Kasmiri Śaiva āgama-k
A tantra szó jelentéséből azonban mélyebb értelmét is megragadhatjuk az āgama lényegének, vagyis céljának. A tantra szó a 'tan' gyökből ered, mely kinyújtást, kiterjesztést, fejlesztést jelent. Vagyis a tantra-k olyan tudást tartalmaznak, melyek a Legfelsőbb Által lettek kifejlesztve és a spirituális realizáció segítése a céljuk. Hogy ez még mélyebben mit jelent, bele kell mélyednünk néhány fontos dologba.
A nem-kettős Śaiva āgama-k ( bhairavatantra-k ) a Kasmiri Śaivizmusban, kérdésből és válaszból áll, mely alapján az igazság kifejtésre kerül.
A bhairavatantra-kból kiárasztott kegyelem, feltárja az igazság felfedését ( anugraha ) az emberiség számára, kinyilvánítja a fontos spirituális igazságokat, melyek az emberiség jelenlegi tudatállapotában, jószerivel felfoghatatlanok.
A tantra-k által felfedett Igazságok, látens formában szunnyadnak a parāvāk szintjén, ahol az Igazság és annak manifesztációja, az ötlet és annak kiterjedése egy elválaszthatatlan állapotban nyugszik, non-dualitásban, vagyis az egységben.
Ennek jobb érthetőségéhez nézzük meg a 'szó vagy beszéd' avagy vāk doktrínáját röviden. Vāk ( vagy vāc ) azt jelenti : beszéd és ebben az aspektusban a Valóság négy szintje jelenik meg.
parāvāk
paśyantī vāk
madhyama vāk
vaikharī vāk
Az első szint parā, vagyis legfelső. Parāvāk nem más, mint parāśakti, vagyis a Végső Valóság. Ennek a szintnek szinonimája: aṇuttara. Aṇuttara jelentése : an ( nincs ) + uttara ( válasz ). Vagyis a Valóság Legfelső szintjén nincs válasz, ami azt jelenti, hogy nincs kérdés. Kérdés és válasz önmagában nyugszik, megnyilvánulatlaṇul, teljes egységben. Ez a parāvāk.
A paśyantī vāk szintjén a kérdések és válaszok a kristálytiszta intellektus síkján jelennek meg, ami azt jeleni, hogy a kérdés feltevésekor, a válasz is azonnal megjelenik és mind a kérdés, mind a válasz: Tökéletes. Tökéletes válasz, csak tökéletes kérdés feltevésekor jelenik meg, és ennek végeredménye az, hogy nincs több kérdés, vagyis nincs több válasz sem, azaz aṇuttara. Ez az a szint, ahol a tantra-k manifesztálódnak. Tantra-k vagyis az āgama-k tudása a paśyantī vāk síkján vannak, a tökéletesen tiszta megértés szintjén.
A nonduális Kasmiri Śaiva tantra-kban azok a kérdések jelennek meg, melyek a spirituális igazságokkal kapcsolatosan fontosak. A śaivāgama-k nem tárgyalnak olyan kérdéseket, mint pl.: ki voltam előző életemben, hogyan lehet jobb az életem, stb, stb. Ezek a kérdések nem a paśyantī vāk szintjén vannak, ezért ezek a kérdések ( lényegi szempontból ) nem tartoznak az āgama-k köreibe. Az āgama-kban megjelenő kérdések ezek: mi a végső Igazság, hogyan érhető az el és hogyan nem érhető az el? Ki vagyok Én? stb..
Vagyis a Lényeges, legfontosabb kérdésekszíntere az, amely az āgama köreibe tartoznak. Ezeket teszi fel śakti śiva-nak, melyekre azonnali választ is kap. A harmadik szint a madhyama vāk síkja, ahol a kérdések nem a tiszta intellektus szintjén manifesztálódnak, hanem az elme duális természetében. Ennek eredménye, hogy a megjelenő kérdésre nincs tökéletes válasz, ami abból fakad, hogy a kérdés nem tökéletes. Ebből pedig az következik, hogy egy-egy kérdésre, miután számtalan válasz lehetséges az elme szintjén, mindig újabb kérdés születik, ezért tökéletes válasz nem létezik, illetve nem jelenik meg. Ez a madhyama vāk, vagyis a beszéd közepes ( madhya ) szintje.
A negyedik szint a vaikharī vāk síkja, ahol a kérdések és válaszok már a kimondott szó formájában jelennek meg. Értelemszerűen még tökéletlenebbek, mint a korábbi szint.
Összegzésképpen:
A parāvāk = nincs kérdés, nincs válasz, mert a kérdés feltevője ( śakti ) a kérdés megválaszolójában van ( śiva ).
A paśyantī vāk = tökéletes kérdés-> azonnali tökéletes válasz. Ez a sík a tiszta intellektus szintjén tartózkodik ( supermind ). Ez a spirituális intuíció síkja.
A madhyama vāk = a tökéletlen kérdés és a tökéletlen válasz síkja, melyek az elme duális síkján jelennek meg, vagyis ez a sík az, ahol a kérdés – válasz kombináció nem az intuíció szintjén van, hanem a gondolatok síkján,ezért korlátolt vagy tökéletlen.
A vaikharīi vāk = a kimondott ( leírt ) szó síkja, ahol a kérdés a szájból származik és a válasz egy másik szájból érkezik, mely természetesen a lehető legerősebb tökéletlenség természetével bír. Ez az emberi nyelv szintje.
A nem-kettős Śaiva tantra-k esszenciája tehát a parāvāk síkján nyugszik. Azért, hogy az anugraha vagy kegyelem, ( Igazság Felfedése ), mint funkció megnyilvánulhasson az ember számára, Bhairavī kérdéseket tesz fel a paśyantī vāk síkján és a válaszokat is ezen a síkon kapja meg. Vagyis a tantra-kban megjelenő kérdések, nem mások, mint amik az ember elméjében akkor jelennek meg, ha azok forrása nem mentális spekuláció, hanem a spirituális intuíció. Ezt viszont, akik nem értik, azok lehúzzák mindenféle érzelmi és mentális síkokra. Amiből az következik, hogy azt gondolják, az individuum mindenféle gyakorlatokkal képes erre, holott ezek mind a korlátozott akarat, vagyis a vágyakból jönnek, ami fényévekkel az elme felett áll.
A kérdések és válaszok mind átsugároznak a vaikharī vāk síkjára és így kerülnek szavak formájába a kérdések és válaszok. Bhairava és bhairavī párbeszéde egy módszertani eszköz arra, hogy a parāvāk síkján szunnyadó Igazság megjelenhessen a vaikharī vāk szintjén. Ezért épülnek fel így a saivāgama-k. Azok a kérdések és válaszok, amik a tantra-kban megjelennek, a legfontosabb, legvalóságosabb, legnagyobb kérdések, amit az ember feltehet magában.
A kérdésre csak akkor érkezik tökéletes válasz, ha a kérdés maga tökéletes, vagyis a Végső Valóságra irányul, ahogy azt bhairavī kérdéseiben is láthatjuk. Ha jó a kérdés, akkor a válasz is kielégítő lesz. Tehát a párbeszéd a tökéletes kérdés – tökéletesválasz síkján van, ezért a tantra-k tanításai a paśyantī vāk állapotában honolnak, vagyis a mentális tökéletlenség felett. Ennek megértéséhez a témakört elsősorban tudat-struktúra ismeret alapján kell szemlélni, nem mentális ( érzelmi ) síkon, vagyis, hogy tényleg śiva írta-e a tantra-kat vagy nem.
trikabhedam aśeṣeṇa sārāt sāravibhāgaśaḥ
"Minden szentirat végső, kvintesszenciája ( sārāt sāravibhāgaśaḥ ) a hármasság doktrínájában ( trikabhedam ) ölt testet ( aśeṣeṇa )"
Képtelenség a leírt, kimondott szó síkján ( vaikharī vāk ) olyan igazságokat tökéletesen megfogalmazni, melyek a tapasztalás síkján léteznek, ezért fontos az érvelés szintjén az elme számára lehető legpontosabb tudást nyújtani, mert ez az alapja minden teória meghaladásának. Ha az érvelés síkján lyukak vannak, azok a lyukak megakadályozzák a teória meghaladását a tapasztalásban. Azok a rendszerek, amik teoretikusan nem tételezik a Végső Valóság, szavak síkján kimondható legpontosabb leírását, nem alkalmasak annak megvalósítására.
Śivahṛdayam © 2025 All rights reserved - Mishragupta muni