorosítás, forgalmazás, nyilvános helyen bemutatás stb.)



  I. Rész : A liṅgaṃ eredete

A Śaiva tradícióban a Śivaliṅgaṃ egy ősi szimbólum. Teljes mértékben szakrális, és a legnagyobb odaadással fejezik ki imádatukat a Śaiva bhakták (odaadó gyakorló).

A szanszkrit (लिङ्गं) szó liṅgaṃ (IAST) egy kozmikus 'Jel', ami azt jelenti Śiva 'jelképe' (a jel, ami mindent áthat).

Az első tényleges földrajzi feltárását Mohenjodaro-ban végezték el, ahol a kutatások során felfedeztek egy liṅgaṃ-ot, melynek keletkezése kb. kr.e. 2300-ra tehető. Ez a Pāśupata hagyomány öröksége. A másik ilyen Indiában, Gaudimallam faluban található a Paraśurāmeśvara templomban, amit kr.e. 2. századra datálják a tudósok, s ez konkrétan egy falloszra hasonlít. A legkorábbi védikus szövegek (Upaniśad-ok, Veda-k, Purāṇa-k, stb.) is megemlítik a liṅgaṃ-ot. A Mahābhārata 10. 17. fejezete úgy beszél róla, mint Śiva aszketikus mozdulatlan szexualizált formája. A Sāṃkhyakārikā 40.-41. aforizmája viszont már a liṅgaṃ-ról úgy tesz említést, ami a kezdetnélküli megnyilvánulása, amely mindent magába foglal, és nélküle semmi sem létezhet. Ez a liṅgaṃ a Jel. A Brahma-sūtra 1.3.15. aforizmájában találhatunk rá utalást.

A Śaivák legfőbb szent szimbólumának a liṅgaṃ-ot tartják, mert ezt támasztják alá a Purāna-k störténetei, mint pl. a Śiva Mahapurāṇa, amelyben megvitatásra kerül a felsőbbrendűség kérdése. A tantrikus szövegekben is olvashatunk róla: a Kiranatantrában, a Tantrāloka 6:2-3. -ban, a Caṇḍamahāroṣaṇatantrában, a Niśvāsatattvasaṃhitában, a Mataṅgapārameśvarában, a Brahmayāmalában, és jó náhány yoga szövegben is. A Śiva Mahapurāṇa-ban rengeteg említés kerül róla, kiváltképp akkor, amikor szertartásokat (pūjā) tesznek benne. (A szertartásokkal kapcsolatos Mahartamanjari pedig főleg foglalkozik vele.)

A következőkben, a Śiva Mahapurāṇa 3. fejezetének 1. részének elbeszélése nyomán olvashatjuk a liṅgaṃ eredetét. Brahmā a Legfőbb Teremtő és Viṣṇu a Világegyetem Fenntartó Uralkodója, vitát nyitottak, hogy ki a nagyobb Isten..?


A történet szerint:

Az érvelésük kifogyásakor erődemonstrációba kezdtek. Ebben az erőfitogtatásban a világ borzasztó nagy veszélybe került. Az ős bölcsek, a bhakták, és a sādhu-k Śiva-hoz könyörögtek, hogy kegyelmezzen meg rajtuk, és legyen könyörületes, védje meg őket a két Főisten veszekedésétől. Śiva, bár formanélküli (nirguna) Valóság, túllépett a megnyilvánulás (saguna) határvonalán, és megjelent Tűz-oszlop formában Brahmā és Viṣṇu között.

Ebből a Tűz-oszlopból (ami végső soron maga a Jel) felszólalt egy Hang és megszakította a vitát, a következőt mondta:

- Amelyikőtök megtalálja a kezdetét, vagy végét a tűzoszlopnak, az lesz közületek a nagyobb.

Brahmā gyorsan felvette a hattyúformát (ha.msam ), és elindult, hogy elsőként érje el a tüzet. Viṣṇu vaddisznóvá változott, hogy az oszlop alján föltúrja a tüzet. Sokadik próbálozásukra a következőt gondolták:

- Śiva-nak hol vannak a határai?"

Nem jártak sikerrel. Rájöttek, hogy önmaguk hatalmasságával kapcsolatban tévedtek, mert páratlan nagysága kizárólag Śiva-nak van.

Śiva, az egyetlen Teljes Valóság, akit soha nem lehet elérni, ezért úgy jelenik meg, mint Saguna-brahman, ami egy különös szimbolikus forma azoknak a Śaiváknak, akik ennek a formának a segítségével szeretnék az önátadást véghezvinni.

Az Úr Śiva maga a Śiva liṅgaṃ (aminek alakja láng) ahol ő maga van, és azért adatott, hogy rajta keresztül elérhetővé váljék.

A pūjā során, mikor fellobban az áldozati tűz, akkor Śiva van jelen, ezért neve Śivagni. A Tűz-áldozat (homa) Śiva felsőbbrendűségének tiszteleti módja.

Liṅgaṃ formában lévő inkarnációja a liṅgodbhava. E forma abból fakadt, ahogy a két Főisten között állt a láng. A természetes dísze az Ash. (ez a felszínén található hamu). Ahogy Śiva állt és körbe vette a két Isten, úgy kapta a Śiva Sahasranāma nevet, melyet gyűrűként körbe vesznek. Továbbá a mindent áthatoló erőt Urdva retas és a Śiva htottara, valamint Hirańya retas néven emlegetik. Több himnusz úgy fejezi ki nagyságát, hogy a következő bekezdéssel indulnak: nidhāna pataye namah, mely utal a lángok és Śivaliṅga hasonlóságára.

Śiva, mint Végső Valóság formátlan, attribútumok nélküli és mindenütt jelenvaló Abszolútum. Ez az állapot arūpa (formátlan). A Śiva liṅgaṃ se nem forma, és se nem formátlan. Ez a valódi jel, arūparūpam (formátlan formában).

Śiva legősibb alaktalan formája tehát a liṅgaṃ, melyet a Védák és az Upanishad-ok úgy hívnak, hogy: Sadāśiva mūrtam, és imádják Őt a templomainak oltárain. Másik neve: Māheshwara mūrtam. Ebben a formában a világi emberek imádják. Ez a Śiva liṅgaṃ imádat a külsősök számára jobb, mint más imádati formák, mert számukra ez teszi az istentiszteletet egyszerűvé. Bármely forma megtartása mellett a lényege nem csorbul, mert Śiva nem rendelkezik formával, s mégis, minden forma az övé.




II. Rész : A liṅgaṃ szimbolikáinak jelentései


A Śivasūtravimarśinī III. fejezetének 7. aforizmája a liṅgaṃ nem-kettős koncepcióját a következőképpen fejti ki:

Pāśāvalokanaṁ tyaktvā svarūpālokanaṁ hi yat|
Ātmavyāptirbhavatyeṣā śivavyāptistato'nyathā||
Sārvajñyādiguṇā ye'rthā vyāpakānbhāvayedyadā|
Śivavyāptirbhavatyeṣā caitanye heturūpiṇī||"

"A kötelékekkel történő (pāśa) önazonosítás (avalokanam) elhagyása következtében (tyaktvā), a yogī esszenciális természete (sva-rūpa) megmutatkozik (hi yad-ālokanam). Ez (eṣā) az (bhavati) Én-ben jelen lenni (ātma-vyāptiḥ). A Śiva-ban jelen lenni (śiva-vyāptiḥ) ettől (tatas) különbözik (anyathā). A célnak tekintett objektumok (ye arthāḥ) azok, melynek attribútumai (guṇāḥ) a mindentudás (sārvajñya) részei. Amikor (yadā) a yogī kontemplál (a vágyott objektumokon - artha bhāvayet), úgy hogy mindent áthat (vyāpakān), akkor (eṣā) a magasabba lépve (bhavati) Śiva jelenébe (śiva-vyāptiḥ) lép, aki az oka (hetu-rūpiṇī) a Caitanya feltárulásának (caitanye... iti)."||


Kṣemarāja itt azt mondja, hogy az Ātmavyāpti (paraśakti) megjelenésével egyben annak áthatolása is bekövetkezik, és így a Māyā véget ér.


A Tiszteletreméltó Svacchandatantra (śrīmat-svacchande) ezt a következőképpen fejti ki:"A kötelék csupán differenciált, vagy megkülönböztető tudás. Ennek eredménye, a világ objektumainak, egy elszeparált tapasztalása. Elkülönített az Isteni Tudatosságtól. A kötelék állapotában az a tapasztalat lép fel, miszerint az Isteni Tudatosság ( samvit ) tiszta, míg a világi tudatosság tisztátalan. Ennek meghaladása szükséges, ezért az elme az Isteni Tudatosság felé kell, hogy fókuszáljon. Amikor a yogī képessé válik megtagadni ezt a köteléket és elméjét az Isteni Tudatosság felé irányítani, megtalálja az Én-t vagy ātmā-t. Ezt úgy hívjuk, az Isteni Tudatosság ( vagy Én ) által való áthatottság. Ez az ātmāvyāpti. [ātmā = Én, vyāpti = jelenlét, áthatolás.] Śiva által való áthatottság vagy śivavyāpti (paraśiva) különbözik és magasabb az ātmāvyāpti-nál. Amikor a yogī úgy tapasztal, ahogy śiva tapasztal, akkor az Univerzum minden egyes eleme csordultig tele van Tudással, Cselekvéssel és Akarattal. Ez az állapot a śivavyāpti, vagyis az Univerzális Tudatosság. Ez az egyetlen út a Tudatosság Királyságának ( caitanya ) közvetlen elérésére."
Ez a Végső Szabadság, avagy svātantrya."( Svacchanda Tantra 5.434-435 )A Valóság tapasztalása két módon megy végbe. Az első, amikor teljesen áthatottá válsz és megmaradsz az Isteni Tudatosság állapotában [ātmāvyāpti vagy śiva tattva]. A második az Univerzális Tudatosság által való áthatottság. [ śivavyāpti vagy atattva : paramaśiva ]. Ha az Isteni Tudatosság ( śiva tattva ) felragyog először, az nem más, mint kötelék. Meg kell haladnod az ātmāvyāpti állapotát. Az ātmāvyāpti tapasztalása csupán, nem egyenlő a teljes korlátlanság állapotával ( śivavyāpti vagy svātantrya ). A Svacchandatantra feltárja, hogy az Én Áthatottsága ( ātmāvyāpti ) ugyancsak illúzió, amin túl kell lépni. Ha ez megtörténik, csak akkor válsz képessé a Végső Tudás elérésére, ami az elmén túl van. Ez az Univerzális Tudatosság."Amikor az individuális tudatosság kötelékeit meghaladod és elmédet saját lényeged felé fordítod, ez az Isteni Tudatosság [ātmā]. Ezután az Isteni Tudatosság meghaladása következik. Az elme (manaḥ) csupán differenciált összessége, ezért a végső állapotot csak akkor éred el, ha az elme megszűnik. Ez az unmanā állapota.
Amikor meghaladod az elmében megjelenő kötelékek, mint jó és rossz, tiszta és tisztátalan, ráébredsz, hogy nincs különbség Isteni Tudatosság ( ātmāvyāpti ) és individuális tudatosság ( citta ) közt. Ez a legfelső tudás, ahol megtalálod az Univerzális Tudatosságot, ami azt jelenti, hogy Śiva-ban jelen lenni (śivavyāpti). Nincs nagyobb tudás ennél."( Svacchanda Tantra 5.394-393. )Az Isteni Tudatosság ugyanaz, mint az individuális tudatosság, amiben élünk. Életünket teljesen áthatja az individuális tudatosság, és az Isteni Tudatosság. Az utóbbiról az individuum nem tudatos, māyā miatt. A prabuddha és a suprabuddha életét áthatja az Univerzális Tudatosság. Az individuális tudatosság az elme állapota ( manaḥ ). Az Isteni Tudatosság az Én állapota ( ātmā ), melyet meg kell haladni. Az Univerzális Tudatosság állapota a tapasztalatokon és az elmén túl van ( unmanā ).




III. Rész: Teremtés, Fenntartás, Pusztítás 

- A Triśūla -


A Triśūla szigony, az Icchāśakti, a Jñānaśakti és Kriyāśakti (akarat ereje, tudás ereje és cselekvés ereje) együttes állapota. Betűje a śūlabīja, vagyis az ' au'.


Általános értelemben a Triśūla a Teljes Valóság természetét képviseli: a Teremtő, Megőrző és Pusztító három aspektusában. A Triśūla szimbolikája hasonlít ugyan a buddhista triratna-hoz, de itt a három hegy a Kasmiri Śaiva Tradíció különböző triplicitásait reprezentálja, beleértve a Pāśa ( kötelék ), pāsu ( az ember ösztönlény természetét ) és a Pati ( a tiszta Tudat - ( Śiva ) három elvét. A hárommság képviseli Śiva három śakti-ját: akarat, tett és bölcsesség, valamint a három fő nādi-t ( energiacsatornák ) Iḍa, Piṅgala és Suṣumna, amelyek lehetővé teszik a Kuṇḍalinī szabadon áramlását, amely maga śakti. A buddhizmusban található Triśūla-t lándzsa helyett dharmacakra -val ábrázolják, és ugyanazt jelenti, mint a triratna ( három drágaság ).


Śiva egyik legelismertebb szimbóluma tehát a Triśūla, mely a Kasmiri ikonográfiában egy Yantra belsejében ábrázolják. A Yantra szó jelentése: - 'tra' szótoldaléknak: - emelni, emelő. A 'yan' szótag jelentése, hogy: - eszköz. A Yantra tehát egy rendkívül hatékony eszköz a szemlélődés, a koncentráció és a meditáció számára. A Yantra lelki jelentőséggel is bír: létezik egy speciális jelentése, amely a Tudatosság ( cit ) magasabb szintjére vonatkozik, ami biztosítja az Én-re ( ātmā ) történő fókuszpontot, amely segít felemelkedni és eggyé válni az abszolút Tudatossággal, vagyis Śiva-val. Amikor az elme egyetlen egyszerű tárgyra koncentrálódik ( ebben az esetben egy Yantra-ra ), az elme hullámzása megszűnik. Végül a tárgy leesik, és az elme üresen maradhat. A legfejlettebb fázisokban egy Yantra geometrikus megjelenítésével lehet elérni a Śiva-val való kapcsolatot.


De mi teszi a Triśūla-t ilyen különleges szimbólummá, és milyen üzenetet közvetít? Ebben a bejegyzésben feltárom a két kérdést.


Ami a Triśūla-t olyan hatalmas szimbólumává teszi az anu ( individuum ) számára, az a három hegy. A Kasmiri Śaiva teológiában ez az egész nyilvánvaló univerzum kódolt sűrítménye, mennyiségi és minőségi természete, valamint arról a tevékenységéről árulkodik, amellyel a nem látott abszolútból létre jövő objektumok megjelennek, s ez a triádikus kifejezésekkel írható le. Röviden tehát a Triśūla birtokában lévő Śiva szimbolizálja az egész triádikus univerzumot, amit ő maga tart össze.



A Triśūla három hegye:


(1) Śiva három śaktija - az akarat ereje ( Icchā ), a tudás ereje ( Jñāna ) és a cselekvés ereje ( Kriyā ). Ez a śakti-ban fokozatosan bővül, melyben a megnyilvánulatlan szembesül az egyetemes tapasztalattal.


(2) Az isteni - Paramaśiva, Paraśakti ( Paranāda vagy Śiva Tattva ) és Parabindu ( Parameśvara vagy Śakti Tattva ) három aspektusa. A három aspektus Śiva önmagának létezése ( Aham vagy "én vagyok" ).


(3) A teremtés, a megtartás és a feloldódás három nagyszerű általános cselekménye ( trimurti : Brahmā, Visnu, Rudra ). Śiva ( abszolút tudatosságként ) mindhárom egyetemes cselekedet mestere és vezérlője.


(4) Brahmā, Visnu, Rudra néven ismert a teremtés, fenntartás és feloldódás, mely Śiva három személyiségű aspektusa. A mitikus történetekben különálló entitásként ábrázolt három istenség ugyanaz, mint Śiva. Ő egyedül teremt, fenntartja és feloldja az egész univerzumot.


(5) Az Omkara három szótagja: 'A' ( akara ), 'U' ( ukara ) és 'M' ( makara ). Az Omkara az elsődleges hang, az Isten igéje, amely az egész világegyetemet létrehozta. Ez az oka, hogy Śiva-t az Omkara Urának is nevezik ( Omkareśvara ).


(6) Az egyetemes megnyilvánulás három oka: ānava, kārma, māyā. Mindhárom ok Śiva-n belül tartózkodik, és nincs olyan külső ok, ami egyetemes megnyilvánulást eredményezne.


(7) A valóság három síkja, amelyek a nyilvánvaló univerzumot alkotják: a fizikai, a finom és az oksági ( bhur, bhuva, svaha ). Az univerzumot alkotó mennyei és pokoli birodalmak sokasága a valóság e három síkjában található. Śiva egyedül az Úr és a Mester, a létezés minden síkján és minden területén.


(8) A Prakṛti három tulajdonsága ( elsődleges természet ): sattva, rajas és tamas. Minden létező dolog e három elsődleges tulajdonság keveredésével van jelen. Śiva a legfelsőbb Puruṣa, aki egyaránt mester a Prakṛti és a három tulajdonság között, de ezeken túl is egyugyanazon időben.


(9) A három tudatos állapot: ébrenlét ( jagrat - érzékszervi ), álom ( svapna - mentális ) és mély alvás ( suśupta - meditatív ), mely utolsó a turiya-ba kulminál. Śiva a három tudatállapotban egyszerre létezik, mégis létezik a negyedik transzcendentális állapotban ( turīyātīta ) is, amelyen a három rendes tudatállapot alapul.


(10) A három tudati szint - pramatri ( szubjektum ), pramana ( kognitív ), és prameya ( objektív ) -, amelyek a Valóság három szintjét jelöli, mely egyik sem választható el Śiva-tól. Egyedül Śiva Kegyelmének köszönhető, hogy megvalósítsák Őt.


(11) A triadikus eszenciák - Pati, pāsu és pasa - alkotják a létezés trichotómiáját. Az egész létezés trichotómiája Śiva-n belül létezik, és benne mind a három egymástól elválaszthatatlanul valósul meg.


(12) A három megvilágosodás szintje ( buddha, prabuddha, és suprabuddha ) a fejlődés azon fázisai, amin maga Śiva halad, hogy megismerje önmagát. Ez minden jīva feladata. Mert jīva és Śiva Egy.


(13) A három út ( āṇavopāya, śāktopāya, és śāmbavopāya ) amelyen végighaladva a yogī elérheti a legvégsőt, az ānupāya-t, ahol már nincs többé út, mert felismerte önmagát, Śiva-t, és testét levetve ( videamuktih ) végleg feloldódott önmagában.


Az egész Trika Śaivizmusban tehát a Triśūla a nyilvánvaló univerzum tökéletes szimbóluma, éppúgy, mint a duális Śaiva rendszerekben a Śivalingam. Śiva triádikus szíve a Yantra közepén, a négy égtáj között helyezkedik el, amely az egész mindenség magját képviseli.




IV. Rész: Girivalam - a liṅgaṃok irányának jelentősége


A Śaivák szentélyében egy vigraha ( istenszobor, példakép ) vagy śiva-liṅgaṃ áll a központban, ami aranyból, ezüstből, bronzból vagy akár agyagból is készülhet. Azok, akik nem annyira tehetősek, vagy még nem rendelkeznek ezekkel, otthon helyettesíthetik festményekkel/ képekkel ( murti ).

A pūjā-t megelőzi a rituális fürdő, a külső és belső megtisztulás. A külső megtisztulást egy fürdés, a belső megtisztulást a mantra-k és stotra-k szavainak felidézése, recitálása jelenti. A pūjā mindig egy különleges helyen történik. Ez lehet egy szabadtéren, de lehet egy elkülönített szentélyben, mely a Vastu-sāstra által meghatározott pozícióban áll. A pūjā során a vigraha-kat imádják, füstölő, meditációs olaj, és énekek kíséretében. Minden tárgy kapcsolódik a rituális pūjā imádathoz, és jelentős szimbolikus értelme van.

"Azok, akik jutalom reményében imádják az istenséget, azoknak imádata olyan, mint az elillanó álom. Azok azonban, akik helyesen jutalom reménye nélkül mutatnak be imádati aktust, elérik a nirvāna szintjét és felszabadulnak az újjászületések alól."

(Mahānirvāna-tantra, XIII, 41 )

Az istenségről Tudnunk kell, hogy a pūjā alatti időt arra szenteljük, hogy a választott Istenséget idézzük meg, és ezért az öröm és áhítat hangulatában kell átélnünk mindezt. Az elmét meg kell puhítani, hogy egoista akarat, vágy, és komolytalanság ne tudjon érvényesülni a pūjā alatt. A pūjā addig nem indulhat, amíg meg nem győződtünk arról, hogy egy kellemes, őszinte, tiszteletteljes, nyugodt légkörben vagyunk.

Ekkor öröm tölt el bennünket, mert érezzük a lemondás szentségének hangulatát. Ezek az előkészületek segítenek abban, hogy a pūjā által imádatot tudjunk bemutatni a választott Istenünknek. A "választott Istenség" nem arra utal, hogy több Isten lenne. A népszerű tévhit, hogy a hinduizmus többistenhitű, téves. A különböző formák, a választott istenség csak azért van fenn, mert minden ember máshogyan képes az Egyetlen legfelsőbb Istent, Abszolútat, a Teljes Valóságot megközelíteni. De az Isten végtelen. A Végtelen Isten, végtelen módon képviselheti a Valóságot! Ő mindenütt jelen van, körülöttünk és bennünk ( vasudevaya ). Számos formája (tárgyak, növények, állatok és emberek), és különböző időszakokban megjelenő avatara-i vannak ( jīvanmukta-k), hogy segítsen nekünk utat mutatni, akár egy jó barát vagy egy guru révén.

Sokféle imádati forma létezik, és számos Istenábrázolás, de a számos forma mögött mindig Egy Istent találunk, aki ezeken a különböző formákon keresztül megnyilvánul. Minden isten vagy istennő az Egy Isten része. Bármelyiket választhatjuk, hiszen ugyanazt az Egy Istent takarják, csak más nézőpontból.

Valójában a Hinduizmus monoteista ( egyistenhívő ). Azonban úgy gondolják, hogy nemcsak a különféle istenek képezik részét az Egy Istennek, hanem a körülöttünk, és bennünk lévő megnyilvánulások is ( létkategóriák - tattva ). Mindannyian megfigyelhetjük "a születés, létezés és a halál" véget nem érő folyamatát, mely úgy tűnik, hogy folyamatosan zajlik körülöttünk. Folyamatosan tanúi vagyunk ezeknek a folyamatoknak, és mégis a kényelmes illuzórikus életet éljük, mintha erről tudomást sem vennénk. A Hinduizmus ezeknek a folyamatoknak formát és alakot ad, sőt egy egy Isteni Személyhez kapcsolja ezeket a folyamatokat. - születés, ( Brahmā ) - létezés ( Visnu ) - halál ( Śiva ). "Brahmā" teremt, "Visnu" fenntartja, és a "Śiva" elpusztítja.

A Háromság tulajdonképpen a Parabrahman tulajdonságokkal ( sagunabrahman ) teli három funkciója, mely maga a Megnyilvánult Lét-Ok.

A Hinduizmus nem támogatja a bálványimádást, mégis legtöbbször azzal a váddal kerülnek szembe, hogy bálványimádók. A Hindu szemléletben láttuk, hogy az Egy Istent több formában lehet imádni. Bármilyen formáját tegyünk is előtérbe, akkor is a Legfőbbnek mutatunk be tiszteletet. A lényeg sohasem az imádott formán van, hanem a tisztelet bemutatásán . Egy hindu, amikor istentiszteletet mutat be Rāmā-nak, Kālī-nak, vagy Hanuman-nak, tulajdonképpen tiszteletet tesz az Egy Istennek ezeken a formákon keresztül. Egyik forma sem jobb vagy rosszabb a másiknál, hiszen mindegyik forma az Egy Isten formája. Ugyanakkor Paramaśiva, egyik formájával sem azonos teljesen. Ezért nem támogatják a bálványimádást, sőt éppen ellenkezőleg, a Hinduizmus sürget minket, hogy felülemelkedjünk a formákon, és mögötte meglássuk az Isteni Egységet ( advaya ).

A lelki fejlődés érdekében használhatunk segédeszközöket, mint a templom, szobor, kép, de ezek kizárólag szemléltetői a Végtelennek, sosem egyenértékűek ezek az eszközök azzal, amit szemléltetnek. A Hinduk azt kérik, hogy ne imádják a bálványokat, hanem Istent imádják a bálványok formái által.

"Ha valaki tejet akar inni, akkor használja a poharat, mert nem tud közvetlenül inni."

( Swami Vivekananda )

Az elme csapongó és ingatag, léteznie kell egy jól látható formának, vagy szimbólumnak, hogy a rajongó imádatot általa be tudja mutatni.

Az elmét szilárdan rögzíteni kell ( ekagrata ) egy adott formára, ami az Istent képviseli, és így a meditációs transz bekövetkezik.

"Az úr Śiva végtagjainak számító Jñāna, Kriya és Māya śaktik az objektív világ korlátolt tapasztalati individuumai ( pasu ) számára sattva, rajas és tamas-ként jelennek meg".

/Isvarapratyabhijñā/ 



Indra liṅgaṃ: (Kelet)


Az Arunachala Hegy körüljárásának első liṅgaṃ-ja. Imádata egészséget és gazdag életet eredményez.

Domináns Bolygó: Nap



Agni liṅgaṃ: (Dél-Kelet)


A második liṅgaṃ. Az egyetlen az Úton, melyet az út jobb oldalára helyeztek el, az összes többi az út bal oldalán található. Áldása a betegségekkel és az élet minden kihívásával való szembenézésére irányul.
Domináns Bolygó: Hold



Yema liṅgaṃ: (Dél)


A harmadik liṅgaṃ. Az Agni liṅgaṃ mellett fekszik és dél felé néz. Gazdasági problémák megoldásáért imádják.

Domináns Bolygó: Hold



Niruthi liṅgaṃ: (Dél-Nyugat)

A Negyedik liṅgaṃ. Az Arunachala Hegye látszik innen, ami két részre oszlik : Śiva és Śakti.
Saját nehézségeink leküzdése az imádat célja.

Domináns Bolygó: Raghu



Varuna liṅgaṃ: (Nyugat)

Az ötödik liṅgaṃ. Az Arunachala Hegy nyugati részén fekszik, 8 km-re Rajagopuram-tól. Súlyos betegségek legyőzéséért és a társadalmi státuszok megtartásáért imádják.

Domináns Bolygó: Szaturnusz



Vāyu liṅgaṃ: (Észak Nyugat)

Az egész világ öt elemből épül fel. Föld, Víz, Tűz, Levegő és Éter. Semmilyen élőlény nem képes levegő nélkül élni. Amikor elérjük ezt a templomot tavaszi nyugalom és béke hullik elménkre. Imádata áldást hoz a nőkre és a gyermekekre.

Domináns Bolygó: Kedhu



Kubera liṅgaṃ: (Észak)

A hetedik liṅgaṃ. A hívek, akik elérnek ide, aprópénzt dobálnak a templomba és gazdasági növekedés reményében mutatják be imádatukat.

Domináns Bolygó: Guru



Esanya liṅgaṃ: (Észak Kelet)

Az utolsó liṅgaṃ a nyolcadik. Itt az elme teljes békére lel és megadatik a koncentráció, amit Isten felé képes irányítani az odaadó zarándok, hogy segíthesse az útján Hozzá.

Domináns Bolygó: Budhan




V. Rész: Śiva - Śakti

Az Isteni Egység


A Tantrikus kozmológiában, az egész univerzum a két elsődleges Erő szétszakíthatatlan uniójának: teremtés, pusztulás és fenntartás formáiban tapasztalható. Ez a két univerzális princípium : Śiva és Śakti.

A tradíció azonosítja ezt a két fundamentumot, mint maszkulin ( férfi ) és feminim (nő) .

Śiva jeleníti meg az univerzum alkotó elemeit, a forrást, míg Śakti a dinamikus teremtő erőt, ami ezen elemeket életre kelti.

Metafizikai nézőpontból ez az Isteni Egység : Śiva- Śakti jelenti az Egyetlen Egy, két alapvető aspektusát. A férfias princípium reprezentálja az Örök Isten aspektusát, míg a nőies princípium az Energiát, az Erőt ami tevékenykedik a megnyilvánult világban.

Ez az Élet kozmikus szintje.

Ebből a nézőpontból Śakti jelenti az Isten immanens ( belső ) aspektusát, mely maga aktívan részt vesz a Teremtés játékában. Talán pontosan ez a tantrikus teremtés elképzelés a feminim entitást illetően járult hozzá ahhoz, hogy az emberi lények inkább aktív princípiumai az univerzumnak, mintsem tiszta transzcendenciák.

Śiva határozza meg a tisztán transzcendens entitást, ezért a tantra azonosítja Őt Śakti megnyilvánulásaként, aki rettenetes aspektusaiban (Káli, Durga), prezentálja vadságát és határtalanságát.

Arra való tekintettel, hogy Śakti elérhetőbb az emberi értelem számára, ( ugyanis az Élet ezen aspektusával közelebbi összefüggése van az emberi létállapotnak a Teremtésen belül.) az Istennő ( Dévi ) tisztelete elterjedtebb.
Ez a kultusz keveredett a Samkhya filozófiával, ami alapot teremtett a későbbi Maya ( káprázat ) doktrínával, amit Shankaracharya bölcs fogalmazott meg.Annak a lehetősége, hogy több elképzelés kombinálható, létrehozva ezzel kettő vagy még több spirituális rendszert, megfelelést mutat arra vonatkozólag, hogy a hindu filozófiai rendszerek nem zártak, de összetettek és képlékenyek, megadva ezzel a esélyt, hogy különböző perspektívákból is megérthetőek legyenek.

A Samkhya filozófia az egységes kozmikus dualitást hirdeti. A Tantrikus nézőpont szerint, a Teremtés ezen 'sémája' átlényegül abban az értelemben, hogy a két kozmikus princípiumnak Egységére és nem elkülönülésére fókuszál. Ez az különbség, amit a Tantra mutat be, azon alapszik, hogy a két entitás Egységében rejlő potenciál, bár megjelenését illetően ezzel ellentmondónak tűnik, felbonthatatlanul összetartozik a Teremtés minden mozzanatában.

Ennek ellenére a Tantra felruházza Śivát és Śaktit a Samkhya férfi és női princípiumával.Annak ideája, hogy az Isteni termékenység, a tiszta spirituális szint az Élet, elfogadott a tantrikus kozmogónia ( teremtés elképzelés ) koncepciójában, szemben a Samkhya filozófiával. Az Örök és Elpusztíthatatlan unió Śiva és Śakti között a forrása a makrokozmosz születésének: statikus, állandó aspektusában és dinamikus, változó megnyilvánulásában.

A különbség megtalálható a gazdag tantrikus ikonográfiában, ami nyilvánvalóan hangsúlyozza a két fél karakterisztikáját, hogy még tisztább érthetőséget adjon.Ennél fogva az egyik kéz prezentálja Śakti kozmikus táncát, aki alatt Śiva fekszik. A másik kézben a két Isten tantrikus egyesülése kerül terítékre, a szexuális únió. Ez az egyesülés nem egyenlő azzal, amit általában a nyugati tradíció ért alatta: A férfi mozdulatlan, miközben a nő átöleli őt, az aktív szerepet (mozgó) felvéve, a szexuális aktus közben.

Konklúzióként, a tantrikus látásmód, miszerint a kozmikus fejlődés, mint a Legfelsőbb Létező, párrá bontása, Maga Isten, a Megnyilvánulatlan Abszolút, két alapvető aspektusban:

Mozdulatlan és Mozgó.

A Tantra szimbolizálja ezt úgy, hogy összehasonlítja Śiva és Śakti Egységét egy gabonaszemmel. Ahogy a szem is két félből tevődik össze, szorosan egymáshoz láncolva és egynek tűnnek, egy egységes burok fedi a részeket. Szimbolikusan a felek Śivát és Śaktit jelentik, a burok pedig Mayát ( a kozmikus illúzió ). Amikor a burok fedi a részeket, elkülönültnek tűnnek, de amikor a burok felszakad és a mag csírázni kezd, a két fél végül egyesül.



Śakti ismerete


Vimalakalāśrayābhinavasṛṣṭimahā jananī bharitatanuśca pañcamukhaguptarucirjanakaḥ|
Tadubhayayāmalasphuritabhāvavisargamayaṁ hṛdayamanuttarāmṛtakulaṁ mama saṁsphuratāt||1||

"Az Anya ( śakti ) az, kinek Ereje, a mindig friss ( új ) megnyilvánulásban teljesedik ki, mely a Makulátlan Abszolút Szabadságon nyugszik, az Apa ( śiva ) az, kinek Teste Teljes, s kinek titkos lendületét ( lelkesedését) [ a mindig friss megnyilvánulást illetően ] az Ő öt Arca ( Ereje ) táplálja. Teljesedjen ki a Szív [ az Univerzum Énként megélése által ], mely Szív telve van azon Állapottal, melyet az Isteni Pár bont ki, s mely Anuttara Nektárjának trónja."
/ Parātrīśikāvivaraṇa 1./

Śakti más néven devī, eképpen van meghatározva a Kasmiri Śaivizmusban: Ő a Tiszta Tudatosság ( Paramaśiva-ban ), mely a Legfőbb Mahāmantra-ból ( azaz, Aham, vagyis az Én ) áll. A Legfelsőbb Úr ( Śiva ) az Öt rétű aktussal ( kṛtya ) mindig teljes, mely által birtokolja a Legfőbb Erőt ( Śakti ), ami örökkön telve van isteni Kegyelemmel ( anugraha ). Ennek a Kegyelemnek aktív tudatossága ( vimarśa ) először az univerzális beszéd doktrinájában ( vak ) jelenik meg. A különböző indiai forrásokban számos történetet találunk a Śivával folytatott beszélgetéseiről. Néhány képen Pārvati devī Śiva közelében tükröt tart a kezében ( darpana ). Ez a tükör, a Kasmiri Śaivizmus szempontjából, azt jelenti, hogy bimba.

Ennek a tükörnek köszönhetően Śiva mindig képes felismerni belső természetét. Ezen a tükrön, mint a számítógép képernyőjén, a teljességnek minden lehetséges változata potenciális formában jelen van a Śiva-ban. Śakti / Pārvati energiái ezáltal aktiválják a Potenciáját.

Śiva és Pārvati közötti kapcsolat, mind a purānikus, tantrikus és más terminológiák, a Śiva-Śakti dinamikus egyesülésének alapját képező elvek mitikus bemutatása. Anélkül, hogy ez az isteni egység, az Abszolút ( Parāśiva ) kettősséget mutatna.

Az Abszolút, az Öt rétű aktivitása által önfelismerést hajt végre, és ezt Śakti tükre biztosítja. Śiva csak ezen a tükrön keresztül fedezi fel, hogy a savikalpa-jñāna ( tudás, amelyben felosztódik a tárgy és a módszer ) és a pratibimba ( tükröződés ) valójában nirvikalpa-jñāna ( az "én" ismerete ) és a bimba ( maga a tükör vagy valóság ) a megnyilvánulásig a Legfőbb Beszédből ( parāvāk ) kerül kibocsátásra, amely tele van Saját Ragyogásával. Ez Śiva, az "Én" ( Aham ) személyazonosságának felismerése Pārvati-val.

Śakti a boldogság energiáival ( ānanda-śakti ) van ellátva, ezért minden benne rejlő tükröződés nem különbözik önmaga boldogságától. Śiva-Śakti = Cidānanda ( Tudatosság Gyönyöre ). Ezért, a Legfőbb Beszédtől csordulva, a Śakti erőtől duzzadva, e Kegyelem ezerszirmú lótusz formában nyílik meg a Legfelsőbb Gurutól egészen a tanító és a tanítvány kapcsolatáig.

Ahogy a Svacchandatantra ( svacchanda-tantre ) mondja:

"Az úr ( devaḥ ) Sadāśiva ( sadāśivaḥ ) Maga ( svayam ), az által, hogy megmarad ( sthitvā ) a Guru ( guru ) ( és ) tanítvány ( śiṣya ) állapotában ( pade ), hajtja végre a Tantra alászállását ( tantram samavatārayat ), mondatok által ( vākyaiḥ ), mik kérdésekből és válaszokból állnak ( pūrva-uttara-padaiḥ... iti )".

Śakti tehát a szövegek Élete, mely a Kasmiri Śaivizmus esszenciáját alkotja, azáltal hogy bemutatja a parampara és a tanítás valódi kapcsolatát ( sambandhaḥ ), úgy, hogy Śakti kérdez, Śiva válaszol. Az, aki kérdez, és Az, aki válaszol valójában Egy. Így ennélfogva az Én önmagára reflektál, mert vágyik erre a Ragyogásra. Ezért indul a kérdés Bhairavitól, és tér vissza válaszként Bhairaváig.
Minden, ami a szövegekben ki lett fejtve ( intrukciók és versszakok formájában ) Abhinavagupta által, az a Tanításnak esszenciája, amit titokban kell tartani, és azonnal elvezet Bhairava Állapotához ( bhairavapada ).

Innentől beszélünk Kasmiri Śaivizmusról.



Śakti érintése ( śaktisparśa )


A sparśa kifejezés a spṛś gyökérből származik, ami azt jelenti, hogy az indiai hagyomány különféle tudásrendszereiben az istennő erejének érintése különböző módosulások szerint, mint potenciál van jelen..
A sparśa, a nem-duális Śaivizmusban mindennemű aspektusát śaktisparśa néven ismerik, ami az isteni erő ( vimarśa ) érintésének szakadatlan áramlását jelenti. A közös világ testi élménye is hasonlít a Śakti-hoz a Śaiva-monizmusban.

A śaktisparśát ritkán azonosítják a śaktipāta-val, legtöbb esetben, ahogy a Mālinivijayatantra, I. 43, 44. verseiben láthatjuk, nem a sparśa szóval utal rá, hanem a samāveśa-val jelöli, amely hasonló jelentéssel bír, azaz szoros kapcsolatban van vele, az egyesülés vagy végső realizáció tekintetében.

Ebben a kontextusban a śaktisparśa jelentőségének jelentős szintjét értjük: azaz, a Śakti-val való kapcsolatot, vagy a Śakti átszivárgását Śaktipāta-ként... ami bárhol és bármikor megtörténhet, a mindennapi élet bármely helyzetében. Ez a Śaktipāta-nak ama pulzálása, amelyben Śakti a rudraśaktiba való bemerítésnek állapotát tükrözi, ama magnak, mely minden élő és élettelen lényegének ragyogó, pulzáló öröm óceánja.
A Śaktisparśa azonban a tapasztalat síkján éppúgy, mint a guru érintése ( gurukripa ), közvetlenül történik a Śaktipāta előfordulásának folytonosságában. Ezért ez az érintés tapasztalata bizonyítékként szolgál a Śaktipāta befogadására.

A megvalósítás elérésének legnagyobb öröme Śakti megérintése.
A TÁ azt jelzi, hogy a Legfelsőbb közvetlen észlelése a mindennapi tudatosságban. [ TĀ, V. 142; Az itt említett érintés nem más, mint az Úr legfőbb ereje, amelyet a Śakti kozmikus dimenziójával azonosítanak. Śakti minden pillanatban vibrál, mert Ő a legmagasabb ura az egész világ megjelenésében. ]
A legmagasabb tudatosság egy folyamat, amely folyamatosan visszatér Śiva-ba, vagyis a Végső Valóság felé, amelyet a tudatosság negyedik állapotának lehet nevezni. A Śaktisparśa képes arra, hogy ezt a szintet hozza létre az aspiránsban, ezért definiálják úgy, hogy isteni érintés, mint az az állapot, amelyben az egység tapasztalása a legfelsőbb és a környező objektív világgal egyidejűleg megvalósul. Ebben az értelemben a tudatosság élvezetének és terjeszkedésének nevezzük.

A nem-duális Śaivizmus csak a legvégső perspektívák szempontjából tárja fel az érintés szellemi fogalmát, a Śaktisparśát. Aztán felvetődik a kérdés, hogy a tudatosság e szellemi folyamata egyesülhet-e a Śaktisparśa-val, amely lényegében a test pszichofizikai élményét képviseli?

Abhinavagupta soha nem beszélt a test-tudatosság tudatosságáról, mint tiszta szellemi tevékenységről. Abhinava a tapintás és a kapcsolódó érzetekre utal, amikor a vimarśát a test felidézésében a Śivai princípiumig transzcendálja ; A vimarśa ezután egy folyamat, amellyel tudatában van ; és átalakítja a szív isteni érzéki energiáit, a megtestesül gyakorlatok ( uccāra-yoga, varna-yoga, karaṇa ) extázisával. A test érezte nem más, mint Śiva pulzáló energiájának formába öntött vetülete. Így fokozatosan az érzéki élvezet eszméjéhez vezet.

Śambhu felszabadító energiája mindenhol jelen van. Ebből kiindulva az öröm folyékony boldogságának mozdulatainak együttese jelenik meg. Tehát, ha egy édes dallam felcsendül, és annak rezgése megérint, vagy amikor szantálfa illata mámorítóan hat, akkor az apátia állapota feloldódik a rezgés állapotának természetében. A szívben, amelyet pontosan "a boldogság energiájának" neveznek, a testen belüli mozgás szimbiózisával a Śaktisparśa identitása fokozatosan tágabb koncepcióvá alakul Śaktisamāveśa néven.




VI. Rész: Śrī Liṅgāṣṭakam


A Śivaliṅgaṃ a hinduk szent szimbóluma, akit az Univerzális Én (ātmā) megnyilatkozásaként tisztelnek, és az Ő dinamikus erejével, Śaktijával egyesítik. Ez az imádság a Végső Valóság, vagyis a Śiva-tudatosság méltóságát, transzcendenciáját ükrözi Śivaliṅgaṃ-ban. A liṅgaṃ Śiva jelképe, mely mindent áthat. A Śrī Liṅgāṣṭakam fordítását úgy végeztem el, hogy énekelhető is legyen. Így a versmérték és a dallam szimetrikusan is összeforr egymással. (Az itt belinkelt videó mentén énekelhető: https://www.youtube.com/watch?v=3G3e1UCK-5w )


brahmamurāri surārcita liṅgaṃ

nirmalabhāsita śobhita liṅgam |

janmaja duḥkha vināśaka liṅgaṃ

tat-praṇamāmi sadāśiva liṅgam || 1 ||

Jelentése:

Brahmáék örök tisztelete a lingam,

tiszta szóval dicsérve jó a lingam,

minden alól felszabadít a lingam.

leborulok, mert Ő a tiszta Sada Śivalingam.


devamuni pravarārcita liṅgaṃ

kāmadahana karuṇākara liṅgam |

rāvaṇa darpa vināśana liṅgaṃ

tat-praṇamāmi sadāśiva liṅgam || 2 ||

Jelentése:

Isteni bölcsek szertartása a lingam,

könyörületes vágypusztító a lingam,

Rávanát is legyőzte a lingam,

leborulok, mert Ő a tiszta Sada Śivalingam.


sarva sugandha sulepita liṅgaṃ

buddhi vivardhana kāraṇa liṅgam |

siddha surāsura vandita liṅgaṃ

tat-praṇamāmi sadāśiva liṅgam || 3 ||

Jelentése:

Parfüm illattal gazdag a lingam,

gondolat erőnket is emeli a lingam.

démoni képességet is elűz a lingam,

leborulok, mert Ő a tiszta Sada Śivalingam


kanaka mahāmaṇi bhūṣita liṅgaṃ

phaṇipati veṣṭita śobhita liṅgam |

dakṣa suyaṅña nināśana liṅgaṃ

tat-praṇamāmi sadāśiva liṅgam || 4 ||

Jelentése:

Mindenféle díszekkel ékes a lingam,

drágaköves rubinnak is ékes a lingam,

kígyófüzérrel tekeregve izzik a lingam,

Daksha áldozatát hírdeti a lingam,

leborulok, mert Ő a tiszta Sada Śivalingam


kuṅkuma candana lepita liṅgaṃ

paṅkaja hāra suśobhita liṅgam |

sañcita pāpa vināśana liṅgaṃ

tat-praṇamāmi sadāśiva liṅgam || 5 ||

Jelentése:

Sáfránnyal és szantállal bekent lingam,

lótusz virág koszorúval ékesített lingam,

felhalmozott bűneinket törli a lingam,

leborulok, mert Ő a tiszta Sada Śivalingam


devagaṇārcita sevita liṅgaṃ

bhāvai-rbhaktibhireva ca liṅgam |

dinakara koṭi prabhākara liṅgaṃ

tat-praṇamāmi sadāśiva liṅgam || 6 ||

Jelentése:

Az istenek imádati célja a lingam,

pompás gazdagságként ragyog a lingam,

odaadó ékszer és napsugár a lingam,

leborulok, mert Ő a tiszta Sada Śivalingam


aṣṭadaḷopariveṣṭita liṅgaṃ

sarvasamudbhava kāraṇa liṅgam |

aṣṭadaridra vināśana liṅgaṃ

tat-praṇamāmi sadāśiva liṅgam || 7 ||

Jelentése:

Szegény nyomort dönt le a lingam,

nyolcszorosan erősebb a lingam,

mindenhol jelen van a lingam,

leborulok, mert Ő a tiszta Sada Śivalingam


suraguru suravara pūjita liṅgaṃ

suravana puṣpa sadārcita liṅgam |

parātparaṃ paramātmaka liṅgaṃ

tat-praṇamāmi sadāśiva liṅgam || 8 ||

Jelentése:

Isteni tanítók tudják ki a lingam,

legfelsőbb lelket mutatja a lingam,

számtalan égi áldást ad a lingam,

leborulok, mert Ő a tiszta Sada Śivalingam.


liṅgāṣṭakamidaṃ puṇyaṃ yaḥ paṭheśśiva sannidhau |

śivalokamavāpnoti śivena saha modate ||

Jelentése: Lingam dicsőségéről szól ez az ének, s azok, akik magasztalják Śivát, felszabadulásuk az Ő lakhelyébe viszi őket.