Kasmiri Śaivizmus
Az észak-indiai Śiva-hívők egyik legkorábbi megnyilvánulása az i.sz. hetedik században eléggé népszerű Kasmiri Śaivizmus rendszere volt. E rendszer a gyakorlatok két ágazatából áll. Az egyiknél Śiva a végső létezés alapelve; a másiknál a hívők a tökéletességre törekedve Kāli istennő imádatát végzik.
Gyakorlati módszerük nagyjából egybeesik a Rāja-yogával, bár az erkölcsi fegyelmezést ( yāma ), az önkorlátozást ( niyāma ) nem kezelték elkülönült fokozatokként ( anga ), míg az érvelést ( tarka ) a spirituális gyakorlat egy kategóriájának számították. A Kasmiri Śaivizmus rendszer Kāli ága kifejezetten magába foglalja a balkezes gyakorlatokat, mint például a bor, a hús és a tantrikus szertartások alatti szexualitás írás szerinti alkalmazása. A Kasmiri Śaivizmus hagyományát a Trika ( hármasság ) rendszernek is nevezik, melynek egységes formája a 4. században virágzott. A név abból a tényből származik, hogy elismeri az Istenség három következő aspektusának szoros kapcsolatát, azaz a Śiva vagy férfi pólust, Śakti vagy női pólust és a Narát vagy másként a felszabadulást kereső feltételes személyiséget.
A Kasmiri Śaivizmus hagyomány, kiváltképp nondualista irányítottságánál fogva, a Spanda ( vibrálás ) iskola és a Pratyabhijnā ( felismerés ) iskola tanaival sűríti össze az Āgamák eredeti tanításait. Az i.sz. kilencedik század kezdetén a Kasmiri születésű Vasugupta "felfedezte" a Śiva-sūtrát, ami inkább ahhoz a rejtett spirituális kincshez hasonló, melyet a tibeti buddhizmus Nyigma rendjének mesterei fedeztek fel. A Śiva-sūtra a korai Āgama tanítások egy átgondolt formája, melynek kinyilvánított szándéka e tanok nonduális megközelítésének értelmezése. Ksēmarāja, a Śiva-sūtra magyarázat tizedik századi szerzője szerint Śiva megjelent Vasugupta álmában és felfedte neki azt a helyet, ahol a kövekbe írt Śiva-sūtra található. Miután Vasugupta felébredt, azonnal elment az álmában megjelölt helyre és megtalálta Śiva hetvenhét aforizmáját. Annak ellenére, hogy a yoga szót nem találjuk meg a Śiva-sūtra-ban, ezt az írást mégis egy páratlan yoga értekezésnek foghatjuk fel. A Kasmiri Śaivizmus Négy iskolára tagolódik, azonban minden iskola a Bhairava-āgamákra ( nem-kettős Śaiva tantrákra ) épül, védikus hatásuk nincs. Így a négy iskola alapelvei ugyanazok. Különböző aspektusok megvilágításáról és a gyakorlati megvalósítás árnyalatairól van tehát szó.
A Kasmiri Śaivizmus nyugatra való terjedése óta ( kb. a 90-es évektől számítva ) egyre rugalmasabban válik ismerté hazánkban is, s mivel jómagam e rendszer követője és gyakorlója vagyok, úgy gondoltam, hogy ennek ismertetésére egy külön posztot érdemes szentelnem, mert a filozófiai és gyakorlati magja széles spektrumát nem lehet csak úgy pár oldalba összesűríteni.
A Kasmiri Śaivizmus szentírásainak kommentátorai, mint Swami Lakshmanjoo és Boris Bhāskara Marjanovic, John Hughes remekül feltárták a nem-kettős Śaiva tantrák metafizikai tartalmát. Ez egy nagyon nehéz és összetett filozófiai koncepció. A Kasmiri Śaivizmus legfontosabb pillére a Pratyabijṅā doktrína ( Pratyabijṅā –śāstra /āgama/ - pl.: Spanda-Kārikā, Kaltata-Vṛtti, Utpala-Pradīpikā, Pratyabijṅā-Vimarsinī ), amely szinte lefedi az egész nemduális Śaiva Tantra filozófiáját - a valóság látomását, mely a Bhairava-āgamákban van részletezve.
A gondolatvonalat ( mert akkoriban intuíció és szájhagyomány útján terjedt ) két ācārya, Bhatta Kallata ( 9. század ) és Somananda ( Vasugupta kortársa ) (850-900 AD) két irányban alakította ki, míg Kallata a tanítást vallási rendszerré nyilvánította, Somananda pedig a logikai érvelést támogatva a Śaiva ādvaya filozófiájának rendszerén alapulva - amiben először a hit rendszerét tanította - alkotta meg az igazi tudáson alapuló teljes felismerést. Az Āgama-śāstra után így jelent meg a másik két śāstra: a Spanda- śāstra, amelyet Kallata alapított, és a Pratyabijṅā –śāstra, melyet Somananda indított. Természetesen a három śāstra együtt, Abhinavagupta után Trika-śāstra néven vált ismerté ( a három osztályból álló śāstra vagy szöveg gyűjteményeként ).
Megfigyelhető, hogy lényegét tekintve e három közül csak a Pratyabijṅā rendelkezik a legtöbb sanskrit dokumentációval, ezért is nevezik méltán a Kasmiri Śaivizmus szinonímájaként, vagy "Trika filozófiának". A tudósok körében azért van némi ellentmondás a Śaiva-śāstra filozófiai rendszerének nevével kapcsolatban. Úgy vélik, hogy ezek a nevek: Trika, Spanda és Pratyabijṅā egy és ugyanazon rendszer megnevezései. Ezek a tudósok nem elég, hogy nem vették észre a különbséget a különböző rendszerek között, de azt sem vették észre, hogy a Kasmiri Śaivizmus filozófiai iskolájának csak a Pratyabijṅā a magja.
A Spanda és a Pratyabijṅā két iskolája köré fejlesztett szakirodalom rövid ismertetése a következő:
- Spanda-Kārikā és Kaltata-Vṛtti, Vavṛti-Rāmākantha, Utpala-Pradīpikā, Spanda-Sandoha.
A Spanda iskola legfontosabb művei Kṣemarāja nevéhez köthető. A Śivadṛṣṭi Somananda-hoz, illetve a Pratyabijṅā- Kārikā és a Pratyabijṅā-Vimarśīni. Továbbá Abhinavagupta Paramārthasāra és Pratyabhijṅā-Vimarti és a " hṛdayam " munkája, melyhez Kṣemarāja írt kommentárt Pratyabhijṅā-Vimarśinī címmel. Bhāskarācārya műveit elsősorban a Pratyabhijṅā-śāstra tartalmazza. Mindezeket a munkákat Kasmiri Szövegek és Tanulmányok ( KSTS ) sorozatában tették közzé, kivéve Bhāskari I és 2. kötetét, amelyek a "The Princess of Wales Sarasvati" Bhavana szövegekhez tartoznak, mely az Allababad 1938, 1950. évfolyamának 82. és 83. számában jelentek meg.
A Śaivizmus kifejlesztett minden olyan gyakorlati praxist, amely a Śaivāgama-ból származik. A Śaiva fogalom bármely olyan rendszerre értendő, amely a Śaivāgama-n alapul. Összesen hatvannégy Śaiva tantra ismert, melyek mindegyike szerepel a Kasmiri Śaivia szentírásokban, ezek között szerepel a Trika. Mint fentebb említettem, a Trika egy hármas rendszer, vagyis a Kasmiri Śaivizmus ( Āgama, Spanda és Pratyabhijṅā ) hármas csoportjának egy összetett elnevezése. Ez a három śāstra nagyjából két rendszerre tagolódhat: vallási vagy hitbéli Śaiva rendszer, amely jelentősen megkülönböztethető a nemduális Śaivizmustól, valamint a Kasmiri Śaivizmus követői között kialakult szellemi praxis, ami Pratyabhijṅā néven ismert.
Pandit Madhusudan Koul volt a KSTS egyik tanult szerkesztője, aki először rámutatott az Īśvarāpratyabijṅākārikā tartalmának lényegére, elmondása szerint az Én koncepció a Pratyabhijṅā és a Trika rendszerének filozófiája. A Trika filozófiai tartalmát először Madhavācārya Prityabhijṅā rendszerként mutatja be a Sarvadarśana-saṃgraha ( XIV. századi ) kommentárjában, ami Utpaladeva Pratyabhijṅā Kārikā címmel jelent meg. Dr. S. Radhakrishnan szerint a Kasmiri Śaivizmus egészét a Pratyabhijṅā rendszer foglalja magában, mint az indiai filozófia egyik legjobban megfogalmazott filozófiai rendszere.
A Kasmiri Śaivizmus egésze, beleértve az iskola hitét és filozófiáját, a Trika Śastra-ban mutatkozik meg. Ez az úgynevezett hármas ( Trika ) elv: a Parātriṁśika, mely Śiva-val, Śakti-val és Anu-val foglalkozik; vagy Pati, Pasa és Pasu; vagy Nara, Śakti és Śiva; vagy Para, Apara és Parapara. Trika-nak nevezik azért, mert fő hatalma a három fő kontextusra épül, a Siddha, Namaka és Malini ( Tantraloka I, 36 ). Továbbá, amely magában foglalja mindhárom rendszert: Bheda ( dualizmus ), Abheda ( nem-dualizmus ) és Bhedabheda ( dualizmus -non-dualizmus ). Ezt azért nevezik Trika-nak, mert az Āgamikus megvalósítás hármas módját tanítja: Śāmbhavopāya, Śāktopāya és Āṇavopāya. És ez a hármas, a Kasmiri Śaiva Āgama, Spanda és Pratyabhijṅā iskoláiból áll. Az ebben a bekezdésben említett kifejezések, amelyek az Āgama-ból származnak, nem magyarázhatók ebben a rövid cikkben. ( Lásd: K. C. Pandey, Abhinavagupta: Történelmi és filozófiai tanulmány, 170 ff. És J. C. Chatterji, Kašmir Shaivism, 1 fn 2 )
A Pratyabhijṅā szellemi módszer, hiszen a valóságra, a világra és az emberre vonatkozó tanítása a lelki élmények gazdagságából származik, és nem az ember szokásos tapasztalatainak elemzésén alapuló spekulációiból. Legnagyobb kitüntetettjei voltak a magas státuszú jīvanmukti-k ( Somananda, Abhinavagupta, stb.. ), akik csodálatos betekintést adtak a Śaiva-tantra filozófiájának homályos pontjaiba. Tanításuk lényegét nem érinti az ember szokásos kognitív, érzelmi és konaktív tapasztalatainak elemzése – ezzel kizárva az antropomorf istenalakot és tulajdonságokat, mint a kedvtelés, stb., hanem megtestesíti azt a felfogást, amely a Végső Valóság kontextusából vizsgál mindent ( Śivadṛṣṭi – ahogy Śiva lát. Ennek magyarázatát Somananda Śivadṛṣṭiśāstra műve alkotja, ami a Pratyabhijṅā legfontosabb szentszövege ).
Az észlelés és az intellektus kivételével, az érzékelés és a cselekvés eszközeit Indiában és más országokban mindig is tökéletesen lehetett ismerni, sőt, az ember számára már nyugaton is elérhető. A különféle testtartások, az érzékelés és az érzéktárgyak közötti kapcsolatból származó boldogság attitűdök, amelyeket általánosságban "yoga-nak" neveznek, az ember belső lényének és természetének tudományaként ismert, holott a tudás és a cselekvés hatásából létrejövő folyamat jelen természetük előtt ismeretlen területeket rejt. A Pratyabhijṅā Realizáció szemléletének racionális álláspontja jóval több, mint szokásos élmény vagy tapasztalat.
A Kasmiri Śaivizmus szentszövegei nagyon különlegesek, és most már napjainkban idehaza is meglelhetjük és lefordíthatjuk őket, bár a sanskrit használata eltérhet a hagyományostól, mivel sok tantrikus szerző egy allegorikus nyelvet, az ún. "szürkületi nyelvet" használta. Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a fordító nem ismeri a kontextust, a fordítást nem lehet megfelelően elvégezni, s így torzulhat az átadás, illetve a megértés.
A rendszernek a valóság természetére vonatkozó jelentéseit, az ortodox szakirodalmakban tárgyalt fogalmak tartalmazzák: para, apara és paratpara, azaz a metafizikai háttér, valamint a rituálék és a filozófia által előírt gyakorlatiútmutatások, amiket az Āgama-śāstra, Spanda-śāstra, és Pratyabhijṅā-śāstra fejt ki. Ezek közül az első, a Śaiva-āgama-k vagy a Śāstra-k azt mondják, hogy az örökkévaló Śiva kinyilvánította Durvasa ős bölcsnek. Durvasa-nak pedig három "elme született" fia volt, Tryambaka, Amardaka és Srikantha. Durvasa harmadik fiának Srikantha-nak adta át a tant, hogy az örök Śaiva filozófiát az abheda, bheda és bhedabheda három aspektusában tanítsa.
A Kasmiri Śaivizmus sanskrit szövegeinek fordításai során előfordulhatnak félrevezető értelmezések. Azért is, mert sokszor nem az eredeti sanskrit nyelv mellet vannak lefordítva. Sőt, nem ritka az is, hogy csak egy-egy szót fordítanak le a teljes vers elemzés során, ami még tovább rontja a szöveg megértésének jelentését és jelentőségét. Igaz, hogy ez nehéz dolog. Továbbá az is figyelemre méltó, hogy minden tantrikus mű általában valamely tradícióhoz tartozik, ami kiemelkedő szerepet kap akkor, ha szövegértelmezésre kerül sor.
Ez azért is fontos, mivel az értelmezések kizárólag egy-egy létszemléleti rendszer ( lásd. Darśana ) mentén haladnak, és mondanak is valamit. A webes világ hátránya ebben a tekintetben az, hogy ha valaki szelektíve szemezget innen-onnan a Kasmiri Śaivizmus műveiből, csupán a filozófia vagy a gyakorlatok beintegrálásának szándékból, akkor óriási félreértések születnek. Ahhoz, hogy valaki a tradíciókon belül a hozzá tartozó tantrákból merítsen és emeljen ki részeket, annak tökéletes sanskrit nyelvtudással kellene rendelkeznie. És ezzel egyáltalán nem viccelek.
A Śaiva, vasinava, śākta āgamák nagy része, első ránézésre ellentmondásosnak tűnhetnek önmagukban. Jó példa erre a Kulārnava-tantra, ami nem szerves része a Kasmiri Śaivizmus legkiemelkedőbb iskolájának, a Pratyabijnānak. Jó, ha figyelembe vesszük, hogy a tantrák – és megint csak tradíción belül -, három síkon mozognak a dualitás és a non-dualitás mezején. Ez elég sarkalatos téma. Ugyanis, egy non-duális Śaiva tantrikus mű teljesen másképpen értelmezi a tartalmukban rejlő sanskrit szavakat, mint például egy más jellegű tantra ( ami akár śākta vagy vaisnava is lehet ), holott látszólagosan ugyanazt a szót használja. A lényeg tehát nem a fordításukon van, hanem sokkal inkább a filozófiai tételükön, amelyek egy-egy āgama pillérje mentén épülnek fel. A hangsúly tehát a tradíciókon van, mivel a tradíciók az āgamákat fejtik ki. Ha mindig egy adott tradíción belül maradva, s a hozzá tartozó tantrikus műveket értelmezzük, akkor nem siklunk át egy másik tradíció közegén belüli megértésre úgy, hogy azt a sajátunkon belül értelmezzük ( pl Védikus nézettel ambivalens lenne nonduális Śaiva teóriát magyarázni és gellert is eredményez a filozófia mezején ). Ezért is fontos a sanskrit nyelv megtanulása. Ezt nem lehet megkerülni.
Jó példa erre a Vijnānabhairava-tantra ( ami a Pratyabijnā gyöngyszeme ). Nagyon sokan megpróbálták lefordítani, és sajnos nem vették észre azt, hogy minden szó, ami benne van, majdnem mást jelent, mint amit a fordító gondolt volna. Ugyanis a Vijnānabhairava-tantra metafizikai értekezést önmagában nem tartalmaz, ezért ennek metafizikai hátterét egy másik āgama nyújtja. A tantra – és itt kimondottan a Spanda meg a Pratyabijnā -, rendkívül nyelvorientált.
Nézzünk néhány példát:
1. A Spanda-kārikāban ilyen a pratyāhāra kifejezés, ami még csak véletlenül sem a Patañjali féle érzékvisszavonást jelenti. Magasabb síkon értelmezve ez sokkal inkább a szavak hasonulását és összevonását jelenti az amúgy is szimbólum tartalommal bíró további kifejezéseknek, melyet a szanszkrit nyelv ad.
2. A Krama tantrikában pedig a samsāra kifejezés az, ami nem körforgást jelent ( mint ahogy azt a Patañjali féle yogában tanultuk ), és nem is az elme működés szakadatlan ismétlését ( amit a Spanda tanít ), hanem a teljes megismerés lényegét, amelyet a korábbi yoga gyakorlatok előznek meg; mint amilyen az elme megfékezése. Azaz, a yogát meghaladva.
3. De ugyanúgy más értelmezéseket kapunk a tradíciókon belül felvázolt sanskrit szavakra: a maithuna, ami csak a Kaulikáknál jelenti a szexuális egyesülést, a Spandában és a Pratyabijnā tantrában viszont a Śakti erőt meglovagolva Śiva barátjává válik a yogī ).
4. A mudrā – a klasszikus yogaval ellentétben nem pecsétet jelent, hanem a Spandában azt a belső āsanát reprezentálja, ami spirituális gyönyört ad.
5. és a Kuṇḍalinī, amit itt a Kasmiri Śaivizmusban vétek lenne a szexuális energia értelmezésével összekeverni, ugyanis a Kuṇḍalinī ebben a rendszerben nem más, mint a Tudatosság fokozatos emelkedése során végbemenő realizáció.
Ezekről még bővebben lesz szó ebben a tanulmányanyagban.
Most pedig nézzük meg a Kasmiri Śaivizmus legfontosabb sanskrit nyelvi szabályait.
Amikor a sanskrit szókincsben egy szót definiálunk, a definíció három szintjét különböztetjük meg:
1. literális jelentése ( ami a szótárban is megtalálható ),
2. etimológiai jelentés ( a szó gyökereiből származó jelentés ),
3. nirukta, vagy "értelmező etimológia , "egy hagyományos indiai megmagyarázó ( kifejtő ) olvasás, amely megpróbálja megmagyarázni, hogy miért ez a szó a megfelelő, amit egy adott szóban kijelöl.
Például a tantra szó esetében a szótárban a "keret, rendszer", mint gyakorlati rendszer, a "tanítás, elmélet" és a "szentírás" - ebben az esetben pedig a szentírás mint gyakorlati praxis. ( Megjegyzés: még a szó szerinti jelentés is összefüggő, ezért a tantra soha nem jelent "szövőszéket" vagy a "szövést" a metafizika kontextusában.)
2. szám, etimológiai jelentése: a tantrának a verbális gyökere a 'tan', "kiterjesztés", ezt követi a traum, amely általában egy instrumentális utótag. Ezért a tantra jelentése "egy eszköz ( tra ) a bővítéshez ( tan )". Egy szónak csak egy helyes etimológiai jelentése van.
3. szám, nirukta: "a tantra-t ( azaz a tantrikus szentírás ) azért nevezik így, mert kiterjeszti ( ātan ) a mantrán és a valóság elvein ( tattvák ) keresztül az Én ( ahaṃ ) és az Én erejének ( vimarśa ) megértését, egyesítését, az individuális tudatban ( cit ), és mert megment ( tra ) minket a fizikai és a mentális ciklusból ( saṁsāra ). " Ez a nirukta, amelyet a Kāmikā-tantrában találunk, de lehet, hogy több is van; sőt, a modern guruk saját értelmező etimológiáikat hozták létre.
Annak ellenére, hogy a tantra alapvető jelentése "szentírás", az utóbbi időben a kifejezés ezért konkrétan szentírásokra utal, amelyeket most Tantrikusként jellemezünk. Ebben a használati módban a tantra szó az āgama szinonimája.
Összegzés:
A Tantra az a doktrína vagy tanítás, ami a kiterjedés természetével bír. Vagyis olyan ezoterikus, spirituális tudás, mely ki lett fejlesztve, ki lett dolgozva. ( Fontos megjegyeznem, hogy a tantra nem szinonimája a szexualitásnak. ) Ennek további mélyítéséhez tudni kell, hogy magát a 'tantra' kifejezést elsősorban olyan szövegekre értjük, melyeknek keletkezési ideje ismeretlen. Vagyis ha 'tantra'-ról beszélünk, akkor olyan doktrínát kell elsősorban értenünk alatta, melynek kifejtése kinyilvánított ( manifesztálódott, értsd: nem írt, nem kigyakorolt, nem kitapasztalt vagy kispekulált ) szövegekben jelenik meg. Az Isten Általi kidolgozás, kifejlesztés ezekben a szent szövegekben nyilvánul meg. A 'tantra' elsősorban tehát ezt jelenti és csak másodsorban ( ennek megértése után ) lehet beszélni bármiféle irányzatról, gyakorlatról, stb.
Śivahṛdayam © 2025 All rights reserved - Mishragupta muni