Buddha Állapotok


Írta

Dayālu Ṛṣi

2014 © Minden jog fenntartva!



Egy rövid összefoglaló a nem-kettős Śaiva hagyomány spirituális ( értsd itt: yogikus életmód ) fejlődésének szakaszairól a Mālinīvijayottaratantra (másik ismert nevén śrīpūrvaśāstra azaz elsődleges szöveg) terminológiája alapján, némi bontással és részletezéssel.

Minden szint esetében leírom a jellemző karakterisztikát és azt, hogy mire van szüksége az adott szinten lévő személynek. Az állapotok természetesen nem ennyire szilárd határok között mozognak, (bár így is rendesen egymásba öntöttem őket, ahhoz képest, amit a Śaiva śāstra-k tanítanak) ám a további részletezést a szavak síkján gyakorlatilag lehetetlen megtenni. Az már kizárólag saját tapasztalás, megértés kérdése, de igyekszek a lehető legrészletesebben bemutatni mindent erről a nagyon fontos témakörről, ami csak módomban áll.

Ez a nonduális Yoga térképe, ha most még annyira nem is, később mindenkinek nagyon fontos lesz. A Śaktipāta ( isteni kegyelem ) természetesen a spirituális út alapköve, így azt nem foglaltam bele az alábbi kifejtésbe, hiszen az evidens. A Śaktipāta intenzitásától függ a szinteken való haladás tempója és bizonyos jellemzők egymásba folyása.


A Mālinīvijayottaratantra terminológiája négy szintet különböztet meg:


Abuddha - nem felébredett vagyis teljesen tudatlan, az állapot két szintre bontható, kezdeti és végső stádiumra.

Buddha - felébredett, az abuddha állapothoz viszonyítva szintén két stádiumra bontható.

Prabuddha - nagyon felébredett, a buddha állapothoz képest, két stádiumra

bontható.

Suprabuddha - tökéletesen felébredett, két stádiumra bontható.



ABUDDHA


Az abuddha-k vagy teljesen tudatlan személyek a laukika-k vagyis világi emberek.


Első vagy kezdeti stádium:

A teljesen hétköznapi ember állapotát fedi le, akinek semmilyen yogikus vagy tantrikus ( valamint védikus ) érdeklődése nincs és kizárólag az érzék és ösztön kielégítés a számára látható cél.


Második stádium:

Az abuddha állapot második stádiuma kezdeti spirituális érdeklődést takar, de még mindig laukika. Az abuddha második stádiumának jellemzője a konkrét spirituális praxis hiánya, kizárólag teória utáni minimális érdeklődés, valamint a kezdeti tanítások lexikális gyűjtögetése és azok maradéktalan félreértése, melyek értelmetlen érvelés formájában mutatkoznak meg ( dacára annak, hogyha még logikusnak is tűnnek ).


Mire van szüksége:

A hibás megértésre alapuló érvelés elhagyására és egy tanító útmutatására, hogy alkalmassá váljon a yogikus praxis megkezdéséhez. Az abuddha állapotban nem beszélhetünk működő upāya-ról ( valódi lelki szakasz ). Sem koncentrációról, sem meditációról, a transzokról nem is beszélve.



BUDDHA

A buddha-k olyan személyek ( lévén, hogy amióta a világ a világ, nem csak egy Buddha élt a földön ), akik már nem tartoznak kimondottan a laukika vagy világi emberek körébe így megnevezésük sādhaka vagy yogī, azaz, az Abszolút Tudatosság felé törekvő.


Első stádium:

Megkezdik a szellemi ( elméleti és gyakorlati ) praxisukat, mely a teória mellett a koncentráció megjelenését jelenti. A kezdeti stádiumban a buddha-k gyakorlati tapasztalatai a kezdeti nehézségek után, a látomások, vizualizációk, mentális utazások és a tanítások kezdeti megértése miatt, a korábbi értelmetlen érvelést fokozatosan felváltja a helyes érvelés ( spekulációtól mentes ) első fázisa, mely a korábbi rossz érvelés felismerését, így annak fokozatos elhagyását jelenti elsősorban. Azaz, fokozatosan elhagyja, az "én azt gondolom", "szerintem", és a "véleményem" gondolati kontsrukciókat, de az egó jelenléte még aktív benne.


Második stádium:

A második stádiumban, a buddha állapot spirituális törekvői számára az érvelés radikális átalakulása jelenik meg, mely a tanítások ( eredeti ősi szövegek tanulmányozása ) szüntelen új fényben tündöklését jelenti. Ebben a stádiumban a törekvők fokozatosan elhagyják a mentális utazások, képzelgések, vizualizációk utáni érdeklődést és meditációjukban elérik az üresség vagy śūnya állapotát, így érdeklődésük az üresség sokáig (akár évekig) tartó tapasztalata mellett, annak meghaladása felé irányul, melynek kulcsa a tanítás. Ezen a ponton a helyes tanítás hiánya esetén a spirituális út képes megrekedni.

Mindkét stádium jellemzője, hogy a törekvő spirituális tudását szinte kizárólag a tanító ( guru, mester ) szava által szerzi meg ( azaz, tapasztalják ), így a buddha-k ragaszkodása a tanítóhoz rendkívül erős és ez a ragaszkodás táplálja a gyakorlati praxis tüzét is. Ez a Yoga kezdeti fázisa.


Mire van szüksége:

A tanító tanításaira, a gyakorlati spirituális praxis rendszeres végzésére és az üresség állapotának meghaladására. Az ilyen törekvő māyā kapujában áll. A buddha állapotban a aaNavopaaya ( az individuális útja ) és a shaaktopaaya ( az isteni Erő útja ) kezdeti stádiuma aktív. A kezdeti szakaszban a koncentráció (ānavopāya), a második szakaszban (śāktopāya) a meditáció jelenik meg.



PRABUDDHA:

A prabuddha-k azok a spirituális törekvők, akik meghaladták a buddha állapotot és átlépve a māyātattva-t, fokozatosan elkezdik tapasztalni a Turya ( a Tiszta Én-Tudatosság Gyönyörének ) állapotát, ám csak nagyon rövid ideig, 1-2 pillanatra a tudatállapotok váltása közben, amikor a mentális tevékenység visszahúzódik az Énbe ( ezen a fokon az Én nem az egót jelöli, hanem a valódi lényegét. Az egó ebben a szakaszban fokozatosan visszavonásra kerül ). A buddha és a prabuddha állapotok közötti technikai különbség egyszerűen annyi, hogy míg a buddha-k a suupti vagy mély-alvás állapotát ( amibe a buddha belezuhan az állapotváltás pillanatában ) ürességként, vagyis a teljes öntudatlanság állapotaként tapasztalják, addig a prabuddha-k képesek éberek maradni az üresség felvillanásakor és fokozatosan felismerik a Turya vagy Negyedik Állapot jelenlétét. Röviden a prabuddha-k az üresség állapotát tiszta Tudatosságként tapasztalják. Az üresség és a tiszta Tudatosság nem két külön állapot. A tiszta Tudatosság állapota, amikor azt elfedi māyā, nem más, mint a suupti.


Első stádium:

A Turya tapasztalása kizárólag az állapotok között jelenik meg, ám Annak fokozatos felismerése által a törekvő valódi tudása, rálátása radikális átalakulásnak indul. A tanító útmutatásai, tanításai az állapotok magyarázatára irányul immáron és megjelenik a spirituális törekvőben az önálló folytatás, melyben a legnagyobb segítséggé a szövegek közvetlen értelmezése és átélése válik. Ez az az állapot, ahol a śāstra-k életre kelnek. Ezt megelőzően a śāstra-k tanításait magyarázó tanító a legfontosabb. Ahogy a szövegek mondják: "A tanító vezet a szövegekhez, a szövegek pedig az Énhez".


Második stádium:

A Turya tapasztalása fokozatosan elkezd vegyülni a váltások utáni mentális tevékenységgel, vagyis elkezd befolyni az objektumok jelenlétének állapotában, de csak nagyon rövid időre, a Turya csak megértinti a tudatállapotokat. Ebben a stádiumban a tanító szerepét fokozatosan, de egyre határozottabban elkezdik felváltani a szövegek tanításai, melyek segítségével a spirituális törekvő egyetlen célja, hogy az intellektusa egyre inkább beengedje a Turya-t a tudatállapotok közepébe. Ebben a stádiumban minimális szinten, de elkezd megjelenni a Turya állapota a suupti ( mélyalvás ) mellett a svapna ( alvó ) állapotában is. Ez a transszal átitatott álmok fázisa. Ennek oka az, hogy az álom állapotban sokkal könnyebb ébernek maradni a Turya-ra, mint jāgrat-ban ( ébrenlét ), mert a jāgrat-ban a dualitás teljes, míg svapna-ban csak részlegesen van jelen.


Mire van szüksége:

Az elszántság és a Cél fel való odaadás formájában megnyilvánuló törekvés radikális megerősítésére, a szövegek tanításaira való maximális éberségre. A prabuddha gyakorlati spirituális praxisában a koncentráció teljesen elhagyásra kerül és a meditáció állapotai is spontán tárulnak fel, melyek bár rendszeresek, de immáron nem tervezettek. A transzok (samādhi) megjelenése. A prabuddha állapotban a śāktopāya végső és a śāmbhavopāya ( Śiva látásának útja ) kezdeti szakasza aktív.



SUPRABUDDHA:

A prabuddha és a suprabuddha állapotok közötti különbség egyszerűen annyi, hogy míg a prabuddha csupán az állapotok között képes tapasztalni a Turya-t, valamint nagyon mérsékelten a svapna tudatállapotban, addig a suprabuddha számára megjelenik a Turya a jāgrat vagy ébrenléti állapotban is és nincs szüksége a mentális tevékenység pillanatnyi megszűnésére ( tehát váltásra ) ahhoz, hogy a Turya feltárulására éberré váljon.


Első stádium:

A Turya fokozatosan megjelenik az ébrenléti állapotban is váltás nélkül vagyis teljesen spontán, ám szemben a prabuddha állapotával, aki csak pillanatokra képes tapasztalni a Turya-t, a suprabuddha transzai időben ennek sokszorosára nyúlnak.

A Turya intenzitásának fényében változik a transz időtartama. Ha a transz kevésbé intenzív, annak hossza elnyúlik. Amennyiben viszont nagyon intenzív, a transz időtartama csökken. Ennek oka az, hogy a jāgrat-ban tapasztalható transz igen nagy feszültséget okoz a fizikai testben, így annak életben maradása érdekében a Turya intenzitása fokozatokban emelkedik. Mivel az állapotok között nem aktív sem mentális tevékenység, sem fizikai test, a Turya intenzitása itt lényegesen erősebb, hiszen nincs, ami ellenálljon Annak ( azaz, finom fizikai és durva fizikai test ).


Mire van szüksége:

A Turya fokozatosan növekvő intenzitásának és időtartamának elviselésére. A második stádium felé közeledve a suprabuddha egyetlen feladata a Turya hullámainak "lovaglása" ( étsd: tigris lovaglás szinoníma ), mely végül intenzitásában és időtartamában is radikálisan erősödik.


Második fázis:

A Transzok intenzitása a maximálisra emelkedik és azok hullámainak időtartama, a kezdeti percekről, immáron órákra nő.


Mire van szüksége:

A Turyātīta ( Végső Valóság ) megtapasztalására. Ha ez eljön, a spirituális út véget ér. Lényegében a suprabuddha állapot kezdeti és végső stádiumát egyetlen pillanat választja el. A kezdeti fázis a Yoga így a yogī állapot utolsó fázisa, míg a második fázis a Yoga vége, így itt már nem beszélhetünk yogī-ról, vagy spirituális törekvőről, mert a cél eléretett. A Szövegek az ilyen személyt Jñānī-nak, Minden Tudó-nak nevezik. A suprabuddha állapotban kizárólag a śāmbhavopāya aktív. Amennyiben ez eléri csúcsát, azt nevezzük Mukti-nak vagy anupāya-nak.