Tantrikus vérvonal

A Tantrikus láncolat vérvonaláról szóló tanításokban fellelhetőek azok az utolsó holtágak, amelyek évtizedekkel vagy akár évszázadokkal ezelőtt megszakadtak. Az utolsó ilyen vérvonal Swami Lakshmanjoo halálával véget ért ugyan, de a tanítások átörökítését tovább tudják vinni azok a tanítványok, akik közvetlen kapcsolatban álltak vele. 

Az összes tantrikus vérvonal megszűnése óta nem volt sértetlen átadás. A vérvonalak most újra kezdődtek, az Agama-k leírása szerint spontán ébredésen keresztül.

A folyamatos átadás vonalának klasszikus időszaka Swami Ram guru és Nityananda után elveszett. Akkoriban az összes adás ezen a vékony szálon keresztül jött. Természetesen vannak más, titkos vérvonalak is, amin keresztül tovább folytatódik a tanítások alászállása és a gyakorlatok megtartása. Ezek azok a spontán felébredésen átívelő vonalak, melyek napjainkban időszerűek.

A Kashmiri Shaivizmus vérvonalai és kapilláris szálai valójában nem haltak meg. A hagyomány továbbra is él, még a muszlim hódítás után is, még inkább a brit uralkodás óta, melyeknek köszönhetően elhagyta szülőföldjét (1940-es évek), és nyugat felé vette az irányt. Ha valaki Indiában vidékre utazik, és megszerzi a helyiek bizalmát, akkor általában megtudja, hogy az utolsó tantrikus pap a területen 50 évvel ezelőtt halt meg. Ez azért van, mert a függetlenséggel a fiatalabb indiaiak úgy érezték, "itt az ideje, hogy belépjenek a modern korszakba", és senki nem fogadta el a felajánlást. Ez azonban nem olyan nagy veszteség. Ezek a helyi vonalak általában elszegényültek, vagyis a tantrikus rituálét a filozófia vagy a yoga megértése nélkül gyakorolták.

De ez az egész Pratyabijnā-ra nem igaz, mert Shrīvidyā intézményi támogatást kapott a fővonal hinduizmustól, így továbbra is virágzik a mai napig, ugyanúgy, mint a Shaiva Siddhānta (de nem tantrikus yoga) délen.

A Kashmiri Shaivizmus észak felé fordult, 1991-ben folyamatosan továbbhaladt Swami Lakshmanjoo haláláig, de hasonlóan a többi vonalhoz, amely nagyban megdöntötte, elvesztette az ezoterikus yoga tudományainak többségét a muszlim üldöztetés évszázadai során. Nyugaton (Rājasthān) a tantrikus yoga királyi védőszentje volt a gyarmati időszakban, de úgy tűnik, hogy a modernizmus előestéjén eltűnt. Keleten, minden bizonnyal az Assamban, a leletek a mai napig túlélték, ebben az esetben a transzgresszív gyakorlatokat is beleértve, de teljesen elvesztették a kifinomult filozófiát, amely egyszer velük ment. Nepálban, ahol állítólag a családokon keresztül az átadások mind a mai napig folytatódtak, van pár Kramāchārya, akik még mindig aktív.
Ám ezek a túlélő családok túlnyomórészt* nem * megőrzött rituálét, jógát és filozófiát hagynak hátra, ami miatt a hagyomány elveszítette a jelentős részét az út mentén. Sok esetben nagyon gyengített és elszegényedett lett (spirituális értelemben), így a XX. században fennmaradt nemzetség nem őrizte meg a kirakó minden darabját, és sokan csak egy részét tartottak fenn. Ezekből jöttek létre a neotantrikus new ages irányzatok, melyeknek semmi közi a valódi tantrához.

Amit mások (Boris Bhāskara Marjanovic, John Hughes, Christopher Wallis stb.) és én a Kashmiri Shaivizmus hagyományvonalon belül tanítunk és átadunk, az egy Tantrikus Ébredés, kifejezetten azzal a céllal, hogy a puzzle újra összeálljon. Minden darab ott van, csak szétszedték és szétszórták India négy sarkába, valamint nyugatra. Egy kicsit leegyszerűsítve, a filozófia túlélte északon, nyugaton a yoga, a délen a rituálé és a keleten a transznacionális gyakorlatok. (ami sokkal bonyolultabb, mint akár a leghitelesebb és részletesebb Tantrikus rituálék Nepálban.)

A puzzle újra összeillesztése valószínűleg további 50 évig tart majd (vagy tovább), de ez egy csodálatos vállalkozás, tekintve, hogy valamilyen módon megpróbáljuk helyreállítani a világ legfejlettebb lelki hagyományát, amely a leghihetetlenebb eszközöket kínálja a világnak a tantrikus filozófia és számos gyakorlat formájában, miközben betekintést kaphat mindenki a személyiségtípusok széles skálájába, végül elérve mindazt, amit mindig is keresett.

A Pratyabijṅāszentírások kommentátorai, mint Swami Laksham Joo és Boris Bhāskara Marjanovic remek disszertációi, remekül megmagyarázzák a Śaiva tantra fogalmát. Ez egy nagyon nehéz és összetett metafizikai koncepció. A Pratyabijṅā doktrína (Pratyabijṅā –śāstra /āgama/ - pl.: Spanda-Kārikā, Kaltata-Vṛtti, Utpala-Pradīpikā, Pratyabijṅā-Vimarsinī) lefedi az egész nemduális Śaiva Tantra filozófiáját - a valóság látomását, mely a nemduális Śaiva Tantra-kban részletesen ki van fejtve. A gondolatvonalat (mert akkoriban intuíció és szájhagyomány útján terjedt) két ācārya, Bhatta Kallata (9. század) és Somananda (Vasugupta kortársa) (850-900 AD) két irányban alakította ki, míg Kallata a tanítást vallási rendszerré nyilvánította, Somananda a logikai érvelést támogatva a Śaiva Advaita filozófiájának rendszerén alapulva, amiben először a hit rendszerét tanította, alkotta meg az igazi tudáson alapuló teljes felismerést. Így az Āgama- śāstra után megjelent a másik két śāstra: a Spanda- śāstra, amelyet Kallata alapított, és a Pratyabijṅā –śāstra, melyet Somananda indított. Természetesen a három śāstra együtt, Abhinavagupta után Trika- śāstra néven vált ismerté (a három osztályból álló śāstra). Megfigyelhető, hogy lényegét tekintve e három közül csak a Pratyabijṅā a "Trika filozófiája". A tudósok körében azért van némi ellentmondás a Śaiva-śāstra filozófiai rendszerének nevével kapcsolatban. Úgy vélik, hogy ezek a nevek: Trika, Spanda és Pratyabijṅā egy és ugyanazon rendszer megnevezései. Ezek a tudósok nemcsak, hogy nem vették észre a különbséget a különböző rendszerek között, de azt sem vették észre, hogy a Kashmíri Śaivizmus filozófiai iskolájának csak a Pratyabijṅā a magja.

A Spanda és a Pratyabijṅā két iskolája köré fejlesztett szakirodalom rövid ismertetése a következő: - Spanda-Kārikā és Kaltata-Vṛtti, Vavṛti-Rāmākantha, Utpala-Pradīpikā, Spanda-Sandoha. A Spanda iskola legfontosabb művei Kṣemarāja nevéhez köthető. A Śivadṛṣṭi Somananda-hoz, illetve a Pratyabijṅā- Kārikā és a Pratyabijṅā-Vimarśīni. Továbbá Abhinavagupta Paramārthasāra és Pratyabhijṅā-Vimarti " hṛdayam " munkája, melyhez Kṣemarāja írt kommentárt Pratyabhijṅā-Vimarśīni címmel. Bhāskarācārya műveit elsősorban a Pratyabhijṅā-śāstra tartalmazza. Mindezeket a munkákat Kashmíri Szövegek és Tanulmányok (KSTS) sorozatában teszik közzé, kivéve Bhāskari I és 2. kötetét, amelyek a "The Princess of Wales Sarasvati" Bhavana szövegekhez tartoznak, mely az Allababad 1938, 1950. évfolyamának 82. és 83. számában jelentek meg.

A Śaivizmus megért minden olyan gondolkodási rendszert, amely a Śaivāgama-tól származik. A Śaiva rendszer bármely olyan rendszert jelent, amely a Śaivāgama-n alapul. Összesen hatvannégy Śaiva tantra ismert, mely mindegyike szerepel a Kashmíri Śaivia szentírásokban, ezek között szerepel a Trika. Mint fentebb említettük, a Trika egy hármas rendszer, vagyis a Kashmíri Śaivizmus (Āgama, Spanda és Pratyabhijṅā ) három csoportjának egy csoportja. Ez a három śāstra nagyjából két rendszerre tagolódhat: vallási vagy hitbéli Śaiva rendszer, amely jelentősen megkülönböztethető nemduális Śaivizmustól, valamint a Kashmíri Śaivizmus követői között kialakult filozófiai gondolkodás rendszere, ami Pratyabhijṅā néven ismert. Pandit Madhusudan Koul volt a KSTS egyik tanult szerkesztője, aki először rámutatott az Īśvarāpratyabijṅākārikā tartalmának lényegére, mely szerint az Én koncepció a Pratyabhijṅā és a Trika rendszerének filozófiája. A Trika filozófiai tartalmát először Madhavācārya Prityabhijṅā rendszerként mutatja be a Sarvadarśana-saṃgraha (XIV. századi) kommentárjában, ami Utpaladeva Pratyabhijṅā Kārikā címmel jelent meg. Dr. S. Radhakrishnan szerint a Kashmíri Śaivizmus egészét a Pratyabhijṅā rendszer foglalja magában, mint az indiai filozófia egyik legjobban megfogalmazott filozófiai rendszere.

A Kashmíri Śaivizmus egésze, beleértve az iskola hitét és filozófiáját, a Trika Śastra-ban mutatkozik be. Ez az úgynevezett hármas (Trika) elv, a Parātriṁśika, mely Śiva-val, Śakti-val és Anu-val foglalkozik; vagy Pati, Pasa és Pasu; vagy Nara, Śakti és Śiva; vagy Para, Apara és Parapara. Trika-nak nevezik azért, mert fő hatalma a három fő kontextusra épül, a Siddha, Namaka és Malini (Tantraloka I, 36). Továbbá, amely magában foglalja mindhárom rendszert: Bheda (dualizmus), Abheda (nem-dualizmus) és Bhedabheda (dualizmus-cum-non-dualizmus). Ezt azért nevezik Trika-nak, mert az Āgamikus megvalósítás hármas módját tanítja: Śāmbhavopāya, Śāktopāya és Āṇavopāya. És ez a hármas, a Kashmíri ŚaivaĀgama, Spanda és Pratyabhijṅā iskoláiból áll. Az ebben a bekezdésben említett kifejezések, amelyek az Āgama-ból származnak, nem magyarázhatók ebben a rövid cikkben. (Lásd: K. C. Pandey, Abhinavagupta: Történelmi és filozófiai tanulmány, 170 ff. És J. C. Chatterji, Kašmir Shairism, 1 fn 2)

A Pratyabhijṅā szellemi filozófia, hiszen a valóságra, a világra és az emberre vonatkozó tanítása a lelki élmények gazdagságából származik, és nem az ember szokásos tapasztalatainak elemzésén alapuló spekulációiból. Legnagyobb kitüntetettjei voltak a magas státuszú yogī-k (Somananda, Abhinavagupta, stb..), akik csodálatos betekintést mutattak a Śaiva-tantra filozófiájának homályos pontjaiba. Tanításuk lényegét nem érinti az ember szokásos kognitív, érzelmi és konaktív tapasztalatainak elemzése – ezzel kizárva az antropomorf istenalakot és tulajdonságokat, mint a kedvtelés, stb -, hanem megtestesíti azt felfogást, amely a Végső Valóság kontextusából vizsgál mindent.

Az észlelés és az intellektus kivételével, az érzékelés és a cselekvés eszközeit Indiában és más országokban mindig is tökéletesen lehetett ismerni, sőt, az ember számára nyugaton is elérhető. A különféle testtartások és az érzékelés és az érzéktárgyak közötti kapcsolatból származó boldogság attitűdök, amelyeket általánosságban "yoga-nak" neveznek, az ember belső lényének és természetének tudományaként ismert, holott a tudás és a cselekvés hatásából létrejövő folyamat jelen természetük előtt ismeretlen területeket rejt. A Pratyabhijṅā, röviden, a Realizáció szemléletének racionális álláspontja elsősorban több, mint szokásos élmény vagy tapasztalat.

Valóban ez mind nagyon érdekes, mert egy bizonyos erőfeszítéssel megtalálhatjuk a szentírásokat, és lefordíthatjuk őket, bár a szanszkrit használata eltérhet a hagyományosaktól, mivel sok tantrikus szerző egy allegorikus nyelvet, az ún. "szürkületi nyelvet" használ. Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a fordító nem ismeri a kontextust, a fordítást nem lehet megfelelően elvégezni, s így torzulhat az átadás, illetve a megértés.

A rendszernek a valóság természetére vonatkozó jelentéseit, a szakirodalmának ortodox besorolása mutatja: para, apara és paratpara, azaz a metafizikai háttér, valamint a rituálék és a filozófia által előírt gyakorlatiútmutatások. Az ismertetés kedvéért azonban megoszthatjuk: (1) Āgama-śāstra, (2) Spanda-śāstra, és (3) Pratyabhijṅā-śāstrát. Ezek közül az első, a Śaiva-āgama-k vagy a Śāstra-k azt mondják, hogy az örökkévaló Śiva kinyilvánította Durvasa ős bölcsnek. Durvasa-nak három "elme született" fia volt, Tryambaka, Amardaka és Srikantha. Durvasa harmadik fiának Srikantha-nak adta át a tant, hogy az örök Śaiva filozófiát az abheda, bheda és bhedabheda három aspektusában tanítsa. (Erre utalva még később a láncolat fennmaradásában visszatérek).

A Śāstra-k

Āgama-śāstra

Az Āgama-śāstra főként rituális és misztikus gyakorlatokkal foglalkozik, s éppen ezért Sādhana-śāstra-ként is ismert. Általában minden Āgama négy szekcióból áll, vagy Kanda-ból: (1) Vidya vagy Jñāna Kanda (titkos tudással foglalkozó rész), (2) Yoga Kanda (yoga praxis, koncentrációs folyamatok és légző gyakorlatok - prāṇāyāma) Kriya Kanda (cselekvés, vizuális, rituális előadásokkal foglalkozó rész) és (4) Carya Kanda (az istentisztelet formái). Az említett Āgama-śāstra a Kashmíri Śaivizmus alapvető művei, melyek teoretikus tartalmukban magukba foglalnak bizonyos filozófiai érveléseket is. Közülük néhány a szív útján járva az odaadás természetével is bír. Ezek a Kashmíri Śaivizmus alapjait tanítják, és bizonyos módszereket is nyújtanak: misztikus gyakorlatokat (upāya-kat) tanítanak az alacsonyabb és magasabb Siddhi (okkult erők) és a felszabadult élet dicsőségére. Ezeket a módszereket, amiket a különböző Śaivāgama-kban írnak le, Trika Śāmbhavopāyaśāstra-nak nevezik, mert bemutatja a megvalósítás három módját (upāya).

A Śiva-sūtra nem más, mint Rahasyāgamaśāstra -samgraha (titkos Āgama-śāstra összeállítása), ami közvetlenül Śiva munkája. Ezért alkotja az Āgama-śāstra legfontosabb részét, amelyhez az isteni kinyilatkoztatás tulajdonítható. A Kṣemarāja által rögzített hagyomány szerint a sūtra-kat a Mahadeva-hegy lábánál, Srinagar-tól mintegy 12 mérföldre Vasugupta egy sziklára írta. Shrikantha, Śiva egy megtestesülése, aki az emberiség szenvedését akarta elvenni a hagyományos szent kinyilatkoztatásával, kibontakoztatta az emancipáció három eszközét. Egyszer Vasugupta-nak álmában megjelent, és elmondta neki, hogy a kőbe vésett sūtra-kat hol találja meg. A sūtra-k így jelentek meg Vasugupta-nak, aki átmásolta őket tanítványainak tanítására. A sūtra-k három részre vannak felosztva, amelyek a három felszabadítási eszközt mutatják meg: a Śāmbhavopāya-t, a Śāktopāya-t, és az Āṇavopāya-t. Vasugupta guru megtanította őket Kallata-nak és másoknak. Kallata tanította Kṣemarāja-nak, aki (később Abhinavagupta tanítványa lett) egy Vimarśini nevű kommentárt adott a sūtra-hoz.

Az első sūtra kinyilatkoztatva kijelenti, hogy az ember tudata az alapvető természetében ātmā (Caitanyamātmā), és az ātmā maga Śiva. Maheshvara (ātmāiva śivaḥ). A Śiva-sūtra néhány kevéssé ismert filozófiával szemben, mint egyes buddhista iskolák nihilista tanainak és bizonyos iskolák által tanított dualizmus (bheda) tanításai ellen irányuló tiltakozását fejezi ki, és érvelés gyanánt gyakorlati értekezést nyújt a fent említett felszabadítási módszerek (upaya-pra-kashanam) támogatásával.

Spanda-śāstra

Az eredeti Śastra (Spanda-kārikā) szakirodalom, melyet régen kifejlesztettek, Kallata munkájának vélték. Ma már úgy gondolják, hogy Vasugupta írta. A Spanda-śāstra a Śiva-sūtra-kban felsorolt ​​főbb elveket részletesebben és erőteljesebb formában határozza meg, anélkül, hogy filozófiai következtetéseket és utalásokat tenne rá. Valójában a Spanda rendszernek köszönhetően a Śiva-sūtra-khoz kapcsolódó kommentárok egyre népszerűbbekké váltak. A szerző Spanda-t úgy írja le, mint a tudat rezdülését, amely erő az egész univerzumot megnyilványítja, fenntartja és visszavonja. Lényegét tekintve a Spanda a Tudatosság terében való mozgás. A Spanda-kārikā 51 versszaka aforisztikusan adott válaszai a Śiva-sūtra-k alapvető elveit tünteti fel. A Spanda-śāstra alapgondolata, hogy a spanda (energiája) Śiva saját természetéből fakad, tiszta önmagának látens részén jelenik meg az egész univerzum, amely a harminchat tattva-t (az objektív valóság elveit vagy kategóriáit) felöleli. E tanok szerint a világ az erő vagy rezgés Śakti játéka, amelyet a modern tudomány is megerősít. Ez a Valóság nem illúzió - ahogy a Vedantinok feltételezik -, hanem az észlelés hibájának eredménye (avidya). A Vedantinok tanítása szerint a spanda iskola elutasítja a "vishva yan-na tad eva brahma" -t (ami nem a világ, az nem lehet Brahman).

Kallata, Vasugupta tanítványa egy Vṛtti-t írt erre a sūtra-ra, amit Spandasarvasva néven hívják. A Spanda-Sūtra-hoz Kṣemarāja is írt magyarázatot Spandanirṇaya és a Spandasandoha címen (szintén ő írta Śivasūtravimarśinī).

Pratyabhijṅā-śāstra

Itt nincs szükség a Pratyabhijṅā-śāstra jelenlétére, mivel részletesen foglalkozok a jelen dokumentum II. Részében, amely kizárólag a Kashmíri filozófiai iskolával foglalkozik. Itt megjegyzendő, hogy a filozófiai rendszer lényege a metafizikai érvelés (tarka). E rendszer filozófiai tartalmát Utpaladeva szisztematikus sorrendben mutatja be. Munkájának csak néhány sūtra-ja ismert (Āgamadhikara), az említett az iskola aspektusát is jelenti. A Pratyabhijṅā úgy is ismert, mint taraka-śāstra (a logika és filozófia rendszere).

A Śiva-dṛṣṭi - Somānanda munkája - ennek az ágnak az alapja. Azután, e filozófiának összefoglalója Somānanda tanítványának, Utpaladevának híres műve az Īśvara-pratyabhijṅākārikā, vagy más néven a Pratyabhijṅā-sūtra. Ez a rövidebb munka olyannyira fontos lett, hogy általa a teljes rendszer ismertté vált, még Kasmíron kívül is. A még rendelkezésre álló Utpaladeva által írt kommentár a Pratyabhijṅā-vimarśinī (Laghvi Vṛtti) és Abhinavagupta Pratyabhijṅā-vivṛti-vimarśinī magyarázata (Brhati Vrtti) és külön alkotásai, a Paramārthasāra, a Tantrāloka, és a Tantrasāra. Továbbá, Kṣemarāja Pratyabhijṅāhṛdaya három kis fontos alkotása. És a Tantrāloka Jayaratha kommentárával a rendszer igazi enciklopédiája.

Tantrāloka – A Trika-śāstra rövid összefoglalója

Abhinavagupta Tantrāloka-ja magába foglalja a Kashmíri Śaivizmus három ágának (Trika-Śāstra) egész tartalmát. Vagyis, az Āgama, Spanda és Pratyabhijṅā lényegeinek esszenciális összefoglaló formája. A Tantrāloka, Abhinavagupta legnagyobb terjedelmű műve, verses formában készült és a Trika-Śāstra enciklopédiáját alkotja. A Tantrasāra, ugyanezen szerző rövid összefoglalója a Tantrāloka-ról, amelyet könnyű prózában írt. Ez egy kiváló bevezetés a Tantrāloka-hoz. A Tantrāloka első fejezete (Ahnika) főleg filozófiai. Az első két Śiva-sūtra-n nyílik meg, és meghatározza a "Caitanyam" kulcsszót. Ez a Caitanyam hangsúlyozott formában jelenti, hogy az Ātmā, "minden egyes individuum nukleáris magja, minden egyes tapasztalatnak egy központi referenciapontja, a limitált tudatosság legmélyebb mélysége". A kötet ugyanazon fejezete tartalmazza a különböző kifejezések fogalmát és magyarázatait is. A következő négy fejezete pedig részletesen, a három Út felszínén operál (upāya-k, módszerek vagy megvalósítási módok), amelyek a Śiva-sūtra-k három szakaszát is képezik. Abhinavagupta szerint a három eszköz vagy módszer az Abheda (nem-dualizmus), a Bhedabheda (dualizmus-és-non-dualizmus) és a bheda (dualizmus) bejárhatóságának gyakorlati praxisát jelenti. A Pratyabhijṅānak egy másikfajta megvalósítása, amely a puszta tudás (vidya) és érvelés (tarka) egységes alakja, "Anupāya marga" -nak nevezik, és ez semmiféle erőltetett vagy kieszközlő gyakorlatot nem igényel. Abhinavngupta szerint ez az utolsó módszer (Anupāya-marga) a legmagasabb az összes módszer közül, amelyet Anuttara-ként ír le, és az első három módszeren túl van (tato pi paramam jnanam upayadi-vivarjitam..anuttaram ... ihocyate). A különböző filozófiai témák, mint az idő, a tér, a harminchat tattva-k (a teremtés elvei), a "Māyā" és az öt ágazat stb., mind az Anuttara formába és névbe öntött vetülete. E kötet elvével és felosztásával, szintén foglalkoznak e mű különböző fejezetei. A többi része különböző rituális gyakorlatokkal és az imádat formáival foglalkozik.

Śivahṛdayam © 2025 All rights reserved - Mishragupta muni