Kontempláció

Írta: Agnisetu

Copyright © 2021 Minden jog fenntartva! A mű szerzője fenntart magának minden jogot ami mind a mű készítőjét törvényileg megilleti (sokszorosítás, forgalmazás, nyilvános helyen bemutatás stb.)


Tényleg meditálsz vagy csak azt hiszed? 

Nagyon sok meditációs technikákat fejlesztettek ki nyugaton, melyek túlnyomórészt eltérnek az indiai gyakorlatoktól, annak dacára, hogy azokat mégis hindu környezetbe burkolják. Vannak olyan speciálisnak mondott iskolák, amik különféle - úgymond kitalált technikákat és különböző fogalmakat másként magyaráznak - gyakorlatokat meditációként értelmeznek. Ez nem baj, mert ő rendszerükben ez így jelenik meg. Aki ilyen rendszereket is ismer, de mégis az eredeti ős hagyomány részeként csinálja, az pontosan tudja, hogy miről van szó. De aki más rendszerben szerzett vagy szerez tapasztalatokat, annak talán ez kicsit zavaró lehet.

Tehát vannak fogalmak, amelyek minden rendszerben vagy iskolában azonosak, de vannak, amik különbözőek. Ahogy én ismerem ezeket az indiai köntösre húzott rendszereket, magát a technikájukat, vagy tágabb értelemben mondhatjuk úgyis, hogy az okkult praxisnak a magányos gyakorlati útja, hiszen az okkult praxis részei a különböző mágikus gyakorlatok. Így pl. a légző gyakorlatok, a különböző energetizáló energiákkal kapcsolatba kerülő energia feltöltő, energia adó, közvetítő gyakorlatok. Ezek önmagukban még nem jelentik a meditációt, sokkal inkább egy felkészülő program része, egy kapocs, melyek abba az állapotba juttathatják az embert. De ezek mindegyike magányos gyakorlat, mert a felismerés, a tapasztalat, még ha csoportosan is zajlik, az mindenképp belső folyamatban történik.

A légzésnek nagyon nagy szerepe van, a légzés tudatos szabályozásában, alakításában. A légzés az akaratunkon, a tudatunkon kívül, és azon túl is működik. Tehát, ha nem figyelek oda a légzésemre, akkor is lélegzem. Ez egy autóizmus. Ami spontán történik, és mivel ez nem tudatos, így szabályozás sincs benne. Ezért a tudatosságon kívül ez rendszertelen is lehet. Mert nem figyelünk rá. De ha az ember odafigyel a légzésére, ami már gyakorlatilag a meditációnak az előfutára, akkor ez által a tudata olyan régió irányába kezd el mozdulni, amely régióba (mondjuk úgy, mély tudatban) ott vannak az okkult érzékelésnek a belső finom szervei. Ha valaki tudatosan odafigyel a légzésére, tudatosan végez légző gyakorlatokat, irányítja, annál automatikusan a jövőbe érzékelés képességei, ezek elkezdenek megnyílni. Könnyebben érzékelni fogja az isteni jelenlétet, a valódi tiszta guru jelenlétét (vagy a fake mestert kiszűri). Ez persze akkor valósul meg nála, ha már évek óta, napi rendszerességgel műveli. A légzés gyakorlati praxisa tehát egy ráhangolódása az igaz yogikus útnak. Ugyanide tartozik még az európai ember számára a keresztény ima is, vagy ha valamely yogikus ösvényt jár, akkor a mantrák és a szertartások használata. Ha valaki ezeket csinálja, és jelen van (a kulcsszó itt a Jelenlét), akkor egyre közelebb kerül a célhoz.

Ennek eléréshez további Két fő ágra van szükség: Kontemplációra és a Koncentrációra.

A meditáció, azaz innentől újfent visszatérünk az eredeti szó jelentéséhez, a dhyāna (Elmélyülés) egy Kiáradás (Śaktipāta). Nagyon leegyszerűsítve a dhyāna egy olyan állapot, melyben a Kozmikus Ember (anu, végső soron minden ember az, csak fel kell ismernie) a Téridő korlátaiból kiszabadul, kiárad. Úgy, hogy közben azért jelen van a Téridő, mert amikor attól ténylegesen megszabadul, akkor az már másik állapot, melyet a ma hétköznapok embere úgy fogalmaz meg, hogy a halál állapota. Amikor a Téridő síkját elhagyja, maga az ember.

Mi is kell ahhoz, hogy valaki Kontemplációs gyakorlatot végezzen?

A legelső az, hogy megtanuljunk kontemplálni. Ez az alap. Ennek hiányában nem lehetséges semmiféle meditáció. No meg még sok minden más sem. Ezek közül, hogy csak néhányat említsek. Nem lehet semmiféle rendes, eredményes munkát végezni. Aztán nem lehetséges tanulni. Nem lehet másra, másokra odafigyelni. Nem beszélve arról, hogy egy összerendezetlen, csapongó elmével végképp nem lehet spirituális cselekedeteket végrehajtani. Persze sokan nem is azért akarnak meditálni, hogy mágussá képezze magát, netán gyógyítóvá, de azért abban mindenképp biztos vagyok, mindenki szeretne egy tisztességes, uralható elmével rendelkezni. Már csak azért is, hogy Ő, azaz akinek az elméje van, tudja saját maga testét irányítani és ne a teste parancsait akarja végrehajtani. Tehát aki az elmével rendelkezik az nem az ember, hanem annak testének része. Aki a teste saját csapongó elméje kívánságait teljesíti, az nem mássá, mint egy robottá degradálja le az emberi létformát.

"Vonulj vissza magadba, és figyelj! Ha még nem találod magad szépnek, tedd azt, amit egy szobrász cselekszik a megszépítendő szoborral: itt levág egy darabot, ott simít egyet, az egyik vonalat lágyabbá, a másikat nemesebbé teszi mindaddig, amíg nem mutatkozik szép ábrázat. Tégy te is így: nyesd le mindazt, ami túlzott, egyenesítsd ki azt, ami görbe, világítsd meg mindazt, amit árnyék takar, tégy mindent szépségtől ragyogóvá, és ne hagyd abba szobrod csiszolgatását mindaddig, amíg nem tündököl az isteni ragyogás tulajdonságával, amíg nem látod biztosan megalapozva a végleges jóságot a makulátlan szentélyben." /Plotinus A Szépségről (fordította Stephen MacKenna)/

Ezeket mind képes leszel megcselekedni, ha a kontemplációd sikeres és utána pedig megnyílik előtted a meditáció útja.

A kontempláció, minden technika, a dualitás korlátai közt mozog. Azért, mert annak tárgya, akivel vagy amivel azonosulni akarsz, Rajtad, azaz Tőled független objektív létezőnek kell, hogy legyen. Ez a kontempláció, ezt nevezik általában ( hibásan ) meditációnak, vagy értik a dhyānát, amikor valamivel kapcsolódni szeretnél, akkor az elméd fokozatosan elkezd csendesedni. ( pár év csata után ). A kontempláció az egó számára olyan, mint kecskének a kés, mindent megtesz, hogy ne tegyed.

Tehát: Amit a yogi végezni tud, az a kontempláció és koncentráció, melyeknek az eredménye egy megváltozott tudatállapot, ezt nevezzük meditációnak (de még nem dhyānának, Elmélyülésnek). A dhyāna állapot fenntartása nem tőled függ, és itt a pont, amin elhasalnak a legtöbben. A dhyāna állapot ( mert milliárd és milliárd állapot létezik ) annak fényében marad meg, hogy milyen a kapacitásod. Amint belépsz a meditációs állapotba gyakorlatilag utazol az állapotban, ide a kontemplációd vezet, de a határ átlépése nincs a kezedben. Ezt azért fontos megértened, mert kontempláció közben az elméd azon fog melózni, hogy ennek ellenkezőjét bizonyítsa Neked.

A Megnyugvás (átvitt értelemben Révület ) még messze van. Az, hogy valaki révületnek hív valamit, az nem jelenti azt, hogy az az állapot, amit egy valódi yogii samādhi-nak hív. Tehát a kontempláció a te kezedben van, mert te fókuszálsz az egység állapotára, s ennek eredménye a meditáció, ami egy állapot.
A kontempláció folyamatosan fenntartott állapota a mentális módosulásnak.

Ahhoz, hogy valaki tényleges emberi életet élhessen, elengedhetetlen az elme feletti uralom megszerzése. Ez viszont nem könnyű, de annál inkább kifizetődő. Ezt pedig nyugodtan lehet szó szerint érteni. Kifizetődő, mert gyorsan és pontosan tud dolgozni, tanulni. Az ilyen ember után pedig nem kell semmit újra csinálni.

Sajnálatos módon ma már a téves információk nyomán egyre többen arra gondolnak, hogy amikor elmélkednek valamin, netán relaxációs gyakorlatot végeznek, vagy mantráznak és japáznak, akkor azt gondolják, hogy ténylegesen azt is csinálják, amit az a szó, mármint a meditáció (dhyāna, ahogy azt a yogik tudják) lefed.

Mi is akkor a meditáció?

A meditáció célja abban a törekvésben áll, hogy az ébredő tudatba, azaz az elme normál aktivitású állapotába bevigyen egy bizonyos ráébredést az éles tudatosságra, a törekvés ereje által létrehozzon egy csatornát, amelyen keresztül az isteni és az individuális princípium - a valóságos ember - az alacsonyabb személyiséget megvilágosítsa. Az elme és érzékek kinyúlása egy eszményi felé, és a bebörtönzött alacsonyabb tudatosság ajtóinak megnyitása ennek az eszmének befolyására. A kiválasztott eszmény lehet elvont - lehet egy erény, mint a szimpátia vagy az igazságosság, lehet a Belső Fény gondolata, azé az Isteni Lényegé, amely az emberi természet legbensőbb valója (ātmā): amely lehet csupán egy halvány és tompa érzékelése a bennünk lévő legmagasabb rendűnek, vagy az eszmény egy Mester, egy Isteni Tanító (Guru) képében is jelentkezhet - valójában bárki személyében testet ölthet, akit tiszteletünkre és csodálatunkra méltónak tartunk. Következésképp a meditáció tárgya és módja az egyén temperamentuma és sugara szerint nagymértékben különbözhet. De minden esetben a lényeg a lélek felemelése isteni forrása felé, az egyéniesült én vágyakozása, hogy látszólagosan eggyé váljon az Egyetemes Énnel, majd felismerje Benne magát Én-ként.

A meditáció első lépése mindig a kontempláció és a koncentráció. Itt aztán elmondhatjuk, hogy ténylegesen semmit sem adnak ingyen. Ez az ingyen természetesen nem pénzt jelent. De nem ám, hanem annál sokkal lényegesebbet a szellemi erőfeszítést. Abban pedig mindenki legyen biztos, hogy ennek a szellemi erőfeszítésnek az eredményét senki soha nem lesz képes elvenni a gyakorlótól. Nem beszélve arról, hogy számára egy teljesen új világ nyílik meg.