Vajon hány individuum létezik: EGY vagy Sok?

Sanskrit szövegrészeket fordította és kommentárral ellátta: Dayalu Rsi

Copyright © 2021 Minden jog fenntartva! A mű szerzője fenntart magának minden jogot ami mind a mű készítőjét törvényileg megilleti (sokszorosítás, forgalmazás, nyilvános helyen bemutatás stb.) 


A Kasmiri Śaivizmus tanításaiban ( eleinte ) azt találod, hogy egy univerzális létező (Paramaśiva) van és számtalan ( vagyis több ) individuális létező (jīva) vagy röviden individuum. Ez az, amit tapasztalsz. Körülnézel a világban, mit látsz? Élettelen dolgokat, mint pl.: kövek, homok, szél, meleg, hideg, réz, vas, víz, stb. Ezeket élettelennek, élettelen létezőnek nevezed. Ezek alkotják a körülötted elterülő világ zömét. Ezek az objektumok. Emellett tapasztalsz valami mást is, amit úgy nevezel 'szubjektumok', vagyis individuális létezők, élőlények. Emberek, állatok, növények. Ám, miért tekinted ezeket élőlényeknek és nem tárgyaknak, mint a vasat, a követ, stb.? A Mester, Utpaladeva rávilágít:


tathā hi jaḍabhūtānāṃ pratiṣṭhā jīvadāśrayā /

jñānaṃ kriyā ca bhūtānāṃ jīvatāṃ jīvanaṃ matam // Ipk_1,1.4 //

"Minden élettelen létező ( léte ) az élettel teli létezőktől függ. A "tudás" és "cselekvés" az, ami az élőlényeket élettel telivé teszi."


Az élettelen objektumok ( pl.: kövek, stb. ) sohasem éberek önmagukról, így nem lehetnek alapjai saját létezésüknek. Az élőlények éberek saját létezésükről, valamint az objektumok létezéséről is, ugyanis ezek az objektumok megjelennek az élőlények érzékszerveiben. [ pl.: látják a követ, stb. Ez már nagyon alapvető, nem részletezem ]. Ezek az élőlények az alapjai az objektumok létezésének, mert csak az élőlények éberek az objektumokról. Más szóval egy kő nem tud magáról, de egy élőlény tud a kő létezéséről, így a kő létezését az élőlény létezése biztosítja. [ Élőlény tekintetében maradjuk a továbbiaknak az embernél, mert a többi egyszerűen lényegtelen most. ] Utpaladeva szerint az élőlény lényege, ami miatt élőlény, a tudás és cselekvés, ezért az élőlények saját alapvető erejük által képesek tudni és cselekedni. A fenti stanza erről szól.

Majd a Mester így folytatja:


tatra jñānaṃ svataḥsiddhaṃ kriyā kāyāśritā satī /

parair apy upalakṣyeta tayānyajñānam ūhyate // Ipk_1,1.5 //

"E kettő közül, a tudás magától értetődő ( azaz nyilvánvaló, kizárólag a tudó személy számára ), ám a cselekvés, amikor megjelenik valaki testében, láthatóvá ( tapasztalhatóvá ) válik mások számára is, és ez adja a lehetőséget nekik, hogy következtessenek a tudás jelenlétére a megfigyelt személyben."


Kizárólag egy személy maga éber saját tudásáról. Vagyis más nem tudja, hogy ő mit tud. Más szóval, akármilyen tudás van az elmédben, arról más nem tud, csak te magad. Itt a tudás szó nem megtanult, raktározott tudást jelent csupán. A Yoga-ban a tudás ( Jñāna ) szó: tapasztalást, érzékelést jelent. Pl.: ha te nézel a réten egy virágot, a melletted álló ember nem tudhatja biztosan, hogy te a virágot nézed-e éppen és nem valami mást figyelsz a virág mellett 30 centire. Vagyis a tudás, az érzékszervi tapasztalás számodra egyedi, csak a tiéd. Ám a cselekvésed látható vagy észlelhető mások számára is. Vagyis, míg senki sem látja, tudja, észleli, hogy mit tapasztalsz, mit látsz, milyennek látod a virágot, stb., addig mindenki látja azt, ha elindulsz a virág felé, hiszen a cselekvés észlelhető, elvégre látják, ahogy a tested mozog. Amikor látja azt valaki, hogy cselekvés aktivizálódik egy entitásban, akkor automatikusan következtet arra, hogy abban, amiben a cselekvés aktivizálódott, abban a tudás is aktív, ugyanis cselekvés tudás nélkül lehetetlen, mert minden cselekvést tudás előz meg. Ha te magad nem látod a rétet, a réten a virágot, nem érzékeled, azaz a Yoga nyelvén, nem tudod, hogy itt egy rét, amin van egy virág, akkor a virág felé való elindulás sem következik be. Ha elindulsz a virág felé, vagyis cselekvés aktivizálódik, az azt jelenti, hogy előzőleg tudás volt jelen. Ezt minden élőlény tudja ( vagyis "érti" ), anélkül, hogy éber lenne a folyamat működéséről. Ezért, amikor cselekvést látsz, mely célzott és az entitás által generált ( tehát nem egy falevél mozgásáról van szó, mert azt a szél fújja ), akkor automatikusan tudod, hogy tudás és cselekvés aktív abban az entitásban, amit látsz, ezért azt mondod rá, hogy élőlény. Erről szól Utpaladeva stanzája. ( Ebből az egészből a legtöbben csak annyit deklarálnak: "ami él, az mozog vagy ami mozog, az él", ugyanis ennyi "megértés" szükséges minimális szinten. Nagyon röviden: Mi a különbség egy fel-alá járkáló, vagyis élő tigris és egy kitömött, vagyis halott tigris között? Az egyik mozog, a másik nem. Előbbinél résen vagy, mivel megölhet, utóbbinál eszedbe sem jut, hogy megtámadhat. Ez a minimális tudás az életben maradáshoz, ezért ennyit még egy papagáj is "tud". )Tehát a Mester azt jelentette ki itt ( Īśvarapratyabhijñākārikā [Az Úr Felismerésének Stanzái] 1.1.4-5 ), hogy minden élőlény birtokolja a tudás és cselekvés képességét, vagyis definiálta az élőlényt, olyan módon, amit mindenki beláthat saját maga számára, meglehetősen könnyedén. Nem véletlenül fogalmazott ennyire alapvetően.


A világban tehát azokat az entitásokat, amikben tudást és cselekvést ismersz fel, élőlénynek, vagyis a Yoga nyelvén 'szubjektumnak' tételezed. Amikre ez az automatikus következtetés nem igaz ( pl.: kő ) azt objektumnak. Ez a hétköznapi ember rálátása. Ezért az alaptanítás az, hogy igen, több individuum vagyis individuális, egyéni létező létezik.

Ám, ahogy azt Kṣemarāja írja: suprasiddhapratītyanusāreṇopadeśyaḥ krameṇa rahasyārthopadeśe'nupraveśya vagyis:

"( Először ) mindenkit a jól ismert ( su-prasiddha ) dolgokkal ( pratīti ) kapcsolatosan ( anusāreṇa ) kell felvilágosítani ( upadeśyaḥ ), ( majd ) fokozatosan ( krameṇa ) alkalmas lesz ( anupraveśyaḥ ) a titkos ( rahasya ) témakörök ( artha... iti ) tanításaira ( upadeśe )"
/shriispandanirNaya 1.6-7/

Mit jelent ez ? Ha valaki alkalmas arra, hogy megértse Utpaladeva definícióját és belássa, hogy valóban ez az, ami alapján élőnek vagy élettelennek titulálsz egy entitást, akkor számodra egy stabil alaptanítás az, hogy több individuális létező, azaz sok 'szubjektum' és sok 'objektum' van. Ekkor be lehet vezetni azt, hogy igen, ám de a sok individuumon kívül van egy olyan létező, mely csupán egyetlen egy és ezt nevezzük univerzális létezőnek. Ha az érdeklődésed egyre inkább eme Egy univerzális létező felé fordul, akkor valójában lényegtelenné válik a kérdés, hogy hány individuum van. Miért? Azért, mert a tanulmányaid közben elkezded megérteni, hogy: igen sok individuum van, akikkel beszélhetsz, akinek figyelheted cselekedeteit, akivel együtt cselekedhetsz, stb., ám akárhogy is nézed, ez a sok individuum valójában csak az érzékszerveid számára létezik, hiszen egy másik individuum-ról miért tudsz? Mert látod a testét, érzed a testének az illatát, hallod a hangját, ami a testéből jön, tapintod a testét, sőt ízleled is a testét ( "nahát", a jaagrat 18+? J ), valamint ezen érzékletekből az elmédben raktározott, összerakott képet is tapasztalni tudod, vagyis gondolhatsz egy individuumra, felidézheted azt, amit mondott, stb. Viszont ezt megteheted megannyi individuummal. Mindegyik individuum végeredményben egy-egy sor érzéklet alapján áll rendelkezésedre. Ha elkezded ezt megérteni ( ekkor már valójában yogī-vagy ), akkor felteszed a kérdést: annak ellenére, hogy ( pl.: Utpaladeva segítsége alapján ) bármikor belátható, hogy több élőlény van, valójában lényeges, hogy hány van? Hiszen a számodra szenvedést okozó, vagy mondjuk úgy a szenvedést tapasztalhatóvá tevő individuum az te magad vagy mindig. A problémád a sajátod. Ekkor kezdesz rájönni, hogy igazából nem sok individuum van, hanem csak egy, te magad, hiszen a többi végeredményben csak meghatározás kérdése, függetlenül attól, hogy a meghatározás érvényes bármikor, hiszen újra és újra belátható. Nos ekkor a felállás az, hogy Egy univerzális létező van és csak egy individuális létező, mert a többi, "kinti" individuum egyszerűen nem releváns a problémád tekintetében.Ekkor pedig történik valami ( antarmukhapratyabhijñā ): fokozatosan ráébredsz, hogy az individuum szó nem pontos. Ekkor elkezded lecserélni az "individuum" szót individualitásra, mert ráébredsz, hogy nincs két létező: egy univerzális és egy individuális, hanem Egyetlen létező van, és ennek az Egyetlen létezőnek egy felvett állapota az individualitás. Ekkor elkezded megérteni végre a réges-régi tanításokat, amiket tattva-k, stb., stb., néven igyekeztél magadévá tenni. Ekkor kiderül, hogy Egyetlen Létező van, akinek természete a Tudatosság és a Gyönyör és SEMMI egyéb. Ám ez a Létező képes arra, hogy olyan tapasztalási állapotot nyilvánítson meg, melynek eredményeképpen gondolatokat tapasztal, érzékszervek működését tapasztalja, azok tárgyait tapasztalja, melyekből összeáll egy bonyolult "világ", melyben saját magát, az előbb felsorolt dolgok által korlátolva, egyénként tapasztalja. És ezt a világot az elemek, érzékszervek, stb. kavalkádjából összeálló, számtalan élettelen objektum és számtalan, látszólag élő szubjektum alkotja. Ezt nevezzük individualitásnak. Ezt a tapasztalási állapotot.Nem létezik individuum, más néven individuális létező. Csak Egyetlen Létező Létezik, ki képes felölteni az individualitás tapasztalásának állapotát. Az individualitás a Te saját állapotod, amíg azt aktívan tartod.Akinek úgy tűnt, hogy a felvázolt folyamat leírásakor végig Magamról beszéltem, az figyelt. És aki figyelt, az idővel meg fogja érteni, hogy ő maga írta azt, amit most elolvasott! Dicsőség az Egyetlen Létezőnek, ki a sok formáját ölti saját maga előtt és saját maga oldja is azt fel, mert Szabadsága Mindenhol Uralkodik!

Az alábbiakban a Pratyabhijñāhṛdayam bővebb kifejtésével tárja fel ezt a titkot:


Pratyabhijñāhṛdayam

-A Felismerés Szíve -

A független Śakti vagy Legmagasabb Erő (az) oka az univerzum megnyilvánulásának, fenntartásának és visszavonásának 1||1||

1 A "siddhi" kifejezés nem "természetfeletti erőt" vagy "tökéletességet" jelent ebben az esetben, hanem az univerzum megnyilvánításának, fenntartásának és visszavonásának folyamatát, melyet Citi (Univerzális Tudatosság) hajt végre

Saját Akarat (Erején) --icchā-- keresztül, Ő (Śakti) --azaz "Citi"-- feltárja az univerzumot Saját Vásznán --bhitti-- ||2||

Ez --azaz "az univerzum"-- sokrétű, a (fordítottan) létrehozott objektumok vagy tudhatók (és) tapasztalók vagy szubjektumok különbözősége miatt ||3||

Az individuális tapasztalónak, akiben Citi1 korlátolt állapota van jelen, szintén az univerzum a teste, de egy korlátolt formában ||4||

1 Más szavakkal, "akiben Citi korlátolt"

Egyedül Citi az, (aki) alászállva a tiszta Tudatosság állapotából, korlátozza Önmagát az objektum vagy tudható (formáját öltvén) ; (és ugyancsak Citi az, aki) az elmévé válik ||5||

A korlátolt tapasztalót Māyā1 uralja, mely abból --azaz "citta-ból vagy elméből"-- áll ||6||

1 Māyāpramātā úgy is ismert, mint "az üresség tapasztalója", mivel ő Māyā szintjén szunnyad, mely a tudatlanság mélységes üressége.

És (annak ellenére, hogy) Ő --azaz a Legmagasabb Én-- Egy, (Ő) kettőssé, hármassá, négyessé (és) a hét ötös csoport természetévé (válik)||7||

Minden filozófiai rendszer helyzete1(csupán) az (Én vagy Tudatosság) által (játszott) szerep ||8||

1 Más kifejezéssel, "ezen filozófiák által tételezett végső konklúziók".

Az --vagyis "az Én"--, aki csordultig tele van Tudatossággal, (válik) a Mala1 által befedett újjászülető létezővé, (Saját) Śakti-jának vagy Erejének korlátozódása miatt ||9||

1 Mala szó szerint azt jelenti "tisztátalanság". Emellett azonban, Mala három kategóriára bontható: Āṇavamala (mely Śiva-ban azt a képzetet teremti, hogy Ő tökéletlen, azaz nem Isteni), Māyīyamala (mely Śiva-ban Annak különbözőség képzetét teremti, mely teljes mértékben nem duális) és Kārmamala (mely Śiva-ban azt a képzetet teremti, miszerint Ő korlátolt tettek korlátolt cselekvője). Ébredj fel Śiva!

Még (e korlátolt állapotban is, az individuális lélek) végrehajtja az öt funkciót 1, mint a (Legmagasabb Én) ||10||

1 Az öt funkció: Sṛṣṭi (megnyilvánulás), Sthiti (fenntartás), Saṁhāra (feloldódás), Vilaya (az Ő esszenciális természetének elfedése) és Anugraha (Isteni Kegyelem, ami feloldja Māyā-t vagy az Illúziót).

Ez (az öt funkció) (ugyancsak kifejthető,) (ezen öt kifejezésen) keresztül : Ābhāsana --azaz "a megnyilvánítás aktusa"--, Rakti --azaz "élvezet"--, Vimarśana --azaz "önmaga Énként való tapasztalásának aktusa"--, Bījāvasthāpana --azaz "a magvetés aktusa"-- (és) Vilāpana --azaz "feloldódás"-- 1||11||

1 Ez, az Ābhāsana a Sṛṣṭi (megnyilvánulás) reprezentánsa, Rakti pedig a Sthiti (fenntartás) reprezentánsa, Vimarśana a Saṁhāra (feloldódás) reprezentánsa, Bījāvasthāpana a Vilaya (elfedés) és a Vilāpana az Anugraha (Isteni Kegyelem) reprezentánsa.

Újjászülető létezőnek lenni (azt jelenti, hogy) megzavarodottnak vagy megszállottnak lenni az egyén saját erői --śakti-- által, annak --azaz "az ötrétű funkció vagy aktus (valódi) végrehajtójának"-- teljes tudatlansága (nem felismerése) nyomán 1||12||

1 A kifejezés "pañcakṛtya" (öt funkció) olykor "ötrétű aktivitás" formájában is fordításra kerül.

Amikor annak --azaz "az ötrétű funkció vagy aktus (valódi) végrehajtójának"-- teljes tudása (ismerete) van jelen, az elme (tudat) maga, befelé forduláson keresztül , a Legmagasabb Erővé (válik), a tiszta Tudatosság állapotába való felemelkedése által ||13||

A Legmagasabb Erő Tüze, bár befedve vagy eltakarva van (Māyā vagy a Káprázat által) a korlátolt állapotban, részlegesen elégeti a tudhatók hajtóanyagát ||14||

Amikor (valaki) eléri a Citi Erejét vagy Univerzális Tudatosságot, önmagához hasonlóvá teszi az univerzumot (azaz önmagába olvasztja az univerzumot)1||15||

1 A kifejezés "ātmasātkaroti" az "ātmasāt kṛ"-ból származik, ami általában azt jelenti "önmagára helyezi, magáévá teszi, vonzza, maga felé fordítja, eléri azt saját magának, stb". Habár, a Trika-ban ez azt jelenti "önmagához hasonlóvá teszi, önmagába olvasztja", ami az "egység tapasztalásával" egyenértékű. Ezért, "viśvamātmasātkaroti" valójában azt jelenti "az univerzummal való egység tapasztalása". Amikor azt hallod, hogy önmagadba kell olvasztanod az univerzumot, azt jelenti, hogy azonosságot, egységet kell tapasztalnod vele, benne, ez a jelentés.

Amikor (valaki) eléri az Abszolút Tudatosság Gyönyörét, (akkor) (eme) Abszolút Tudatossággal való önazonosítás szilárd vagy stabil ébersége (van jelen), még akkor is (amikor) a test , stb --ādi-- tapasztalt . (Ez az állapot úgy ismert, mint) Jīvanmukti --azaz "életben való Felszabadulás vagy Mukti"--1||16||

1 Más szavakkal, "Felszabadulás, miközben az egyén fenntartja testét". Emellett, a "Videhamukti" azt jelenti Felszabadulás, mely a test elhagyásának pillanatában történik meg.

A középső (állapot) kifejlődésén vagy feltárulásán keresztül, az Abszolút Tudatosság Gyönyörének elérése (van jelen)||17||

Íme (ennek kifejlődésének vagy feltárulásának) módja : 1) (minden) vikalpa vagy gondolat feloldódása vagy eltűnése, 2) Śakti vagy Erő feltárulása (és) korlátozódása 1, 3) a prāṇa és apāna feloldódása az "anacka" --azaz "magánhangzók nélküli"-- hang recitálása által 2, stb., (és) 4) a dvādaśānta 3, stb. tapasztalása ||18||

1 "Śakti vagy Erő feltárulása és korlátozódása" alatt a szerző azt érti "a Prāṇaśakti ('pranikus vagy élet energia' itt egy hozzávetőleges, de hasznos fordítás lehet) visszavonása, ami az érzékszerveken keresztül szökik el, mely befelé fordítja azt az Én felé, miközben ezzel egy időben az érzékszervek szokásos módon tudnak tovább működni". Más szavakkal, "visszavonása vagy korlátozódása --saṅkoca-- a Prāṇaśakti-nak, valamint "feltárulása" --vikāsa-- Śakti-nak az érzékszerveken keresztül, mely által ugyanúgy működhetnek tovább, mint általában".

2 A "vāhaccheda" összetétel egyáltalán nem a "vāhac" kifejezésből (ami egyébként lehetséges lenne a "vāhat"-ból) és a "cheda"-ból ered, hanem "vāha" és "cheda" kifejezésekből, hiszen a Mássalhangzó Sandhi 19. Szabályának első al-szabálya szerint, muszáj egy "c" betűt beilleszteni a "ch" és a jelenlévő rövid magánhangzó ("a" a "vāha"-ban, ebben az esetben) közzé. Más szavakkal, a "ch" előtti "c" nem egy eredeti alkotó, hanem egy mássalhangzó, mely kötelezően beillesztendő a Mássalhangzó Sandhi e sajátos szabálya szerint. Tehát "vāha" azt jelenti "élet-energia vagy Prāṇaśakti". Emellett, "cheda" azt jelenti "a prāṇa (azaz a bizonyos energia, mely a kilégzés által árad ki) és apāna (azaz a bizonyos energia, mely belép a testbe a belégzés által) feloldódása, az anacka hang recitációja által. Anacka hang egyszerűen magánhangzó nélküli mássalhangzó. Például: h.

3 A Dvādaśānta azt jelenti "bizonyos pont, tizenkét ujjnyi távolságra" (vagyis van egy dvādaśānta a szemöldökök közötti pontban, a torok felett tizenkét ujjnyira). Bár Kṣemarāja nem határozza meg, hogy melyik dvādaśānta-ról beszél (mert sok van), ezért ez általában úgy értelmezendő, mint "āntaradvādaśānta" (a szív vagy pont, ahol a belégzés véget ér) és "bāhyadvādaśānta" (a külső pont, ahol a kilégzés véget ér). Ez nem egyéb, mint hogy a figyelmed erre a két pontra vagy dvādaśānta-ra kell, hogy irányuljon, miközben meditálsz, hogy kifejleszd vagy feltárd a középső állapotot vagy Madhya-t.

A Samādhi vagy Tökéletes Koncentráció után jövő állapotban, ami tele van (e) Samādhi saṁskāra-ival --saṁskāravat--1, egy állandó Samādhi elérése (van jelen), az Abszolút Tudatossággal való önazonosítás újra és újra reflektálása által ||19||

1 "Tele van a saṁskāra-kkal" itt azt jelenti "tele van későbbi hatásokkal". Más szavakkal, amikor valaki Vyutthāna-ban van (az állapot, mely a Samādhi vagy Tökéletes Koncentráció után következik), az elme és a test csordultig tele van a Samādhi által gerjesztett ide vonatkozó és későbbi hatásokkal.

Majd, a Tökéletes Én-tudatosságba való belépés eredményeképpen, ami esszenciálisan Fény (és) Gyönyör, (és minek) természete a Nagy Mantra erejéből (áll), az egyén saját Tudatossága isteneinek csoportja feletti függetlenség vagy fölény elérése vagy elnyerése van jelen szüntelen, mely (az univerzum) minden megnyilvánulását (és) visszaoldódását hozza létre. Így minden Śiva természete 1||20||

Forrás:

Utpaladeva : Īśvarapratyabhijñākārikā white translation and commentary Dayalu Rsi

Kṣemarāja : Pratyabhijñāhṛdayam the secret of self-recognition : Sanskrit text. by Dayalu Rsi