Lingāyāt Felekezet


Írta: Agnisetu

Copyright © 2021 Minden jog fenntartva! A mű szerzője fenntart magának minden jogot ami mind a mű készítőjét törvényileg megilleti (sokszorosítás, forgalmazás, nyilvános helyen bemutatás stb.)


Egy másik, a Kāpālikák után nagy népszerűséget elért Śaiva csoport a Lingāyāt felekezet, akiket azért neveznek így, mert Śivát egy fallikus (linga) szimbólumon keresztül imádják. Egy kis nyaklánchoz rögzített dobozban egy miniatűr követ, lingāt hordanak maguknál. Egy nap kétszer a hívő csendben meditációban a lingāval a bal kezében leül és különböző szertartásokat végez el.

A Lingāyāt felekezet az i.sz. tizenkettedik században keletkezett, bár követői úgy gondolják, hogy hitük gyökerei az ősi múltba nyúlnak vissza, és hogy Basava (Bika) vagy Basavānna (i.sz. 1106-1167) pusztán csak újra szervezte hagyományaikat. A Lingāyāt felekezet egy érdekes színfoltja a Śaiva hagyománynak. Basavānna által létrehozott rendszer, a Lingāyāt, keletkezési körülményeit tekintve vallásnak fogható fel. Indiában a tizenkettedik században a védikus korszak már olyan időszakát élte, amikor az eredetileg legitim kasztrendszer, a Védák állandóan formálódó, változó értelmezései révén kezdték nem azt a szerepet betölteni, ami feladatuk lett volna, így a magasabb brahmin kasztok csoportjai hátráltatni kezdték a Sanatana Dharma megvalósításának tiszta útját. Ebben az időszakban indult útjára a Lingāyāt reformvallás is. Azonban nem egy új keletű hit rendszerről van itt szó. Vallásossága abban az értelemben vehető annak, hogy az eredeti, Ősidőktől létező szellemi megvalósítás lényegét hivatott előhívni, újracsomagolva. Ezt vallási reform segítségével lehetett megtenni, úgy, hogy az kellően sokakhoz elérjen. Minden Eredeti Vallás alapításának ez a feladata és célja.

Amennyiben ettől eltér, nem tekinthető vallásnak, esetleg csak mozgalomnak, rosszabb esetben csupán a pejoratív értelemben vett szekta minőségét birtokolhatja. Guru Basavānna ébersége abból is tisztán látható, hogy semmi újat nem talált ki, Csupán mindennapi élhető rendszert alkotott a korszak keresőinek, azokon az alapokon, amik az eredeti, ezoterikus tradíciót is jellemezték. Hasonló reformként érdemes tekinteni a Vīra Śaiva irányzatot (amiről a későbbiekben foglalkozunk), mint ahogy Jézus megmentőként érkezett a farizeusi (papi) kaszt által fenntartott Ószövetségi elnyomás ellen. Ő sem tett mást, mint a Dharma lényegét visszaadta az embereknek. A Lingāyāt vallás miután elutasította a Védák mindenhatóságát és a hozzá kiépült kasztrendszert, központi magjának az Āgamikus, tantrikus tudást tette.

A Lingam, mint Abszolút Valóság imádata és az e köré csoportosuló filozófia, egy kidolgozott rendszerre épült rá, így erős gyakorlati utat tanít. A rendkívül humánus és nyílt, szeretetre épülő 'reformáció', minden emberi attribútum fölé kerekedett és semmilyen kitételt nem hirdetett a gyakorlás lehetőségét illetően a követők szokásaival, társadalmi, értelmi hovatartozásával vagy akár bőr színével kapcsolatban. Maga a rendszer tehát valóban humánus jelleggel bír, persze a követők személyiségének csiszolását egy Egyetemes irányba terelni igyekszik. A Lingāyāt felekezet alapvetően bhakti központú út és bár a tantrikus bölcsesség részét képezi, vallási jellege miatt is kénytelen előírásokat adni a követők számára, hogy azok az úton stabilan járhassanak, ám ezek a szabályok teljes összhangban vannak az Ősi alapelvekkel. A felekezet három pillérre oszlik, ami "Az öt viselkedési előírást" (Panćacāras) jelenti, melyből a második pont hét elemre bomlik és egyfajta morális kódexet nyújt át, ami lényegét tekintve megegyezik azokkal az elvekkel melyek nélkül bármiféle szellemi út, Önmegvalósítási folyamat megkezdhetetlen.

Hasonlóan a Tíz Parancsolathoz, vagy a Yoga Ősi elveire a yāma és nīyāma tanításaira. Ez utóbbitól abban tér el, hogy míg a Yoga rendszere tanácsokat ad a szociális viselkedést illető elkerülendő elemekre, valamint a belső morális tisztaság elérése érdekében ad alapfeltételeket, míg a Sadacāra a parancsolatokhoz hasonlóan felszólító módú törvényeket jegyez. Ez az első foka a Lingāyāt felekezet vallási megközelítésének.

Pontjai:

Lingachāra: Mindennapos viselése egy mini lingamnak és annak imádata.

Sadachāra: Ne lopj, Ne ölj, Ne hazudj, Ne magasztald magadat, Ne szidj senkit, Ne légy mérges senkire és Ne gyűlöld a szegényeket.

Ezeket az elveket Guru Basavānna fektette le újra a Lingāyāt alapjaként. Szépen mutatja ez is, hogy az emberek általános életvitele és morális jegyei milyen szinteket érinthettek, ha ezeket az abszolút Egyetemes elveket vallási reform keretein belül kellett újra lefektetni. Itt felsejlik, hogy A Vallások Eredeti funkciója egy olyan radikális megváltás, ami főleg morális, valamint érzelmi és kevésbé Értelmi területekre koncentrál, mert egyszerűen az adott közegben az ezen a szinten megjelenő válság megállítása és helyreállítása a feladatuk, abból a Bölcsesség magból táplálkozva, mely már annyira eltávolodott a mindennapi tudattól, hogy annak egy lépcsővel történő visszaállítása nem lehetséges. Ebből az is következik, hogy egy vallás alapítójának tekintett ember sohasem képvisel vallásos attitűdöt abban az értelemben, ami a tanaira későbbiekben ráépített burokban, izmusként megnyilvánul.

A közvetett, vagy ritkább esetben közvetlen alapítónak, rendelkeznie kell a Bölcsesség Tudásával, amiből a vallás maga ki tud bontakozni az exoterikum köreiben. Ha ez nincs meg, akkor a már korábban említett Vallás lényegének nem felel meg az, amit az alapító vagy annak későbbi követői létrehoznak. Ezért van az, hogy minden vallás belső magjaként, annak ezoterikus bölcselete megtalálható kell, hogy legyen. Ilyenek az Iszlámban a Szúfi vagy a Kereszténységben a Gnózis. Guru Basavānna az eredeti Śaiva Tradíció ismeretében, konkrét reform útján, annak újként ható külső formát adva, megmutatta Śivát az embereknek. Új ruhába öltöztetve így a hagyományt. Bizonyosan a későbbi változások is kihatással voltak a Lingāyāt felekezet alakulására, de viszonylag stabil alappal indult, mert a Guru konkrétan lefektette azon elveket, amik mentén a haladást elképzelte a követőknek. Jézus nem fektetett le semmit, minden, amit ma Újszövetségként ismerünk a tanítványok munkája, Jézus szóbeli tanításai alapján. Hasonló munka ez Buddha missziójához, azzal a különbséggel, hogy míg Buddha egy egészen új látásmódot igyekezett elviekben kreálni a számára adott és az útján felismert bölcseletekből, hogy megújítsa a hinduizmust. Ezt a hibát később Adi Shankaracaryanak kellett kijavítania.

Guru Basavānna egy olyan trükkhöz folyamodott, amiben némileg a külcsínt újrakreálta, de a Mag maradt az Eredeti. Ebből is látszik, hogy nem a Tudással volt probléma sohasem, csupán a tudatosság, vagyis az eleve adott Bölcsesség megvalósításának formájával.

Sivacāra: Jó cselekedetek felé való törekvés.

Brīthyachāra: Emberségesség minden élőlény iránt. Ez nagyjából lefedi a Yoga Ahimsa elvét.

Ganachāra: A Közösség tagjai közti mély kapcsolat és annak, valamint a tanításoknak védelme. Ez szintén vallásos attitűdre mutat.

Ashtavarana

A második pillér: A nyolc védelem rendszere. A Lingāyāt felekezet nem fogadja el a papi kaszt létjogosultságát, sőt még a Védákat sem tartja mindenhatónak, ahogy azt a Védikus rendszerek teszik. Az Ashtavarana első eleme, ami minden más Śaiva hagyomány alappillére is: a Guru. A Guru-sīsya rendszer megtartására alapul ugyanis lényegét tekintve Vīra irányzat is. Továbbá a többi hét elem is a bhakti és karma yoga kereteibe tartoznak, mint pl.: Lingam viselése és imádata (abhīsekam), valamint a Lingam fürdetéséből származó Amrta elfogyasztása.

Felajánlások megtétele, Szent Hamu, valamint Rudrākṣa viselése és tisztelete, de jelen van a ṣ mantra használata is. Itt azonban egy érdekes pont jelenik meg, ami újra kitekint a Śaiva Ezoterikum köréből. A Lingāyāttok nem használják az OM-al kiegészített Panćakshāra mantrát, vagyis az Om Namah Śivāya-t. Mert az OM miatt ezt Ők már Hattagú mantrának (Shataksarī Mantra) tartják. Ehelyett a Śaiva tradícióba nem beavatottak számára használható " Namah Śivāya" mantrát recitálják, ami ebben a formában a Védákban fel is tűnik.

Shatsthala

A harmadik pillér a metafizikai megvalósítás létrája. Itt kap figyelmet a metafizikai háttere a Lingāyāt felekezetnek, mely monista elképzelést vall és a Jīva felszabadulásakor a Teljes Egybeolvadást fogadja el. Ezért a Bheda-Abheda elvét tanítja. Śiva és Śakti szempontját hasonlóan kezeli, a többi Śaiva hagyományhoz. Eszerint Śiva Mindennek a Mozdulatlan Oka, aki Śaktin, vagyis az Ő Dinamikus energiáján keresztül tevékeny. A Saguna megnyilvánulás szempontja miatt Śaktit, Śiva egyik aspektusának tartja, kinek kiáramlása megszűnik a Sunnya pillanatában. A Bheda-Abheda értelmében végül a Teljes Egységet tanítja. A Jīva felfogásában van egy apró különbség, de ez csak filozófiai módosulás. Mivel a Lingāyāt felekezet az Abszolútumot Lingam szimbólumával illeti mind Saguna, mind Nirguna aspektusában, így a felszabadulás mibenlétére is ebből a szemszögből néz. Miszerint Śiva (Linga) és a Jīva (Anga) Egyesülése a Végső Állapot. Az Egyesülésre a Linga és az Anga képesek. Ezen Egyesülés állapotában (Unio) a lélek, mint Megnyilvánulásba bevetült Abszolútum, újra Eggyé Válik a Legfelsőbbel - hiszen az ezt lehetetlenné tevő Māyā-Śakti visszavonódik - (Linganga-Samarāsya), melyben az egyetlen tapasztalat az Ānanda, vagyis a Transzcendentális Öröm.

A Lingāyāt felekezet egy vegyesnek tekinthető egyvelege az Advaita Kashmiri filozófia és a dualista szempontok miatt több vallásos attitűddel, külsőségekkel, szabályokkal rendelkező irányzatoknak. Magját a gyakorlati rendszer képezi erősen koncentrálva az Odaadó szolgálatra, a bhaktira, ami a Guru rendszerére épül. Mégis a gyakorlat fókusza a metafizika magasságába mutat, hiszen az egész rendszer a Lingam köré épült. A Lingāyātok nagyon erősen kötődnek a közösségeikhez, és úgy tűnik nem jellemző köreikben a tantrikus aszkétikus rend útja, de a más vonalakat követő aszkétákat Śiva Avatárjaiként tisztelik. Stabil és működőképes rendszer a Lingāyāt, hiszen úgy képes a vallásosnak mondható szabályokat, mindennapi élet területét érintő tanításoknak a körét alkotni, hogy a mélyében az ezoterikus bölcselet dolgozik. Így bármilyen reformra is került sor az irányzat létrejöttével, tökéletesen illeszkedik a végső Metafizikai megvalósítás hagyományába és nem siklott tévútra, annak ellenére, hogy sok követőt számlál. Erre csak Śiva képes.

A Lingāyāt felekezet a meditációnak hat állapotát (sthāla) különbözteti meg:

1.- Bhakti vagy szerető odaadás, melyet templomaikban vagy otthoni szertartásos imádataikban fejeznek ki.

2.- Maheśa, "Nagy Úr" ( a Mahā és az īsā összetételéből) az elme fegyelmezésének egy fázisa az összes velejáró próbáival együtt.

3.- Prasāda vagy kegyelem, egy békés állapot, melyben a hívő felismeri az Istenség belső és mindenen keresztül felé áradó munkáját.

4.- Prāna-linga vagy "életjel", olyan állapot, melyben a hívőnek bizonyossága van az Úr kegyelméről és saját megszentelt templomában vagy test-elméjében itt kezdi megtapasztalni az Istenséget.

5.- Sarana vagy "menedék[-ért menés]" az a fázis , ahol a hívő Isten bolondjává válik, amikor megszűnik a további test-elmével való azonosság, de még nem teljesen egy az Istenséggel; úgy vágyódik Śivára, mint egy asszony a távollévő szeretője után.

6.- Aīkya vagy "egyesülés" az Istenséggel: itt formálisan a hívő a befejezéshez érkezik, mert eggyé vált az Úrral; a zarándok megérkezett a végállomáshoz és rájön, hogy sohasem különült tőle.

A jámbor Lingāyāták mindenkiben és mindenben Śiva meglátására törekszenek. Ahogy Basavānna is egy költeményében kifejezte:

"Az edény egy isten. A fújó szél egy isten. Az utcán lévő kő egy isten. A fésű egy isten. Az íjhúr is egy isten. A véka egy isten és a kiöntött csésze egy isten. Istenek, istenek oly sok van, nincs ár hely a lábam számára. Csak egy Isten van. Ő a mi Urunk, a találkozó folyók Ura."

A Lingāyāták jókora népszerűsége nagymértékben annak köszönhető, hogy a nagyobb társadalmi egyenlőségért küzdenek - pártfogolják például a kaszti megkülönböztetés eltávolítását, az özvegyek újraházasodását és a késői házasságot. A mérsékeltebb felekezetek kényelmesebb hidat képeznek az Āgamik Śaivizmus egy másik konzervatív vallási mozgalom felé, amit a következő cikkünkben tárgyalunk.