Koncentráció

Írta: Agnisetu

Copyright © 2021 Minden jog fenntartva! A mű szerzője fenntart magának minden jogot ami mind a mű készítőjét törvényileg megilleti (sokszorosítás, forgalmazás, nyilvános helyen bemutatás stb.)


Életünk során a spirituális úton nagyon sok koncentrációs technikával fogunk találkozni, melyek kipróbálása, illetve egy az általunk bevált gyakorlat során, azt hihetjük róla, hogy mi már meditálunk. Még ilyenkor sem merül fel annak a gondolata, hogy még kezdők (abuddha) vagyunk. Ez azért van, mert nem tudjuk, hogy a kezdő yogi intellektusának természetével bírunk, tehát teljesen félreértett intellektuális érveléssel bír az elménk, bárminemű gyakorlati megtapasztalás nélkül. Az ősi yogaszövegek azt mondják erről, hogy az ember, az individuális én-el azonosítja az Én realizációját. Swami Lakshmanjoo ezt a következőképp foglalta össze:

"Amikor az ébrenléti állapotban érzéki észlelés történik, kizárólagosan a külső tárgy (prameya) tudatossága dominál, (meg sem jelenik az észlelő tudatossága), vagyis ez a tárgyakba való teljes belefeledkezés."

A yogi szempontjából ez az abuddha - nem felébredett.

Az abuddha még a māyātattva ürességét sem éri el, hiszen meg van győződve a spirituális tudásáról, ezért el sem indul semmiféle mélyebb megismerés felé. Az ilyen aspiránsok, mentális és intellektuális fejletlenségük folytán, nem alkalmasak a megváltozott tudatállapotok megismerésére (meditáció), ezért a yogikus praxis végzése számukra fel sem merül. Lehet, hogy tornáznak, és nagy levegőt vesznek "yoga" címszó alatt, de itt yoga-ról még szó sincsen.

Mégis, akkor mi szükséges van ahhoz, hogy elhagyjuk a tudatlanságot és valóban felébredetté váljunk?

A belső finom szervek, érzékletek, vagyis az elme megismerésére.

Ha az aspiráns felismeri, hogy a "megismert" spirituális tudásának ellenére, még mindig ugyanúgy szenved és a nagy kérdésre "Ki vagyok Én?" nincs valódi válasza, csak (jobb esetben) olvasott vagy hallott teóriája (amiről azt hiszi, hogy más már megtapasztalta, de azt nem kérdőjelezte meg), akkor idővel megérik benne a mélyebb megismerés iránti vágy, és megteszi a szükséges lépéseket. Akkor válik közepes fokozatú yogī-vá, azaz buddha-vá, mely a spirituális út második szakasza. Ismétlem, ez nem biztos, hogy egy életen belül megtörténik, lehet, hogy valaki sok-sok életen át az abuddha síkján halad. A buddha, a meditatív praxis révén már tapasztal olyan tudatállapotokat, melyek megismeréséből érthetővé válik számára, hogy korábbi elméleti igazsága hibás volt. Ez azért van, mert olyan síkokat érint meg, melyek addigi legmagasabb ismert állapotait (individuális tudat) meghaladják.

Ekkor megérti: A Valóság nem az, akinek addig gondolta magát, vagyis, hogy ő nem a korlátolt én, hanem a korlátlan ÉN, azonban azt érzi, hogy ennek elméleti tudása kevés.

Miről is szól tehát, a koncentráció?

A koncentráció, ezt nevezik általában ( hibásan ) meditációnak , az, amikor valamire sziklaszilárdan fókuszálsz, akkor az elméd fokozatosan elkezd csendesedni. (Jó pár év gondolati káosz után). A koncentráció az egó számára olyan, mint kecskének a kés, mindent megtesz, hogy ne tegyed.

Tehát: Amit a yogi végezni tud, az a koncentráció, aminek az eredménye egy megváltozott tudatállapot, ezt nevezzük meditációnak. A meditációs állapot fenntartása nem tőled függ - és itt a pont, amin elhasalnak a legtöbben.

A meditációs állapot ( mert milliárd és milliárd állapot létezik ) annak fényében marad meg, hogy milyen a kapacitásod. Amint belépsz a meditációs állapotba, gyakorlatilag utazol az állapotban, ide a koncentrációd vezet, de a határ átlépése nincs a kezedben. Ezt azért fontos megértened, mert a koncentráció közben az elméd azon fog melózni, hogy ennek ellenkezőjét bizonyítsa Neked.

Az Elmélyülés (dhyāna) még messze van. Az, hogy valaki "Révületnek", vagy "Extázisnak" hív valamit, az nem jelenti azt, hogy az az állapot, amit egy valódi yogii samādhi-nak hív, ezt azért tudd. Tehát, a koncentráció a te kezedben van, ennek eredménye a meditáció, ami egy állapot.


A koncentrációnak (mentális módosulásnak) a folyamatosan fenntartott állapota a meditáció.

vagyis:

Nem kispekulálni kell a dolgokat (amit tanfolyamokon, kurzusokon, meg újságokban olvasol), hanem elő kell venni az ősi sanskrit szövegeket (már ha van, vagy keresni olyat, aki érti azokat), az ős bölcsek és tanítók szavait. Ezt nem tudja a mai "yoga" mozgalom.


Tehát: Hogy is megy ez?


Koncentrálsz, koncentrálsz egy pontra. Hogy ez a pont mi, az már a technikák kérdése, de amíg ez nem tiszta, addig a technika nem ér semmit. Koncentrálsz, és egyszer csak az elméd annyira lecsillapodik, mert nem tud mást tenni, hogy a koncentráció állapota állandóvá válik. Vagyis nem kell több elméletet meg workshop-ot tolnod a tankba, hogy megmaradjon: ez a meditáció.
A meditáció tehát, a törekvés nélkül is fennmaradó koncentráció állapota.

Például, ültél már repülőgépen?
Amikor a felszállás kezdődik, akkor igen nagy erőhatást érzel, a motorok zúgnak a gép gyorsul. A gyomrod összeszorul. Érzed, hogy a sok vas küzd a gravitáció ellen. Amikor a gép elég erőt gyűjt, képes felemelkedni, majd emelkedik, emelkedik, amikor aztán eléri a kívánt magasságot, a gép beáll, te kikapcsolhatod az övedet, és fennmaradsz. A felszállás a koncentráció.

Az öv kikapcsolásának pillanata a meditáció.


Tehát a meditáció az az állapot, amikor a gép már magától repül. Hogy mikor jössz ki az állapotból, az teljesen változó. Sok mindentől függ, vagyis, amit értened kell, az az, hogy TE nem tudsz elérni meditatív állapotot, csak koncentrálni tudsz, és ha a helyzet úgy adódik ( a csillagok állása megfelelő :) ) akkor a koncentráció súlya levétetik a válladról.

A Megnyugvás, vagyis samādhi ennél FÉNYÉVEKKEL magasabb.
A Megnyugvás az individualitáson túl létezik, ahol nincs sem koncentráció, sem meditáció (dhyāna).
Nincs mit fenntartani, mert nincs idő és nincs tér.
A gond ott van, hogy sokan az elme játékának (amit meditációs tapasztalatnak hívan) számtalan fázisát nevezik samādhinak.

Nos, a samādhi a buddha állapota. Vagyis a három tudatállapoton túl van (ébrenlét, álom, mélyalvás).
A kezdő yogi ( és sajnos sok okleveles yogaoktató is ebbe a kategóriába tartozik, kik pénzért vettek szakmát) nem ismeri a valódi samādhit. Meditációs állapotokat neveznek transznak. Sokan transznak nevezik, mondjuk a gomba és az lsd élményt is. Ami a szavak szintjén működik is. Hiszen a hétköznapi állapothoz képest nyilván totál más.

A meditáció tehát állapot, a koncentráció pedig gyakorlat.

Merre induljak el?

Az ős bölcsek tanításain, amik arra valók, hogy érvelni tanítsanak saját magad Lényegéről kapcsolatban. Ez egy folyamat, de eközben olyan határpontokat érsz el a megértésben, melyek afféle mérföldkövek, mint egy hegycsúcs, ahonnan már látod, hogy hol mentél végig.

Amíg nem érsz a hegyre, a gerincet nem látod felülről. Ezek a mérföldkövek meditációs állapotok, vagyis az ős bölcs (tapasztalatokon túli ) tanítások megtanítanak érvelni, de mivel egy szint után az ihletett tanítások tanítása meghaladja az elméd logikai természetét, ezért a tanítások összefoglalását, summázását, már egy megváltozott tudatállapotban kapod meg. Ezért kell a meditációs állapot,
ráadásul az ősi tanítások azok, amik megtanítanak arra, hogy tényleg hogyan meditálj, azért, hogy megérthesd annak a lényegét, amit tanítanak, és hogy milyen szinteket értél el. Az ősi tanításokban az elmélet és a gyakorlat így kapcsolódik össze.

A meditatív tudatállapotok MINDIG maguktól jönnek, akkor, amikor érett vagy a summázás megismerésére. A tantra-k úgy mondják a yoginak két szárnya van: az egyik a bölcs tanítás, a másik a koncentráció, vagyis a tanulás és a gyakorlás. Ez a két szárny az, amivel repülni tud.

Tehát tanulsz, tanulsz, de a lényeget csak meditációban érted meg, nem koncentrálás közben! Hanem a meditációs állapotban, ezt kell tudnod a kapcsolatról.

A tantra-k mondják, hogy a tanító szolgálata ( ami a tanító felé való alázatot jelenti ) vagy guruyoga és a meditáció csatájában a meditáció évszázadokra tehetetlenné válik. Ebben semmi túlzás nincs, elmondom miért: különben csak szavak lennének, ami mellé odarakjuk a "tantra" szót és királyok vagyunk, jeah :)

Szóval: a meditációs állapotok jönnek-mennek, számtalanok. De a Megnyugvás vagy samādhi, vagy Felszabadulás elérése CSAK a Guru Kegyéből adatik meg. 1000 évig tapasztalhatod a meditációs állapotok számtalan világát, ha a Guru Kegyelme nem veti rád fényét. A meditációs állapotokból sose lépsz át a samādhi vagy Valódi Transz állapotába, vagyis, a guruyoga sokkal erősebb praxis, mint bármilyen meditációs élmény. De ennek megértéséhez ismerni kell a meditáció és a transz közti különbséget, különben értelmetlen, amit mondok.

Én nem fogom azt mondani, "hogy meditálj ezzel a technikával napi fél órát. Ha nem meditálsz, az azt jelenti, hogy törekvésed gyenge és nem vagy igazi yogi (vagy yogini). Sokat kell még fejlődnöd, stb". Ez nem igaz.


A gyakorlati, értsd most: koncentrációs praxis az elmédben működő kötőerők hullámzásától függ. Vagyis, ha tüzes és tompa hullám dominál az elmédben, akkor nem csak hogy nem tudsz meditálni, de nem is ajánlom, hogy próbálkozz vele, mert csak időt pocsékolsz. Olyankor maradj passzív a gyakorlati praxisodat illetően. A koncentráció CSAK tiszta mentális hullám esetén lehetséges. A Te dolgod yogiként: megtanulni azt, hogy felismerd a tiszta fény hullámot az elmédben és akkor gyakorolj, bármit. Ez ayoga. A többi, ami ettől eltér, előírásokon alapuló filozófiai maszlag.
Ha napi kétszer gyakorolsz, akkor napi kétszer, ha heti egyszer, akkor heti egyszer. Ez a kötőerőktől függ.

A Megnyugvás vagy samādhi ( vagyis túl a meditatív állapoton ) olyan, mint egy 100.000 voltos áramütés. A tested azonnal haldokolni kezd, a tudatod elhagyja a testedet és szavakban megfogalmazhatatlan Gyönyört élsz át. Az élsz át nem jó szó, de a szavak mindig elvéreznek a samādhi leírása során. Te Magad vagy a Megnyugvás. Az individualitásodról alkotott kép, mint dominó hullik össze, és a Gyönyör folyamatosan erősödik. A Megnyugvás nem boldogság, hanem sírás és gyötrelem a test-elme számára. A Megnyugvás Könyörgés a Felszabadulásért, mert a tested nem képes elviselni a súlyát. A samādhi tehát, az élet és halál átlépésének az állapota. Ha betetőzik, az individualitásod teljes mértékben felszívódik. Nincs gondolat, nincs képzelgés, nincs nézet, sem hit vagy filozófiai rendszer benne, csak az egész lényedet átható vibráló, szikrázó, éles Gyönyör. A legeslegerősebb orgazmusodat, ha felszorzod 1 millióval és a csökkenő tendenciát kiveszed belőle, időtlenné teszed és centrumát nem a testedbe, hanem a tudatod kellős közepébe képzeled, akkor sem tudod még csak meg sem közelíteni a Felszabadulás Gyönyörét az elméddel. A Felszabadulás ereje olyan, hogy 3 másodpercnyi tapasztalás után, amikor visszatérsz az ébrenléti tudatállapotba, a tested a haldoklás állapotából regenerálódik, újra elkezdesz levegőt venni, a véred alig áramlik... Amennyiben a Felszabadulás legmagasabb állapota egy bizonyos ideig aktív a tudatodban, a tested másodpercek alatt elhull és a többiek eltemetik. És Te maradsz az, aki VAGY. Ezt nevezzük a test eldobásával járó Felszabadulásnak.

A Valódi Felszabadulásnak semmi köze ahhoz, amit a kezdő vagy akár a haladó yogi sok sok évig annak gondol. Ennek tapasztalata minden invidiuum tudatában ott van, ez a halálfélelem gyökere. Senki nem félne a haláltól, ha nem tudná milyen az pontosan. De igazából ez csak a tapasztalása során ilyen rémisztő, mert ezután a Felszabadulás feltárulása közben a Gyönyör ezt az egészet felülbírálja.

Jó, de akkor ebben milyen szintek vannak?

A második, és ami talán a legfontosabb, hogy a meditáció praxisán keresztül lehet megérteni az állapotokat, azokat, amiket az ősi szövegek kifejtenek. A dolog összekapcsolt. Ha valaki nem ismeri az ősi szövegek velejét, akkor nem tud helyesen meditálni, valamint hiába meditál, nem fogja érteni, hogy milyen szinteket ismert meg. Mondok egy példát. Nagyon fontos. Tegyük, fel meditálsz sok sok éve, mondjuk 5 vagy 10 mindegy. Ezalatt elér az ember bizonyos szinteket, mivel ennyi év alatt megszokja a megváltozott tudatállapotokat. Egy idő után nem lesz már annyira különleges. Ezért pedig, mivel az elért szintekről nincs doktrínális (értsd a szentszöveget által kifejtett tudás) ismereted, mert nem vetted a fáradtságot, hogy tanulmányozd őket, akkor sem fogod felismerni a szinteket. Ha elérted - és itt jön képbe az intellektus -de nem érted és nem tudod milyen szint az, amit elértél, akkor valójában nem érted el, hiába érted el. Ezért fontos az intellektus a tanítások által való tisztítása, mert a doktrína adja az alapot, a táplálékot. Ezért a meditáció praxisa (koncentráció stb,..) pedig az emésztés művelete. Az ételnek csak gyomorba töltve van értelme, a gyomor viszont nem megy étel nélkül.

Ha már idáig eljutsz, felteheted magadban a kérdést: oké, akkor hogyan, mi által tisztíthatom meg az elmém, hogy tovább léphessek?

Fontos itt megjegyezni, hogy a tisztítást te sehogy nem tudod elvégezni. Ugyanis a buddhidat (értelem) a tanítások tisztítják nem Te. A Te feladatod az ősi szövegek tanulmányozása és azok gyakorlása meditációban.

A meditáció lényegében egy olyan gyakorlati praxis, melyben azok a tudatállapotok élhetők és érthetők meg, melyeket azok a tanítások fejtenek ki, amelyek emellett meg is tanítanak a meditáció praxisára. Ha ismered a kötőerők tevékenységeinek folyamatát, és az azoktól való tapadásmentességet (upadésa, tapas, stb), a három belső tantrát (guruyoga, jnānayoga, dhyānayoga), akkor már csak egy karnyújtásnyira van tőled a meditáció. A három belső tantra doktrínáját pedig az eredeti tiszta forrásnak tekinthető ősi szövegeken alapuló tanítás fejti ki.

A meditáció három osztálya

A meditációt gyakran három részre tagolják: koncentráció, meditáció és kontempláció. Persze ennél még tovább is lehet osztályozni, de itt egyrészt szükségtelen, másrészt a kezdő gyakorlónak észben kell tartania, hogy a meditáció egy életen át tartó tudomány, és nem várhatja el, hogy kezdeti erőfeszítései révén eljusson a tiszta kontempláció fokozatáig. A koncentráció abból áll, hogy az elmét egy gondolatra irányítjuk, és ott tartjuk. Pātaṅjali, a klasszikus hindu Yoga Aforizmák szerzője úgy határozza meg a yogát, mint ,,a gondolkodási elv változtatásának megakadályozását" (Pātaṅjalayogasūtra 2). Ez a meghatározás alkalmazható a koncentrációra, habár Pātaṅjali ez előtt belefoglalja az elme képalkotási képességének, valamint minden konkrét gondolat kifejezésének szüneteltetését is, így gyakorlatilag a puszta koncentrációt megelőzve egészen a kontemplációból indul ki.

A koncentrációra való képességhez az szükséges, hogy megszerezzük az elme feletti irányítást, és fokozatos gyakorlás során működési tartományát leszűkítsük, amíg Egypontosítottá nem válik. Bármilyen eszme vagy tárgy tetszés szerint kiválasztható a koncentrációhoz. A kezdeti lépésnek annak kell lennie, hogy minden mást ki kell zárni az elméből, ki kell iktatni a tárgytól idegen gondolatáramlatot, amely mint a televízió villogó képhalmaza táncol az elme előtt. A legtöbb gyakorlat kezdetben az ismételt gondolat sorozatok kizárásra irányulnak, és az erre való törekvés már önmagában is kiváló gyakorlat. Van azonban a koncentráció elérésének egy másik, erőteljesebb módja, amely abban áll, hogy annyira érdekli a kiválasztott téma a gyakorlót, és oly mértékben mélyül el abban, hogy minden más gondolat ténylegesen kizáródik elméjéből. Ezt mindennapi életünkben folyamatosan tesszük öntudatlanul, a szokás erejével. Levélíráskor, elszámolások készítésekor, súlyos döntések meghozatala során, komoly problémákra gondolva ezek a dolgok úgy lefoglalják az elmét, hogy többé-kevésbé burkolt koncentrációs állapotot gerjesztenek.

A gyakorlónak ezt meg kell tanulnia akaratlagosan létrehozni és sikeresebben teheti, ha külső tárgyakra fordítja figyelmét a megfigyelés erejének és szokásának fejlesztésével. Vegyen a gyakorló bármilyen tárgyat - egy kulcstartót, egy telefont, egy falevelet, egy virágot - és figyelje meg megjelenésük és alkatuk részleteit, amelyek mellett rendszerint észrevétlenül megyünk el. Sajátosságait vegye egytől egyig számba, és a gyakorlatot magával ragadó érdeklődéssel tekinti majd. Ha a tárgy előállításának vagy kialakulásának folyamatát képes tanulmányozni, az érdeklődés még növekedhet. A természetben semmi sem teljesen unalmas vagy érdektelen, és ha valami úgy is tűnik nekünk, a hiba a mi érdektelenségünkben keresendő, ha megnyilvánulásuk szépségét és csodáját elmulasztjuk értékelni.

Segíti a koncentrációt, ha hangosan ismételjük az elménken átcikázó gondolatokat. Így: ez az autó kék, visszatükrözi az ablakon átszűrődő fényt felülete egyes részeiről, kb. 5 méter hosszú 6 hengeres, felülete mintázott, széles mintás, sűrűn rovátkázott, stb., tetszés szerint. Ily módon az érdeklődő megtanulja kizárni a tágabb világot és magát a választása szűkebb világában elhelyezni. Ha ezt sikerrel teszi, elér egy bizonyos koncentrációs fokozatot. Mivel nyilvánvaló, hogy még sok váltakozó gondolat halad át elméjén, habár valamennyi az autó témájában van. A hangos beszéd segít a gondolat áramlatát lelassítani, és megakadályozza elméje kószálását. Még tovább tudja szűkíteni fokozatos gyakorlás útján a gondolatkört, míg nem eléri az elmének a szó szoros értelmében vett Egypontosítottságát.